A tőke ámokfutása pandémiának álcázva
Mottó A birkák egész életükben a farkastól rettegnek, majd a juhász fazekában végzik (közmondás)
Mostanra már világosnak kellene lennie, hogy a Covid19 tulajdonképpen a pénzügyi tőke ámokfutásának a tünete.
Még tágabban fogalmazva, egy olyan világnak a tünete, amely már képtelen élőmunkával újratermelni saját magát, ehelyett folyamatos pénzügyi doppingolással kompenzál és tartja magát életben.
Miközben a munkaalapú gazdaság folyamatos strukturális zsugorodásával párhuzamosan a pénzügyi szektor egyre duzzad, már csak globális méretű szükséghelyzetekkel, tömegpropagandával és egészségügyi kényszerintézkedések diktatúrájával lehet ennek az utóbbinak a stabilitását fenntartani.
Mégis, hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? A világunk már nem a társadalom által végzett munkára támaszkodik, amely olyan termékeket állít elő, mint az autó, a telefon vagy a fogkrém. Világunk alapjait ehelyett sokkal inkább olyan befektetési eszközök jelentik, mint a részvények, kötvények, határidős szerződések, és különösen a származékos ügyleteken alapuló, rendkívül kockázatos, adóssággal terhelt spekulációk, amelyek értékét korlátlanul értékpapírosítják. Csak és kizárólag az ilyen befektetési eszközöknek az értékteremtő erejébe vetett szinte már vallásos hit akadályozza meg, hogy megnyíljon a talpunk alatt tátongó űr. Amikor aztán már ez a hitünk is kezd elpárologni, akkor egyfajta isteni gondviselés ment meg bennünket a zuhanástól, mindenféle fertőzésekről és az attól való megmenekülésről szóló apokaliptikus mesékre épülő tömeghipnózis formájában.
A demokráciákat a metaverzum váltja fel, amelyet a facebook és egyéb közösségi média big tech vállalatok alapoznak. Így egy szebb, jobb világot épít nekünk a Facebook, hogy mindenkit bezárhasson – írja Forbes.hu.
A metaverzum szót használni egyszerű, pontos definíciót adni rá sokkal nehezebb. A dolog kulcsa a virtuális és a fizikai valóság összekapcsolása: a felhasználó belép egy virtuális térbe, ahol igazából nem játszik, hanem él. Szabadon, kötöttségektől függetlenül a platform által meghatározott laza szabályokon belül.
Egyszerűbb talán példákon keresztül elmagyarázni a lényeget.
A metaverzum fogalma 1992-ben került a köztudatba, Neal Stephenson cyberpunk regénye, a Snow Crash teremtette meg. A regényben egy olyan virtuális világ jelenik meg, amelybe belépve a felhasználók avatarokon keresztül teremtenek egymással kapcsolatot, játszhatnak, üzletelhetnek egymással. A virtuális világnak nincsenek térbeli és időbeli korlátai, vég nélkül folyik, a felhasználók pedig szabadon, megkötések nélkül cselekedhetnek. Ennek egyik megjelenési formája, hogy az egészségügyi válság hullámvasútja (a karantént követő részleges nyitás, majd a kisebb lezárások egymást követő hullámai) egyre inkább egy olyan globális szerepjátéknak tűnik, amelynek a résztvevői folyton lerázzák magukról felelősséget, csak hogy a szükséghelyzet szelleme, bár meggyengülve, de tovább fennmaradjon.
És teszik ezt egyre kisebb hatékonysággal.
A többit ezen a linken olvashatjátok, javaslom, ne hagyjátok ki.
