Magyar Családellátó
Szolgálat
Szabadságot Budaházynak!
Én kitűztem. És Te?
HÁZI ŐRIZETBE! (filmes történelem)
VARGA DOMOKOS GYÖRGY
Tisztelt Olvasó!
Feltöltve: 2012. február 4., do
Meghalt Csurka
Sajnos, ő is azok számát szaporítja, akik előbb mentek el, mintsem tiszteleghettem volna előttük.
Szerettem volna megmutatni neki az Egyetlen történet című könyvecskémet, benne
A csúf kiskacsá t. Nagyon kíváncsi lettem volna a véleményére. Egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy akár vissza is utasíthat. Igaz, 1993-ban, amikor ő szembekerült Antall Józseffel, kéretlenül írtam egy elemzést, amelyben azt fejtegettem, hogyan le-
hetne az akkori kormányfőnek és MDF-es pártelnöknek -- Lezsák megnyerésével -- Csurkát s általában a nemzeti radikálisokat visszaszorítania. Csurka akkor azt nyilat-
kozta, hogy az én forgatókönyvem alapján sikerült Antall Józsefnek megnyernie a pár-
ton belüli hatalmi harcot. Én meg azt hangoztattam -- mert így is gondoltam --, hogy Antall nem szorult rá az én eszmefuttatásomra; elemzésem különben sem megrendelés-
re készült, hanem jómagamat érdekelt, hogyan lehetne a megosztó helyzetből kimászni. Az viszont tény, hogy az elemzés elkerült a miniszterelnökhöz.
Nemsokára bekövetkezett a pillanat, amikor összefutottam Csurkával. Tiszta volt a lel-
kiismeretem, ezért a szemébe nézve, kellő tisztelettel üdvözöltem. Rajta sem látszott semmiféle harag vagy megvetés. S ez fontos volt nekem is. Mert mint írót, nagyra be-
csültem, a politikailag helyénvalótól eltérő közéleti megnyilvánulásait viszont indoko-
latlanul leegyszerűsítettnek, egysíkúnak, túlzóan radikálisnak. Az meg különösen nem tetszett, ahogy egynémely -- kétségkívül tisztességes -- küzdőtársával bánt el az általa alapított MIÉP-ben. Egyet viszont soha nem gondoltam róla: hogy a szó szoros -- azaz igazi, fajgyűlölő -- értelmében kicsit is antiszemita volna. „Antiszemita” annyira volt csupán, amennyire mindenki az, aki előbbre sorolja a magyarság érdekeit a bármilyen idegen érdekeknél. Tehát ugyanennyire német-, francia-, orosz- és egyébellenes volt.
Ha Csurka radikalizmusán, szélsőséges mivoltán elmélkednénk -- felülve például az ellene s Dörner György ellen elindított, még a Horthy-sarjakat is beszippantó nemzetközi tiltakozásoknak --, hamar le kell szögeznünk: a Magyarország és miniszterelnöke ellen indított nemzetközi hadjárat fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Csurka István kifejtette szóbeli erőszak csendes sesegés ahhoz a csörömpölő erőszakhoz képest, ame-
lyet a demokrácia felkentjei elkövettek és elkövetnek a magyarság ellen. Habár minden történelmi pillanatnak megvan a maga igazsága, amelyet nehéz távlatokból a helyén értékelni, ha választanom kéne, most, két évtized múltán, mégis ki merném jelenteni: Antallék hiába fogadták el az én helyzetelemzésemet, az általános magyar helyzet meg-
ítélésében, a magyarságra váró sors ecsetelésében bizony Csurka Istvánnak volt igaza.
Amikor Dörner György és Csurka István Új Színház-beli kinevezése mellett nemrégi-
ben aláírásgyűjtés indult, a világhálós listára magam is odavéstem nevemet. Méghozzá azzal a megjegyzéssel, hogy „Félnék egy csak Dörneres, csak Csurkás magyar színházi világtól. Jobban félek egy Dörner és Csurka nélküli magyar színházi világtól...”
Csurka Istvánt most váratlanul elszólította az Úr. Pedig legújabb írásaiban szelleme teljes pompájában mutatkozott meg. A Szilaj Csikóban is jó szívvel hoztuk egyik-má-
sik eszmefuttatását. A „politikailag helyénvaló” nagypolitika végül is úgy-ahogy meg-
akadályozta, hogy az Új Színház hivatalos munkatársa lehessen. Azt viszont nem tud-
ták -- és nem tudják -- megakadályozni, hogy mostanság csaknem annyian bólogassanak szavaira, mint a rendszerváltozásnak nevezett valami hajnalán, amidőn a rádióra ta-
pasztottuk fülünket, hogy Csurka István jegyzetét hallhassuk a Vasárnapi Újságban.
Ők előbb-utóbb elmennek, Csurka viszont marad.
Feltöltve: 2012. január 23., he
Costa Concordia az élet...
Nyilván nem ok nélkül jutottam erre a felismerésre, ám ha már így történt, illik megmagyaráznom. Mitől tűn-
het nekem bármiképpen is olyannak a mai élet, mint a Costa Concordia luxushajó sorsa?
E hajóról jószerivel mindenki tudja, hogy nemrég zátonyra futott és felborult. Nem borult fel teljesen, csupán erőteljesen megdőlt, nem azonnal, hanem fokozatosan, csakhogy a pánik így is viszonylag bőségesen szedte az áldozatait, már ami a sebe-
sültek és halottak számát illeti. Az efféle balesetekről nem szokásunk hírt adni a Szilaj Csikóban, mert csak azért, hogy pár percig vagy másodpercig izgalom fogja el a kedves Olvasót, aztán ne történjék az égvilágon semmi -- hiszen okosabb az ilyen hírektől bizonyosan nem lesz, s még új életet sem fog kezdeni --, tehát nem fecséreljük effélékre sem a csekélyke időnket, sem az energiánkat.
Ebben a friss történetben azonban volt egy olyan mozzanat, amely kiemeli esetünket az összes hasonló közül. Mióta az eszemet tudom, az emberiség áthághatatlan paran-
csaként él bennem, hogy balesetnél -- katasztrófánál -- a kapitány hagyhatja el utolsónak a hajót. A Costa Concordia kapitánya azonban megszegte ezt az írott és íratlan szabályt. A híradások szerint a parti őrség parancsnokának kellett biztatnia, hogy sürgősen térjen vissza.
Nos, ebben a világban nyilvánvalóan nagyon el van rontva valami, ha egy sokeme-
letes luxushajó kapitányi, parancsnoki posztjára ilyen gyáva, gerinctelen emberek kerülhetnek. Nyilvánvalóan ezer másik szempontból kiválóan alkalmas volt arra, hogy ebbe a pozícióba kerüljön, bizonyára sok nyelven beszél, ügyesen forog a mó-
dosabbak társaságában, nincsenek különösebb -- a politikailag helyénvalótól eltérő, netán "szélsőséges" -- nézetei, s az is majdnem biztos, hogy tucatnyi olyan szemé-
lyiségtesztnek vetették alá, amelyek igazolták a felettesei, megbízói iránti lojalitá-
sát; ám olyannak alighanem egyszer sem, amely kibuktatta volna, hogy egyszerűen és végzetesen: gyáva.
Nos -- miért, miért nem -- hasonló élményt éltem át az elmúlt években és az elmúlt napokban az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval kapcsolatban. Parancsno-
kaik már zátonyra futtatták a rájuk bízott hajót, még fel nem borult ugyan, de már erőteljesen megdőlt, ők pedig gyáván mentik a bőrüket: a magasságos pénzhatalom utasításait követik, s nem a démosz akaratát. Ahol csak lehet, felülírják az amúgy is tengődő demokráciák maradék demokratizmusát. A magukfajtákat, a hasonszőrűe-
ket, a bennfenteseket mentik még mindig, nem a rájuk bízott népet s szövetséget.
S ehhez szintén gátlás nélkül hasznosítják a médiahatalmak féktelen hazugságait, torzításait, akár egy olyan kis ország ellenében is, mint éppen Magyarország...
Csakhogy a Costa Concordia történetének van még egy másik, mondhatni átellenes mozzanata, amelyről médiaszerte elég keveset szóltak. A Vatikáni Rádió számolt be -- én pedig Gyuri atyától, a Szent Család plébánia papjától, a vasárnapi prédikáción hallottam -- arról, hogy a szerencsétlenül járt hajó utasainak megmentéséért, ellátá-
sáért a környékbeli falu egésze egy emberként, magát és javait önzetlen áldozva moz-
dult meg. S a nagyszabású segíteniakarás élére a helyi plébános állt oda legfőbb szervezőerőként, templomát is az ügy szolgálatába állítva.
Ez is Costa Concordia-élet tehát. De rá is lehetne rögtön vágni: mióta világ a világ. A jó örök harca a gonosszal. Vannak, akik felelőtlenül zátonyra futtatják az élete-
ket, s vannak, akik embertársaik ki- és megmentésén fáradoznak. Csakhogy éppen azt igyekeznék igazolni, hogy az állandóságok ellenére mégis van változás, mégis van elmozdulás.
Úgy tűnik például, hogy Magyarországnak most nem egy ijedős, nem egy megfuta-
modós kapitánya akadt, hanem egy olyan, aki képes az elődjei és uraik által zátony-
ra futtatott, dülöngélő hajón ügyesen egyensúlyozni, képes a nagyhangú parancsosz-
togatókat -- hovatovább a saját szólamaik visszafordításával -- valamelyest féken tartani, s végre nem csak rajtuk tartani szemét, hanem a megmentendő utasokon is. Akik a 2012. január 21-i Nagy Meneteléssel vissza is üzentek rögtön, hogy teben-
ned bízunk...
Persze a nagyok kártyájába nehéz belelátni, tehát egyelőre ki-ki leginkább a szívé-
vel láthatja és hiheti, hogy a mi kapitányunk más, mint a többiek. Nem is mernék változásokról elmélkedni, ha nem látnék innen, békanézőpontból is biztató jeleket. Hamarjában végig is szaladok néhányon.
A Szilaj Csikó Magyar Idő rovatában is említést teszünk arról, hogy új fejlemények tapasztalhatók a devizahitelesek dolgában: egyre több ügyész, bíró, hivatalnok akad, aki a jó nép érdekeit elébe helyezi a pénzhatalmi tényezők csalfa szándékának...
Friss hír, hogy Budaházy Györgynek és vádlott-társainak -- akiket (az igazi terroris-
ták helyett) alaptalanul terrorizmussal vádolnak -- napi két óra "szabad időt" enge-
délyezett a bíróság.
A versenybíróság súlyosan elmarasztalt néhány olyan világhálós ingatlanközvetítőt, amelyek sanda szerződésekkel próbálták megakadályozni, hogy gyanútlan hirdetőik kiszállhassanak a korábbi megbízásukból.
S most egy látszólag magánügy következik, ám nagyon is ebbe a -- reménykeltő, biztató -- körbe tartozik. A történet különben sokkal kacifántosabb, a bemutatottnál több a nagyhatalmú szereplője (további gázszolgáltatók, követeléskezelők stb.), s némelyik szereplő a manapság még uralkodó hajókapitányi felelőtlenséggel folytat-
ná a fosztogatást, ám erre most mégsem fordítanék nagyobb figyelmet, hiszen éppen a változások üdítő szelét igyekszem befogni közös vitorlánkba.
Nos, hetekig hadakoztam az egyik nevezetes gázszolgáltatóval, ugyanis számolatla-
nul küldözgette a számlákat és a fizetési felszólításokat, összességében többszáz-
ezer forint értékben. Én pedig hol ordibálva, hol hullanyugodtan, hol szóban, hol írásban próbáltam megértetni a munkatársakkal, hogy édesanyámék egykori, eladó-
félben lévő lakásában senki nem lakik, a gázóra le lett cserélve, azóta is nullán áll, a legkülönfélébb óraállásokra hivatkozó számláik minden alapot nélkülöznek, ha nem hiszik, jöjjenek ki, győződjenek meg a saját szemükkel. Egyik ügyintézőjük sűrűn hajtogatta, hogy "értsen meg, uram", "maga nem hallgat meg engem", mire én pró-
báltam megértetni vele, hogy ideje lenne végre Önnek és Önöknek meghallgatniuk engem, s habár nagyon szeretném végre kifizetni a tartozásom, csakis akkor fizetek, ha a tényleges gázfogyasztásról küldenek számlát, az összes többit pedig egytől-egyig visszavonják.
És, tisztelt Olvasó, lőn! A minap megkaptam a számlát a hétezervalahány forintról, s az értesítést, hogy 0 köbméternek tekintik az óracsere utáni fogyasztást. Vagyis éppen annyinak, amennyit valóban fogyasztottam.
A Szilaj Csikó egyik vendége mostanság Vezér-Szörényi László, pontosabban a ve-
le készült tévébeszélgetés. Nem késlekedtünk fontos mondandóját kirakatba tenni: "a legnagyobb szerep a népre várna". A minapi -- január 21- i -- nagy menetelés, a többszázezernyi tiltakozó ember láttán akár meg is nyugodhatnánk, hogy itt aztán van bőven változatást óhajtó ember, s az új kapitány zászlaja alatt úgy megy majd minden, mint a karikacsapás. Kétségkívül nagy eredmény, hogy legalább a felisme-
résig ily sokan eljutottak már: a pénzügyi globálhatalmat vagy más, idegen érdeke-
ket szolgáló lakájokkal semmire nem megyünk. Ám a film arra is figyelmeztet, hogy a napi tényleges -- változtatást előidéző -- erőfeszítéseink nélkül semmire nem ju-
tunk. Mondhatnám, egy kellemes, langyos téli délután a nyájmelegben sétálgatni nem nagy kunszt, a kunszt csak ezután jön. Egyrészt hétköznapi kis helyzeteinkben nem hagyni többé, hogy palira vegyenek bennünket; másrészt ugyancsak a magunk kis helyén el kell kezdenünk a magunk új, élhető életét építeni. Miként ezt azok te-
szik, akik -- lásd idevágó összeállításunkat -- Becskén fognak hozzá egy akkora bio-
gazdaságot -- kertészetet, gyümölcsészetet, rideg állattartást, egyebeket -- kiépíteni, amely 50 család eltartására lesz alkalmas.
Nem kétséges, hogy egyhamar nem lesz belőle luxuskörülményeket nyújtó óceánjáró. De legalább elhagyhatjuk a zátonyt, s kis hajóinkkal oda vitorlázhatunk, ahova nekünk tetszik. Nem hátat fordítva a világnak, mert az bajos volna. Nem ellenségeket keres-
ve, mert azokból úgyis van elég; inkább barátokat, küzdőtársakat szerezve, minél többet.
S akkor majd végre elmondhatjuk: errefelé már nem Costa Concordia az élet...
Varga Domokos György
Feltöltve: 2012. január 23.
Békemenet: Budapest, 2012. január 21.
Kőszegi M. László
www.hungariatv.hu
Feltöltve: 2012. január 11.
Pénzvilág -- Magyarország:
egészpályás letámadás, elszánt védekezés
Nincs miért szót szaporítanunk, mindenki, akinek füle van, szeme van, már tudja: sza-
badságharcunk legfontosabb állomásához érkezünk. Mostanság -- talán e napokban, he-tekben -- dől el: rabok leszünk, vagy szabadok. Alábbi összeállításunk első írása -- Csath Magdolnáé -- önmagában kiváló jelzője, mutatója a helyzet súlyosságának: a pénz-ügyi világ elvetemült, gátlástalan magatartásának, a hazánk elleni egészpályás letáma-
dásnak. De példát mutat arra is, hogyan próbálhat meg védekezni egy tekintélyes szak-ember a maga eszközeivel. A többi írás pedig azt villantja fel, mit tehet a nemzetéért aggódó sokaság. Tömegesen, hangosan tiltakozzon, amíg csak tud, amíg csak lehet. Amennyire csak erejéből és eszéből telik, elszántan védekezzék, mert nagyon nem babra megy a játék. Hanem mire? Ugye már nem kell mondanunk? Most már a gyen-
gébbek kedvéért sem...
Csath Magdolna:
Az Economistról, az Economistnak
A The Economist nevű brit gazdasági lapban cikk jelent meg a magyar kormányról és különösen pedig Orbán Viktor miniszterelnökről: "To Viktor too many spoils" címmel. A cím többértelmű, de azt sugallja elsősorban, hogy "a miniszterelnök minden hatal-
mat magához akar ragadni". Erre utal az alcím is, ami már fenyeget: "Európának töb-
bet kell tennie azért, hogy megállítsa a demokratikus normák lepusztulását Magyar-
országon." (Nocsak, Európa más mint mi? Mi nem vagyunk Európa? -- tehetnénk fel a kérdést.) A cikk ezek után az Economist szaklaptól idegen, személyeskedő és durva stílusban fogalmazva sorolja fel, hogy mi miatt is kell Európának fellépnie a magyar kormány ellen.
Először is azért, mert "Orbán Viktor, Magyarország konzervatív miniszterelnöke lát-
hatóan egy "nem sok jót ígérő intrikus". A mondat szó szerinti fordítás, de hozzáte-szem, hogy a használt jelző, amelyet "intrikusnak" fordítottam első értelme gazember, csupán a második az "intrikus" (villain). Majd rátér a cikk az első fájó pontra, az al-
kotmányra. Így ír: "az új alkotmányról és a kapcsolódó új alaptörvényekről az otthoni bírálók és Magyarország külföldi "barátai" egyaránt azt mondják, hogy azok egy új ön-
kényuralmi rendszer felé irányítják az országot." (Nocsak, vajon kik lehetnek Magyar-
ország azon "barátai", akiknek az a legfontosabb, hogy külföldön panaszkodjanak a ma-
gyar kormányra? A barát nem itthon kellene, hogy segítsen?) Később a cikk így foly-
tatja: "A kétharmados többség sem jogosítja fel a Fideszt arra, hogy magához ragadja a hatalmat olyan független szervezetek felett, mint a bírói testület, a központi bank, a költségvetési ellenőrzés szervezetei, továbbá, hogy a választási szabályokat a saját ér-
dekei szerint módosítsa." Ezek az események igen csak kínosak kell, hogy legyenek annak az EU-nak, amelyik a lehető legbüszkébben állítja magáról, hogy "sziklaszilárd demokráciát és jólétet kínál". (Hát ez is érdekes. Tényleg "sziklaszilárd demokratikus alapon" mozdították el legutóbb a görög és olasz miniszterelnököt, és tették helyükre az EU választotta pénzembereket? Azután tényleg demokratikus volt, amikor addig szavaztatták Írországot EU-s szabályokról, amíg igen-t nem mondtak? És ha a jólét őre az EU, akkor ezt hogyan tudja összeegyeztetni a periféria országokra kényszerített megszorításokkal, amelyek a pénzvilág érdekében óriási életszínvonal-zuhanást hoz-
nak mindenhol? )
A cikk ezután kiböki azt, ami miatt -- szerintem -- valójában íródott. "A Fidesz aláás-
sa a központi bank függetlenségét", és ez "politikai kockázatot" jelent. (Kérdés: kitől is kell függetlennek lennie a Magyar Nemzeti Banknak? A magyar érdekektől? De akkor kiknek az érdekeit kell képviselnie??)
Végül jönnek a tanácsok: a felsorolt "bűnökért" nemcsak a hitelt kellene megtagadni Magyarországtól, de az Európai Bíróság elé kellene idézni a banktörvény miatt, mivel ez ellentétben van azokkal a szerződésekkel, amelyeket Magyarország a központi bank függetleségének elfogadásaként aláírt. (Ugye, egyre világosabb, mi a baj, és miért is aggódnak egyesek valójában?)
De a szavazati jogunkat is fel lehetne függeszteni. Továbbá az európai vezetőknek hangosan és egyértelműen el kellene ítélniük Orbán Viktor antidemokratikus viselke-
dését. Hiszen mégis csak kellemetlen, hogy ezt először az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton tette meg! Végül pedig a legjobb módszer az lenne Orbán "jó útra térí-
téséhez", ha az Európai Néppárt, amelynek a Fidesz is tagja, kirúgással (bocsánat, de ezt a szót használja a cikk!) fenyegetné meg.
Fontos megjegyzés végül, hogy a cikknek nincs szerzője. Miért nem merte a nevét megadni az, aki írta?
A cikk megdöbbentett, hiszen nem vártam volna, hogy egy profi szaklap ennyire ké-
pes lesz beállni egyetlen érdekcsoport mögé, és kritika nélkül, egyoldalúan szemlélve közöl olyan véleményeket, amelyek valódiságáról saját maga nem lehet meggyőződ-
ve. Ezért "olvasói levelet "küldtem a szerkesztőségbe január 5-én azzal, hogy nagyon szeretném, ha leközölnék. Kíváncsian várom, mennyire tiszteli ez esetben a lap a de-
mokráciát, és mennyire ad hangot a cikkével kapcsolatos ellenvéleménynek.
A következőt írtam:
Tisztelt Uram,
Megjegyzéseket szeretnék fűzni a "To Viktor too many spoils" című, a lap 2012 január 7-ki számában megjelent cikkhez. Nem vagyok Fidesz tag, és magam sem értek egyet a kormány gazdaságpolitikájával. Ennek ellenére úgy hiszem, hogy ez a cikk túlzottan egyoldalú. Mivel hosszú ideje a "The Economist" előfizetője vagyok, ezért jól emlék-
szem, mennyivel megbocsátóbb volt a lap az előző balliberális kormányokkal. Talán azért, mert azok soha nem mentek szembe a Magyarországra irányuló nyugati érdekek-
kel. Az elmúlt nyolc évben a szocialisták és a támogató liberálisok alatt a magyar gaz-
daság teljesítménye és a lakosság életszínvonala még a régiónkban lévő országokéhoz képest is romlott.
2002-ben a magyar gazdaság versenyképessége alapján még a 30-dikak voltunk a nemzetek listáján, 2010-re viszont lecsúsztunk a 42-dik helyre. (IMD Versenyképes-
ségi Évkönyv, Lausanne, Svájc). A korrupciós indexünk is drámaian romlott. (Trans-
parency International elemzések). A KKV-k ezrével mentek tönkre, mivel az EU Kis-
vállalati Törvénye nem került Magyarországon alkalmazásra. És igen: a kormányok saját elvtársaikat és a hálózatuk tagjait tették az összes kulcspozíciókba, beleértve a rádió- és tv-csatornákat, postát és közlekedési vállalatokat, de még néhány állami egyetemet is. Most Önök arra ösztönzik az EU-t, hogy lépjen fel a magyar kormány ellen azért, mert rendet próbál csinálni azután, ami kárt az előző kormányok a társa-
dalmi értékrendben és a gazdaságban tettek. Biztos vagyok benne, hogy Önök is tisz-
tában vannak azzal, hogy országunk legnagyobb gondja az eladósodottság. De hogyan jutottunk ide? A 2002. évi, a GDP 60%-a körüli adósságot az előző kormányok több mint 80%-ra tornázták fel. De a lakosság sem a gazdasági, sem pedig a társadalmi fejlődésben nem látja ennek eredményeit. De akkor hol is van az a pénz, amit most vissza kell fizetnünk? Apropó, a cikk arra hivatkozik, hogy az EU demokráciát és jó-
létet hozott a tagállamoknak. Szeretném akkor tudni, hogy az EU-t miért nem zavarta, hogy az elmúlt nyolc év alatt az életszínvonal és a szegénységi statisztikák jelentősen romlottak Magyarországon? Miért felejtette el az EU figyelmeztetni a szocialistákat, hogy nem jó arra buzdítani az embereket, hogy valutában adósodjanak el? Ez az ela-
dósodottság is egy olyan komoly probléma, amelyet a mostani kormánynak kell meg-
oldania. Sorolhatnék további példákat a hozzá nem értésre, a felelőtlen és átláthatatlan kormányzásra és a korrupcióra, amelynek következtében Magyarország mára az EU perifériájára sodródott. Ezek a jelenségek miért nem aggasztották annak idején az EU-t és a nyugati főáramú médiát? A jelenlegi kormány kevesebb mint két éve működik. Hatalmas hibákat is elkövetnek. De egyszerre, párhuzamosan túl sok problémát kell megoldaniuk: közöttük is a legnagyobbat, az adósság problémáját. Esetleg Önök ajánlhatnák Orbán úrnak, hogy kövesse az ír példát! Miért is ne? Ha a gazdag Írország kezdeményezheti adóssága átütemezését, akkor a szegény Magyarország miért ne te-
hetné ugyanezt? De bírálhatnák Önök a kormányt azért is, hogy nem tesz eleget a ma-
gyar lakosság fogyása ellen, aminek, részben, a folyamatosan romló egészségügyi ellátórendszer az oka. Szóval sok területen lehetne tanácsokat adni, illetve kritikával illetni az Orbán kormányt. De akkor miért éppen a központi bank ügye és az új alap-
törvény tartalma idegesíti Önöket és néhány EU vezetőt a legjobban? Az Önök lapjára -- eddigi tapasztalataim alapján -- a kiegyensúlyozottság a jellemző. Többek között én is ezért olvasom, mint professzionális hírforrást. Ezért nem értem, hogy most, ebben a témában miért ilyen egyoldalúak?
Dr. Csath Magdolna professzor, egyetemi tanár
Demonstráció a társadalmi
párbeszéd megindításáért
El a kezekkel Magyarországtól!
Felhívás a világ közvéleményéhez és Magyarország polgáraihoz
Az Élőlánc Magyarországért visszautasítja a magyar belpolitikát befolyásolni kívánó külföldi törekvéseket, a minden határon túlmenő médiahadjáratot, a ha zánk elleni pénzügyi és politikai támadásokat, és kiáll hazánk szuverenitásának megőrzése mellett. Egyúttal társadalmi párbeszédet kezdeményez az ország ügyeiről.
Az elmúlt hetekben totális pénzügyi és politikai támadás indult Magyarország szuverenitása ellen. A támadás nyilvánvaló célja egy politikai átrendeződés elérése akár egy mesterségesen előidézett államcsőd által, akár puccsal annak érdekében, hogy Magyarország adja fel a gazdasági szuverenitás helyreállítására és az adósságcsapdából való kiszabadulásra irányuló törekvéseit, vegye fel az IMF készenléti hitelét, és állítsa viszsza a jegybank állítólag veszélyeztetett függetlenségét, és ezzel foglalja el újra helyét a gyarmatok sorában. A páratlan nemzetközi rágalomhadjárat és politikai zsarolás célja az ország elszigetelése és térdre kényszerítése.
Visszautasítjuk, hogy bárki eldöntse helyettünk, hogy ki és hogyan vezesse országunkat, hogyan irányítsuk saját életünket. A jegybanktörvény és az Alaptörvény feletti döntés joga a miénk, magyar polgároké!
Felszólítjuk ezért a magyar szuverenitást és demokráciát támadó érdekköröket, az azokat kiszolgáló szervezeteket és közéleti személyeket, hogy
el a kezekkel Magyarországtól!
Egyúttal felszólítjuk a magyar kormányt, hogy nyisson valóságos társadalmi párbeszédet az ország ügyeiről! Tegyen lépéseket a közvetlen demokrácia intézményeinek szélesítése felé! Csak ez nyújthat megnyugtató garanciát a polgárok számára az ország belső békéjének hosszú távú megőrzésére.
Kinyilvánítjuk, hogy támogatjuk azt a politikát, melynek célja Magyarország szuverenitásának megőrzése! Kérünk minden hazaszerető, az ország és a nemzet érdekét szívügyének tekintő polgárt, hogy álljon ki a magyar önrendelkezés védelmében.
A magyar polgárok üzenetét 2012. január 14-én 15 órakor a Kossuth téren, az 56-os örökmécsesnél nyilvános rendezvény keretében ismertetjük, és indítjuk el a külföldi képviseletek és magyar közjogi méltóságok felé.
Budapest, 2012. január 10.
Élőlánc Magyarországért
Eva Maria Barki felhívása közös tiltakozásra
Kérem, írják alá a szöveget az interneten. Minél több aláírás szükséges!
A magyar szöveget itt lehet aláírni: http://www.peticiok.com/magyarorszag_onrendelkezese_es_szuverenitasa
A német szöveget itt: http://www.petitionen24.com/signatures/selbstbestimmung_und_souverenitat_ungarns/
Aggódó üdvözlettel:
Eva Maria Barki
Hungaria semper libera
Una et eadem libertas
Az alapvető szabadság- és önrendelkezési jogok Magyarországon több száz éve az alkotmány tagadhatatlan részei. Ezeknek a jogoknak a megsértése a történelem folyamán újra és újra felkelésekhez és forradalmakhoz vezetett, amelyek hosszú távon mindig impulzust adtak egész Európának.
Utoljára 1956-ban a kommunista diktatúrának és a pax szovjeticá -nak rántottuk le az álarcát, és ezzel megindítottuk ennek összeomlását.
1989-ben szétvágtuk és kinyitottuk a vasfüggönyt egy akkor számunkra sokat ígérő szabadság felé.
Nagyot csalódtunk. A megígért "új európai ház"-ban eddig csak a pincében kaptunk helyet, szabadság helyett diktatórikus kényszert, biztonság helyett aggasztó kétséget, jog helyett hazugságokon alapuló igazságtalanságot. Európai értékek ürügyén megaláznak, megsértenek, kirekesztenek bennünket, és megkérdőjelezik a demokratikus jogainkat.
Ismét védekeznünk kell. Le kell rántani az új, láthatatlan diktatúrának és a pax a mericána -nak az álarcát, ameddig még nem késő. "A kezdet kezdetén kell védekezni."
Tudjuk, hogy ez a harc sokkal nehezebb mint a páncélosok elleni volt. A fegyverünk csak a szó, a jog és az európai értékek. Ami azért nehéz, mert nem mi, hanem az Európai Unió szenved demokrácia deficitben. Ki vagyunk téve minden önkénynek, mert az Európai Unió a mai napig nem tett eleget a kötelezettségének, és még mindig nem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, hogy ne lehessen felelősségre vonni az uniós szervezeteket az Emberi Jogok Európai Bíróságon.
Nem mi távolodtunk el az európai értékektől, hanem a brüsszeli hatalomcentrum. Nem mi tagadjuk meg a demokráciát, hanem az európa úniós szervezetnek hiányzik a demokratikus legitimáció.
Európa gazdasági, politikai válságban és erkölcsi romlásban van. Nem így képzeltük el az új Európát !
Egy új Európát kell felépítenünk. Egy olyan Európát, amely nem centralisztikusan, hanem polycentrikusan van felépítve. Egy olyan Európát, amely visszatér a keresztény gyökereihez és értékeihez, egy olyan Európát, amelyben a szuverén nem a pénzoligarchia, hanem a nép és a nemzet. Egy olyan Európát, amelyben tiszteletben tartják a népek demokratikus akaratát. Egy olyan Európát, amelyben minden nép az alapvető szabadságjogokkal, elsősorban az önrendelkezési joggal élhet, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezségokmánya az 1. Cikkben így definiál: "A népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."
Csak az önrendelkezés és állami szuverenitás alapján lehet Európát szabadságban és igazi békében megalapozni.
Nem szabad engedni a zsarolásnak és kényszernek!
Nem szabad félni, vállalni kell a kihívást!
Soha nem szabad feladni az önrendelkezést, önelhatárolódást és önbecsülést!
Tudjuk, hogy az európai polgárok többsége ugyanazt akarja, tudjuk , hogy az európai közvélemény nem azonos a média által kinyilvánított hamis véleménnyel.
Felszólítunk minden magyart és európait, utasítsa vissza a bennünket ért hazugságo-
kat és félrevezetéseket, bátran vállalja az igazság kimondását és követelését, és segítse egy új, szabadabb, békésebb, boldogabb Európa felépítését a népek önrendelkezése és az államok szuverenitása alapján.
Isten, áldd meg a magyart!
Dr. Eva Maria Barki
ügyvéd
Landhausgasse 4
A-1010 Wien, Austria
Mi, magyar demokraták...
Békemenet indul január 21-én, szombaton délután 16 órától a budapesti Hősök teréről.
Jöjjön el Ön is!
Mi, magyar demokraták, akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában, hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt, amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk és reméljük
a kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után, egyre növekvő aggoda-lommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek.
(...)
A kezdeményezők nevében: Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő, Bencsik Gábor történész, Bíró Ica énekes, Pataki Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Schulek Ágostonné, Stefka István főszerkesztő, Szentmihályi Szabó Péter író, Szalay Károly író, Széles Gábor vállalkozó, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások...
(bővebben: http://www.demokrata.hu/cikk/bekemenet_magyarorszagert/ )
Soha nem látott összefogás, szelíd ellenállás indult meg Magyarországon, mely a magyar nemzet valamennyi tagjának növekvő számú részvételével tettekben valósul meg.
Ok:
"Az államadósság és az adósságszolgálat megfojtotta az országot. Az 197089 között felvett 10 milliárd dollárból ténylegesen csak 1 milliárd jött be az országba, ezt az MNB Műhelytanulmányokban lehet olvasni. 1989-ig kifizettünk az 1 milliárd dollár bevonásért 11 milliárd kamatot. Az adósságunk mára 270 milliárd dollárra növekedett. Ebből 107 milliárd dollár kamatot már kifizettünk. Az ország 27-szeresen fizette vissza a felvett hiteleket, és ha követjük az eddigi gyakorlatot, akkor 120-szorosan kellene visszafizetni, ami lehetetlen. "
