Folytatás a következő oldalon
Feltöltve: 2012. február 12., do
Magyar idő
2012.01.10. --
K. MEZŐ SZILVIA
NIRSCHNÉ HENN EDITH
VARGA DOMOKOS GYÖRGY
„Sok pofont kell kiosztania Földanyácskának...”
Feltöltve: 2012. február 19., ja
Geréb Ágnes védelmében
Az első hír
A szülész-nőgyógyász két év letöltendő fogházbüntetést kapott
Pelle Andrea, a szülész-nőgyógyász védőügyvédje ezt azután jelentette be, miután a Fő-
városi Ítélőtábla pénteken jogerősen is két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte védencét.
Az ügyvéd azt mondta: nem várta, hogy fellebbezésüknek helyt adva felmentik védencét, de arra nem számított, hogy letöltendő fogházbüntetésre ítélik Geréb Ágnest. Arra pedig különösen nem számított, hogy az ítéletet még súlyosítják is oly módon, hogy nem a felerész, hanem csak a büntetés kétharmad részének letöltésével, vagyis több mint egy év után bocsátható feltételesen szabad lábra Geréb Ágnes.
Azzal pedig, hogy az elsőfokú ítélethez képest védencét nem öt, hanem tíz évre tiltot-
ták el szülésznői tevékenységétől, a bíróság célja – miként arra a bíró is utalt – az volt, hogy Geréb Ágnes soha többé ne vehessen részt otthonszülésnél − fejtette ki Pelle And-
rea. Az ügyvédnő véleménye szerint abban, hogy ilyen súlyos ítélet szabtak ki Geréb Ágnesre, közrejátszhat a közhangulat, továbbá a szakértői felfogás, ami az otthonszülést övezi.
(forrás: MHO/Hirado.hu)
Főszerkesztői levél a Szilaj Csikó munkatársainak
Kedves Ménes!
Pár napja végrehajtandó börtönbüntetésre ítélték Geréb Ágnest. Azóta nyomja a lelkem ez az igazságtalanság. Mit gondoltok, mint Szilaj Csikó ne álljunk ki testületileg mellette?
Szeretettel -
Dombi
(Varga Domokos György)
Szilajcsikósok beszédes levélváltása
„Ez azért túlzás...”
Gusztustalan riport ment ma le a tévében. Egészen felháborodtam, de még Jenő (a levél-
író férje – a szerk.) is megjegyezte, hogy ez azért túlzás, pedig nem szokta kommentálni a híreket. Én nem vagyok a javaslatod ellen, sőt... Bilincsben vitték be a tárgyalásra, mintha az a törékeny asszony valamelyik bulldogban kárt tehetett volna... (V. Éva)
„Sok pofont kell Földanyácskának kiosztania...”
Egyetértek. Fejére olvastak nagyon sok mindent, pedig lehet, hogy ezek akkor is előfordultak volna, ha kórházban vagy klinikán szülték volna meg babájukat azok az asszonyok.
Nem beszélve arról, hogy eleink idejében, hivatalos orvoslás hiányában a bábák voltak tanúi és segítői egy-egy léleknek a földi világba érkezésekor. És akkor is előfordultak sajná-
latos dolgok.
Az én apai nagyanyám nyolc gyermeket hozott a világra, bába vagy orvos segítsége nélkül. Az elsőnél−másodiknál idősebb asszonyok voltak a segítők (mint ahogyan a ter-
mészeti népeknél ez a megszokott dolog), majd otthon, kisebb segítséggel, de sokszor e nélkül hozta a világra gyermekeit. Volt olyan eset, hogy a búzaföldön érte utol az „idő. Akkor sem estek kétségbe. Minden gyermeke felnőtt egészségben. Ha megbetegedett valamelyik, ő gyógyította a kertjében nevelgetett gyógynövények és egyéb más népi praktikák segítségével.
Emlékszem, amikor olyan 6−7 éves lehettem, és erős torokgyulladással meg mit tu-
dom én, még mivel küszködtem, Apám átvitt Nagyanyámhoz, aki az épp fias kancának a tejét fejte le, és azt itatta velem. Rövidesen meg is gyógyultam.
Nagyon elrugaszkodtak már az emberek a Természet szerető ölelésétől, gyógyító erejétől. Sok pofont kell Földanyácskának kiosztania a hátán ténfergő fiainak, hogy észhez térjenek már végre! (I. Mária)
„...a bűntetés mértéke is gyomorforgató!”
Én is támogatom! Undorítóan igazságtalan, hogy ennyire megalázóan bántak vele és a büntetés mértéke is gyomorforgató! Akik hazaárulást követtek el, azok pedig szabadon, sőt a Parlamentben vigyorognak. Az ő lelkükön nem egyetlen baba halála szárad, aki meglehet, hogy kórházi körülmények között is meghalt volna, hanem több százezer család élete. Bajnai libás áldozatairól pedig nem is beszélve... Gergényis gumilövedékes áldozatairól már nem is beszélve...
Szerintem elég volna csupán a kórházi szülészetek statisztikáit megnézni, hány orvosi műhibás eset van! (Na, szívem szerint erről tájékoztatnám a nemzetközi közvéleményt, ha...)
Milyen mércével mérnek a bíróságok?! Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a bíró ráadásul nő, viszont a Geréb melletti tűntetésen férfiak szónokoltak az otthon szü-
lés mellett. (M. Szilvia)
Vissza az előző oldalra
„...az orvosokat is hasonlóképpen vonják felelősségre”
Tegnap hallottam egy beszélgetést a Hír TV-ben. A szakértő azt mondta, hogy az eljárás és ítélet határozottan nem az otthon szülés ellen irányult, hanem a műhibák ellen. (Azzal nem is foglalkoztak, hogy adminisztratív szabálytalanságok is voltak.) Az egyik esetben az újszülött feje kijött, és a válla benn szorult. Ilyenkor tágítani kell a szülő járatokat, ehelyett méhösszehúzó hormont adott Geréb Ágnes (ezt a szülés mesterséges megindítá-sához szokták használni), és így még inkább rászorult a gyerekre a méh. Ráadásul nem szabad vénásan adni. Ez éppen nem a természetes szülés módszere, a bábák régen a ke-
zükkel segítették a tágulást. De nyilván a vágás is jobb, mint a hormon.
A másik esetben az újszülöttet az anya hasára tették, betakarták, és egy óra hosszat rá sem néztek.
Ezek után én nem védeném, legfeljebb azt lehetne fölvetni, hogy a kórházakban elő-
forduló műhibákért az orvosokat is hasonlóképpen vonják felelősségre, hasonló alapos-
sággal vizsgálják ki a kórházban történő halva születéseket, újszülött-halálokat. (B. Márta)
„Valakinek nagyon útjában volt...”
„A többi orvost is pellengérre kellene állítani, akik nemtörődömségből vagy hozzáérté-
sük hiányoságából követtek el műhibát. Ezeket mindenképpen siettek szőnyeg alá söpör-
ni. Valakinek nagyon útjában volt Geréb Ágnes.
Személy szerint én nem szülnék otthon, kórházba mennék, ha nekem most választa-
nom kellene. Geréb Ágnest semmi esetre sem hívnám, az biztos. De legalább annyian állnak mellette, mint ellene, ezért mégis úgy gondolom, hogy ki kell állni mellette, mert igazságtalanul ítélték el. (M. Rozália)
„A természet szava, parancsa”
Mártika, kedves! Én is átéltem többször azt a „nagyüzemi” szülést és „babázást”, amit Te itt emlegetel. A mai eszemmel egyáltalán nem tartom jónak. Akkor is éreztem, hogy valahogyan nincs úgy rendben, de sajnos a környezet azt diktálta, mert már annyira elrugaszkodtunk az Anyatermészettől, hogy már szülni is „nagyüzemileg” lehet!?
Egy újszülöttnek mindenképpen az anya mellett a helye, a megszületése pillanatától kezdve. Még ha „nagyon nehéz” is – amit szintén nem tudok elfogadni, – akkor is az Anya a „mindenség” a gyermek számára.
Ezt az elrendeltetett szerepet mindenképpen be kell töltenie, amit a természeti v. természetközeli népek még nem felejtettek el. Ebben segítséget kapnak a környezettől, a már tapasztalt idősebb asszonyoktól, de az újszülött babáját (a földre jött kicsi lelket) nem különítették el tőle.
Ez annál is inkább érthető, mert az anya aurája (energiája) élteti igazából, azzal egyek. Abból táplálkozik energetikailag, fizikálisan pedig az anyatejjel. (l. Fehérlófia!) Ha elkülönítik, művileg, mesterségesen táplálják, már a megszületése pillanatában hátrányos hatások érik lelkileg-fizikailag egyaránt.
Az sem igaz, hogy egy anya ne találná meg a megoldást, ha a gyereke sírós. Valami nyomós oka van rá, amire az anyának kell ráérezni. Ha maga az anya is olyan sivár környezetben élte meg élete első időszakát, sajnos, az akkori szülők (és környezete)
is okai, de hagyni kell, hogy a „természet szava, parancsa” eljusson a fiatal anya lelkébe, és visszavehesse az elrendeltetett anyai szerepét!
Amikor nekem a fiam sírdogált, mindig énekeltem, dúdoltam, sokszor órákon, akár éjszakákon át is. Ezt, gondolom, nem kell magyarázni, hogy az anyai test melege, gondolatai, hangrezgése (dallamai) hogyan hatnak egy új kicsi lélekre.
Azzal sem tudok egyet érteni, amikor a bölcsőt vagy kiságyat másik szobába teszik – minél távolabb az anyai aurától... Mit gondolsz, vajon miért volt régen a bölcső a szülői ágy végében vagy mellette?! Sajnos, ezt már nagyon elfelejtettük.
Egyszóval, nem fogadható el az, hogy „nekik kell tisztába rakni is, és ez az elején nagyon nehéz”, hisz ez együtt jár az anyasággal, a testi–lelki kontaktussal. Természe-
tesen, ha szükséges a segítség, akkor azzal.
Sokkal bensőségesebb kapcsolat alakulna ki, ha az anyák megértenék a természet szavát, hogy gyermekükkel EGYek, legalább az első hét évben! Utána történik egy „leválás”, és a következő hét év már egy más minőséget kell, hogy betöltsön, de még mindig az anya közelében. Erre van szükség általában a 21. életév betöltéséig. Akkor szakad el végleg az anyától a gyermek, és éli önálló fizikai–lelki–szellemi életét. In-
nentől a szülő már nem vállalhat felelősséget a gyermeke tetteiért, mert önálló szemé-
lyiséggé kell, hogy fejlődjön.
Ha nem így történt, akkor abban nagyrészt benne van a szülő tudatlansága, nemtörő-
dömsége, vagy épp túlzott ragaszkodása – ez bizony erősen rányomja bélyegét a már felnőtt gyermek további életére is, – hacsak nem annyira erős egyéniség, hogy felismeri azt, és igazából is tud önállóvá válni. De ezt olvashatod Molnár V. Józsefnek a tanítá-
saiban is... Bocsánat, hogy kijöttek belőlem ezek a gondolatok, de muszáj volt leírni.
(I. Mária)
„... nem hallgathatok orvosként”
Azt hiszem, ebben az ügyben nem hallgathatok orvosként.
Amennyiben a tényállást megfelelően látjuk, annyiban Márti mérsékelt véleményét osz-
tanám. Tapasztaltam azonban, hogy – ha valakit pontosan azért nem sikerült „megfog-
ni”, ami az igazi gondot okozta a hatalmasságoknak – addig kapargásztak a kritikus helyzetek körül, amíg nem találtak valamit, amibe bele lehetett kötni. Sajnos, úgy tűnik, hogy dr. Geréb Ágnes ellen addig kerestek, mígnem találtak bíróságra, ítéletre vihető ürügyet.
Erkölcsileg jó iránynak tartom előmozdítani az otthonos szülést. Akár otthon is lehet, vagy egy megfelelő szülőotthonban (bábákkal, riasztható szülész-szakorvossal...), vagy megfelelően berendezett kórházi, klinikai osztályon. Mindegy, mert a lényeg a bánás-
módban van. A személyes kapcsolatban kap erőt a szülő asszony, és a körülötte segédke-
zők szolgálhatják a jóllétét, segíthetik a születést stb. A lényeg a személyes gondosko-
dás.
Geréb Ágnes kolléganő egy gyakran embertelen gyakorlat ellenében igyekezett kiépí-
teni a maga humánusabb elképzelését, sajnos a „hitújítók buzgalmával”, ami konfliktu-
sokhoz vezetett. Irgalmatlanul nehéz helyzetben állt neki a megszokottság közönyét meg-
bontani. Ezért tisztelettel fordultam felé mindig. Az általa állítólag elkövetett „műhibát”, illetve az események részleteit nem ismerem, ezért nem tudom elemezni a konkrét ügye-
ket. Annyi azért talán kijelenthető és fontos: nem szabad támadási felületet adnia egy ilyen kitett helyzetben lévő embernek, mintegy a „kirakatban cselekedve”.
Bár nagyon fontos dolog a szülés emberibbé tétele, mégsem hiszem, hogy most rohan-
nunk kellene kiállni testületileg a konkrét ügy kapcsán. Inkább csendesen azzal tehetne az ügyért a Csikó, ha megemlegeti majd az otthonos szülés fontosságát. Boldogasszony ágyról, komaságról, a népi bölcsesség mába visszahozható intézményeiről lehetne írni, amelyek felkelthetik a vágyat az emberibb gondolkodásra, cselekvésre általában is. Saj-
nos nagyon sok baj van e téren az egészségügyi ellátás más ágazataiban is, mivel túlter-
heltek és kiégettek gyakran az orvosok, nővérek, asszisztensek stb. Emiatt aztán nehe-
zebben fordulnak személyesen az ellátandókhoz, a betegekhez.
Fohászkodom minden kicsikéért, akinek esetleg a doktornő miatt lett gondja, s őérte is, hogy legyen ereje elviselni a szabadságvesztést, és az igazság győzzön. (B-M. András)
„...nem volt Istentől való vétek a bába szolgálat”
Megfontolt vélemény, kedves András, el is fogadom, a fohászhoz csatlakozom. Engem, ami bánt, és még mindig furcsának tartom, ahogyan az ítélőszék elé vitték, talpig bilincs-
ben.
Félek, hogy nem csak a „bűnéért” felel, valakinek az irányzatát kell követnünk, és az ő sorsán mutatják a nagyvilágnak. Szülőotthonban nőttem fel, most visszatekintve, nem volt Istentől való vétek a bába szolgálat. Édesanyám több mint húsz évet vezetett szülé-
seket, és egyetlen baba sem halt meg, ha baj volt – pár eset –, hívták az orvost, aki fel-
kelt éjszaka, ha megkoppant az ablaka. Idevágólag: Az utak az égbe nyúlnak. ( V. Éva)
„Mai balladák”
Köszönöm, kedves Éva! Akkor jól sejtettem, hogy önéletrajzi ihletésű néhány kis törté-
net szép mai balladáid között...! Örülök és köszönöm! (B-M. András)
„...jó pontként esik latba”
Ma azt hallottam egy rádióriportban, hogy nem kérhet bárki kegyelmet, magának az el-
ítéltnek kell kérnie, és dr. Pelle Andrea (Geréb Ágnes védője) szerint jövő héten kérni is fogja Geréb. Nyilván a többi támogató kérés jó pontként esik latba. Kíváncsi vagyok, hogy Schmitt hogyan dönt. Ha mindaz igaz, amit arról írnak, hogy milyen fontos az anya-gyerek kontaktus már az első percben, akkor a mostani 20-30-40 éveseknek semmi ilyen emlékük nincs, hiszen megszületett a baba, megmutatták neked, aztán azonnal el is vitték, és órák múlva láthattad ismét. Nem csoda, hogy ilyen frusztrált nemzedékek sora nőtt fel, láthatjuk a végeredményt...
Érdekes módon, ha néha egy-egy anya arra vetemedett, hogy beperelje a kórházat és a doktort, akkor mindig a doktornak adtak igazat. Akkor hogy összetartott az orvostársadalom! (F. Ági)
„Beszéltem Geréb Ágnessel”
Kedves Ménes, köszönöm a magvas véleményeket!
Beszéltem Geréb Ágnessel (leánykám, Sára, megszerezte a számát), s habár azzal kezd-
te, hogy senkinek nem ad interjút, annak örült, hogy a Szilaj Csikó, ill. munkatársai – ki így, ki úgy – kiállnának mellette.
Felvetettem neki azt is, hogy mérvadó emberek véleményét is megkérdeznénk és köz-
zétennénk, hátha segít meglágyítani a köztársasági elnök szívét.
Melyikőtök tudna vállalkozni arra, hogy – első nekifutásra – saját köreiben keres ilye-
neket (mérvadókat), s világhálón megkérdezné őket, hogy:
– Igazságosnak tartja-e a Geréb Ágnessel szemben hozott bírósági ítéletet?
– Egyetért-e a Szilaj Csikón megjelent munkatársi vélemények valamelyikével? Ha igen, melyek állnak közel az Ön álláspontjához? Ha nem, mi az Ön véleménye?
(Dombi)
Ki számít ma mérvadónak? (M. Szilvia)
Akit Te annak gondolsz, kedves Szilvi. (Dombi)
Én két valakire is gondolok. Ha az egyik vállalja, már jó... (H. Éva)
Én is vállalok kérdezést, a Bokor közösségben (Bulányi Gyurka bácsi féle csapat). (G. Imre)
„A kereszténydemokraták végre csinálnak valamit...”
A kereszténydemokraták összeszedték magukat, és végre csinálnak valamit: kegyelmi kérvényt nyújtottak be országgyűlési képviselőik. (A. Edit)
A második hír
Gerébért demonstráltak
„...nem bűnöző, hanem hős”
„...a Fővárosi Ítélőtábla épülete előtt mintegy kétszázan gyűltek össze azért, hogy Geréb Ágnes mellett demonstráljanak. A tiltakozók szóvivője, Rácz Attila azt mondta: egyetlen reményt keltő jogi lehetőségükként Geréb Ágnes és négy bábatársa érdekében kegyele-
mért fordulnak Schmitt Pál köztársasági elnökhöz.
Mint hangsúlyozta: nem csupán a büntetés alól való felmentést kérik, hanem azt, hogy a vádakat és az ügyet teljes egészében ejtsék. „Továbbá tegyék lehetővé, hogy Geréb Ágnes szabad legyen, járhasson otthonszülésekhez, és szakmai képzésben részesíthesse a háborítatlan otthonszülés bábáinak új generációit” – tette hozzá.
Közlése szerint a strasbourgi emberi jogok európai bíróságához is eljuttatnak minden dokumentumot, biztosak ugyanis abban, hogy a testület továbbra is kiemelten foglalko-
zik a háborítatlan szülés magyarországi helyzetével. „Geréb Ágnes ártatlan, nem bűnöző, hanem hős” – fogalmazott Rácz Attila. A demonstráción Geréb Ágnes, illetve az otthon-
szülés védelmében szót emelt Elizabeth Prochaska emberi jogi jogász és Irene Walton bábaprofesszor is. A beszédeket követően a demonstrálók elhagyták a helyszínt.
A harmadik hír
Geréb-ügy: Ötven civil szervezet is államfői kegyelmet kér
Félszáz civil szervezet, illetve közéleti személyiség levélben fordult Schmitt Pál ál-
lamfőhöz annak érdekében, hogy elnöki kegyelmet kérjenek a múlt pénteken (2012. 2. 10-én) jogerősen is két év fogházbüntetésre ítélt Geréb Ágnes szülész−nőgyó-
gyásznak.
A civil szervezetek pénteken az MTI-hez is eljuttatott levélben kifejtették: Geréb Ágnes az elmúlt több mint húsz évben mind az intézményi, mind az intézményen kívüli szü-
lészetben számos, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő újítást vezetett be. Például már a hetvenes években apákat „csempészett a szülészetekre”, továbbá Magyarországon első-
ként dolgozott azért, hogy a nők megválaszthassák gyermekük világrahozatalának mód-
ját és helyét, és ehhez külön tanulmányokat folytatott, illetve Magyarországra is elhívta a nemzetközileg elismert szakembereket.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és a Semmelweis Mozgalom által kezdemé-
nyezett, az államfőnek írt levélhez csatlakozott többek között a Magyar Női Érdekérvé-
nyesítő Szövetség, az Európai Női Lobbi (EWL) magyar koordinációja, a MONA Ala-
pítvány, az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért, valamint a Szülők a Szabad Szülésért Társaság is.
A szervezetek szerint a törvényhozás az elmúlt másfél évben több olyan rendelkezést hozott, ami a családok és az élet védelmét kiemeli és támogatja. Ehhez pedig a „szülés−
születés méltósága” és az ezt támogató szakemberek megbecsülése is hozzátartozik − tették hozzá.
Úgy fogalmaztak: „tiszteletben tartva a független magyar bíróság jogkörét és dönté-
seit”, a kiszabott ítéletet túlzottan szigorúnak tartják. Ezért a civil szervezetek Schmitt Páltól azt kérték, Geréb Ágnest részesítse elnöki kegyelemben.
Mindeközben Geréb Ágnes ellen további ügyei miatt – amelyek miatt több mint egy éve házi őrizetben van – vádemelést javasolt a rendőrség.
Szabó Tímea, az LMP országgyűlési képviselője múlt pénteki közleményében példa-
nélkülinek nevezte a bíróság ítéletét.
Kedden Michl József, Tarnai Richárd és Bús Balázs kereszténydemokrata országgyű-
lési képviselők is levélben fordultak az államfőhöz, hogy Geréb Ágnesnek elnöki ke-
gyelmet kérjenek.
Ezt követően Szabó Erika, Ékes Ilona és Bábiné Szottfried Gabriella fideszes ország-
gyűlési képviselők is levélben kértek államfői kegyelmet Geréb Ágnesnek.
A hatályos jogszabályok szerint a Geréb-ügyben a szülész−nőgyógyász és védője kérhet végrehajtási kegyelmet, amelyet az első fokon eljáró bírósághoz kell benyújtani.
(forrás: MTI)
A Bokor közösség állásfoglalása
Tiszteletadás Geréb Ágnesnek
A Bokor Bázisközösség képviselete nem rendelkezik kellő orvosi és jogi szakmai hozzáér-
téssel, hogy Geréb Ágnes jogerős elítélésével kapcsolatban részletekbe menően állást tudjon foglalni. Azonban kifejezzük elismerésünket és hálánkat azért az áldozatos, saját életét sem kímélő munkáért, amelyet Geréb Ágnes egy igaz ügynek, a háborítatlan szülésnek szentelt. Geréb Ágnes onnantól, hogy a 70-es évek végén szülészorvosként Magyarországon elsőként engedett be édesapákat a szülésre, egész életét annak szentelte, hogy a gyermek megszüle-
tése lehetőség szerint bensőséges családi esemény lehessen. Ezért a személyes áldozatvál-
lalásáért nagyra becsüljük, és együttérzésünkről biztosítjuk munkásságának és személyének méltatlanul elítélt időszakában.
Imádkozunk azért, hogy lelke ebben a nehéz időben is meg tudja őrizni erejét.
A Bokor közösségek 2011−2012-es képviselete:
Bajnok Kristóf, Bajnokné Benyhe Judit, Csizovszki Erzsébet, Garay András, Kőszegi Júlia, Lepsényi Mária, Miklovicz László, Mlecsenkov Angel, Papp Zoltán, Trásy Éva, Zsombok György
A Szilaj Csikó állásfoglalása
Mint a társadalmi önszerveződés világhálós lapjának önkéntes munkatársai csatlakozunk mindazokhoz, akik a nyilvánosság előtt és mögött kiállnak Geréb Ágnes szülésznőgyó-
gyász védelmében, elfogadhatatlannak tartva a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás ré-
széről tapasztalható, indokolatlanul szigorú, egyoldalú, kettősmércés megítélést és elí-
télést. Erősen reméljük, hogy nyilvános megszólalásunk – mint mindenki másé – jó pontként esik majd latba, amidőn a köztársasági elnök úr a kegyelmi kérvény aláírását mérlegeli. Kedvező döntését elősegítendő, a Szilaj Csikó igyekszik minél több támogató véleménynek, megnyilvánulásnak teret adni az elkövetkező napokban, hetekben.
Varga Domokos György
főszerkesztő
A Geréb Ágnes ügyről másképp
Geréb Ágnes egy nyugtalanító felkiáltójel a mai társadalomban, egy olyan felkiáltójel, amely kényelmetlen sokaknak, ezért őt meg kell alázni, el kell hallgattatni, el kell zárni a társadalom elől, hogy amazok kényelemérzete helyrebillenhessen. Nem mai keletű megoldás, ez már ezer esztendeje is így működött. Egy erkölcsében és emberségében velejéig rothasztott társadalom éppen eléggé buta is már ahhoz, hogy ne ismerje fel a Geréb Ágnesek nyújtotta új ösvényeket az emberré nemesedés lehetséges útján. Mert ma a profiton, a biztosnak vélt havi júdáspénzen és az azokon megszerezhető fölösleges tárgyi környezeten kívül nem túl messzire képes tekinteni az ember.
Korunkban divattá vált Istent játszani. Minél butább egy ember, annál gőgösebb, an-
nál jobban tele van félelmekkel, s a félelmekkel teli, gőgös, buta döntéshozó úgy burján-
zik a társadalom testén, mint a rákos daganat az emberi szervezetben. A Geréb Ágnesek ügye a mai magyar társadalom, a mai magyar igazságszolgáltatás és a mai magyar or-
vostársadalom szégyene. Kitűnő mércéje annak, hogy hova aljasodtunk, és elkeserítő tisztasággal mutatja azt a szédületes mélypontot, ahonnan fel kell tudnunk állni. Mert, hogy innen fel kell tudnunk állni, az nem kérdéses. Egész egyszerűen nincs más lehető-
ségünk. Vagy elpusztulunk nemzeti, társadalmi szinten, vagy alaposan és őszintén szem-
benézünk a helyzetünkkel és minden erőnkkel megpróbálunk ebből kikeveredni.
Divattá vált Istent játszani, ítélkezni és mindenható szerepekben tetszelegni. Semmibe venni a teremtett világ rendjét, semmibe venni az Élet erkölcsi törvényeit. Ezért érezzük magunkat nyomorultnak, kiszolgáltatottnak, leigázottnak, kisemmizettnek. Mert Istennek hátat fordítva nevetségesen Istent játszunk.
Ezért szülünk szívesebben intézményesített keretekben futószalagon, ezért hazudjuk azt magunknak, hogy ott nagyobb a biztonság, holott a még közöttünk járó édesanyáink és nagyanyáink kórházak nélkül hoztak világra bennünket, de mára már ők is hallgatnak fásultan, megtörten.
Ezért rohanunk minden apróságért nagy bevásárlóközpontokba, és eszünkbe sem jut karácsonyra magunk kötötte gyapjú pulóvert ajándékozni, inkább megvesszük arányta-
lanul drágán az újra hasznosított műanyag palackokból húzott szálakból készült és a testet büdösítő, betegítő ruhadarabokat. S egészen elképesztő módon, még örülünk is mindennek.
Ezért hagyjuk parlagon gazt teremni vidéki portáink földjeit és kuncsorgunk városok-
ban másoknál némi éhbérért, amit aztán elkölthetünk gyorsan a mások tulajdonában lévő lakások, házak bérlése során, és észre sem vesszük, hogy otthon helyett lélektelen lakte-
rekben hajtjuk pihenésre fejünket, pesrsze sokszor hiába, mert a napi kényszerű robot mókuskerekében csak altatóval, vagy alkohollal, vagy tévével tudunk felületes, nem pi-
hentető álomba zuhanni. Még tiszta szerencse, hogy a kórházak, patikák szívesen állnak rendelkezésünkre tovább súlyosbítani helyzetünket.
A Geréb Ágneseket pedig jól el kell dugni az emberek elől, nehogy megzavarhassák szent ördögi köreinket. Mert akkor talán elkezdenénk gondolkozni, talán igényünk tá-
madna egy emberibb életre, és akkor talán megtanulnánk egymásért becsületesen kiállni újra – az igazság kristálytiszta fényében, személyes és kasztbeli érdekek nélkül –, és ak-
kor talán csődbe mehetnének a belőlünk elegánsan élősködők.
Szeretném megkérdezni a tejfiamat, aki kilencedik esztendeje veszítette el az édesany-
ját kórházban történő születése közben, hogy vajon mit gondol ő ezekről? De nem te-
szem, kegyeletből. Nem bolygatom egy félárva gyermek zsenge lelkét, egy gyermekét, aki sosem tudta átölelni édesanyját, és én bármennyire igyekeztem jó lenni hozzá, még-
sem tudtam elég lenni. Nem tudtam, mert nem az én szívem dobogását tanulta az anya-
méhben, s kicsi lelke azt a hangot kereste ösztönösen. Azt az egyetlen egyet! Én csak szeretni tudtam teljes szívemmel és táplálni a testemből. Erős kötelék nőtt közöttünk, de mindketten tudjuk, hogy valami végleg elveszett.
Pedig kórházban született. Sőt éppen azért…
Udvarhelyi Róza
Vissza az első oldalra
Feltöltve: 2012. február 20., he
TORMAY CÉCILE KÖR
Templom és iskola
Levél érkezett szerkesztőségünkbe, amit úgy teszünk közzé, hogy érezze az olvasó, hogy ez nem csak pár leírt sor, hanem figyelmeztető a törvény alkotóinak: Nem lehet, nem szabad elhallgatni nagyjainkat, mert milyen nemzet vagyunk, ha azokat némítjuk el, aki-
ket elhallgatott a kommunista rendszer, azokat, akik megszenvedtek magyarságukért, de mégsem adták fel – soha.
Ha másként nem lehetett, álnéven, de közöltek Reményiket −Végvári név alatt.
De elhallgathatjuk Szabó Dezső elsodort faluját?
Tormay Cécile Bujdosó könyvét?
Milyen nemzetet nevelünk, ha nem ismerjük ezeket a sorokat:
"...Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!..."
Reményik Sándor: Templom és iskola
Szilaj Csikó szerk.
Aláírásgyűjtés azért, hogy a Tormay Cécile Évben az irodalmi Nobel-díjra jelölt – korábban érettségi tétel − Tormay Cécile bekerüljön a Nemzeti Alap Tantervbe
Tisztelt Honfitársunk!
Megdöbbenéssel olvastuk, hogy a Nemzeti Alap Tantervben (NAT) Reményik Sándor, Nyírő József, sőt, az irodalmi Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Tormay Cécile és Wass Albert meg sincs említve, mint ahogy sok más nagyság sem. A magyar Hazáért élő-haló írók műveit még szovjet parancsra törölték a kánonból. Most csak ta-
lálgathatunk, hogy milyen megfontolások számítanak a mai kánon megalkotásához, és ebben kell segítenünk – saját kérésére – a kormányzatot. Ne hallgassunk!
A Tormay Cécile Kör kér mindenkit, aki egyetért velünk, hogy válasszon a következő lehetőségek közül:
1) Ezen vagy csatolt levelünk végére egyetértőleg odaírja nevét és/vagy a képviselt szervezet nevét, és azt elküldi a tormaykor_gmail.com címünkre. Mi, összesítve eze-
ket az „aláírásokat” a csatolt levél végére bemásoljuk, és így továbbítjuk azt az illeté-
keseknek. Ha ezt választja, levelét kizárólag a fenti módon tudjuk elfogadni, legkésőbb február 25-ig. Köszönjük!
2) Névtelenül bárki az www.ofi.hu honlapon – állítólag március 2-ig − teheti meg észrevételét. Ajánljuk azonban, hogy inkább mielőbb küldje be! Ehhez kattintson a „Nyilvános az új Nemzeti alaptanterv vitaanyaga” címre. Lejjebb kattintson „A véle-
ményezési felület”-re, azután jelölje a magyar irodalmat. Tormayról a végén lévő „Közműveltségi tartalmak” fejezetben érdemes bővebben írni, de jónak látnánk rögtön az első felületre is írni pár bevezető mondatot. Levelünkből tetszés szerint átvehet rész-
leteket!
Kérjük továbbá, hogy levelünket a csatolmánnyal SOS küldje el minél több helyre. Segítségét ezúton is előre köszönjük.
Lévay Atilla
A Magyar Justitia Bizottság és a Közhatalom Jogsértettjei Egyesülete tagja.
Zsámbék, 2072, Dózsa György u. 6. Tel.-23-342198
Feltöltve: 2012. február 10., do
CSERE ZSUZSA
"Magyarország ügye
ma Európa ügye..."
Lengyelek nyílt levele
Orbán Viktorhoz
