Feltöltve: 2018. május 24., do

VERZÁRNÉ VÁRADI ÁGNES

Gondolatok az idei MOGY-hoz és a Szilaj Csikóhoz

2018. május 19-én, szombaton Verzár Éváék kertjében (Csömörön) találkozott egymással a Szilaj Csikó csapata és Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége és a Magyarok Országos Gyűlése (Bösztörpuszta) egykori megálmodója, alapítója. Témánk: ez év augusztusában egy új országos gyűlés megszervezése, illetőleg a Szilaj Csikó nyomtatott változatának felelevenítése. Beszélgetésünk lényegi részét Bodor Miklós László munkatársunk felvette, ennek megtekintése után születtek meg Verzár Jenő és Éva menyében, Ágiban – nem mellékesen: óvodapedagógusban és gyerekversek szerzőjében – az alábbi gondolatok, amelyek közrebocsátásához (közös elképzeléseink és vágyaink beteljesedése reményében) örömmel hozzájárult. (– a Szerk.)   

 

Jó napokat kívánok, szervusztok kedves Szilajok!


Sajnálom, hogy nem voltam itthon szombaton a találkozón, de nagyon rég láttam az enyéimet odahaza, kis Magyarország szatmári csücskében, és most kínálkozott egy apró lyuk az elfoglaltságaim szövevényes hálóján. Mint Anyóskám (Véva) írta, valóban megnéztük-hallgattuk férjemmel, Oszival, Vukics Ferenc beszédét, s utána éjszakába hajló beszélgetés következett. Azóta is folyamatosan gondolkodom az elhangzottakon.

 

Néhány gondolat, ami eszembe jutott:

  • A mai ifjúságot elsősorban online, interneten keresztül lehetne elérni. Hirtelen ötleteim: 

    • Számítógépes játék, barantásokkal, harcolnak benne íjjakkal, ostorral, lóháton, gyalogosan. Akár stratégiai jellege is lehet. Ez a kamasz fiúknak kiváló lenne.

    • Telefonos applikációk több témában, pl. magyar népmesék/mondókák minden napra; népi játékötletek; telefonos játékok, akár tetrisz-szerű, magyar motívumokkal.

  • Reflektálnék arra, hogy a fiatalok folytassák a MOGY-ot: szükséges az útmutatás, kell az ötvenes, hatvanas korosztály tapasztalata, mert gyökér nélkül nincs erős törzs!  Szerencsésnek gondolnám, ha Vukics Ferenc nevelné ki az utódját, hiszen ő tudja s látja,  megszületett-e abban a fiatalban az érzés, a gondolat, képes-e cselekedni. A monarchiák jutottak eszembe, ahol a király maga választott utódot, akit a bölcsek segítettek. 

  • Ahogy szétnézek a világomban, úgy látom, hogy a magyar érzelem nem aludt ki, sőt egyre jobban éled! Látom a hagyományőrző csoportokat, helyeket, rendezvényeket, televíziós műsorokat, sőt intézményeket. Amik eszembe jutottak:

    • a hagyományok helyi őrzői: néptánc csoportok; fazekasok, egyéb népi mesterek egyre többen; helyi és/vagy közelből származó termékek vásárlási lehetősége, akár internet segítségével;

    • rendezvények: táncházak; Országos Táncház Találkozó és Kirakodóvásár; Nemzeti Vágta; egyéb térségi népi rendezvények (a szatmári térségét ismerem, a teljesség igénye nélkül sorolom) Szenke-parti nagyvásár; Szilvalekvár-főző verseny (tapasztott tűzhelyeken, rézüstben fotyog a lekvár), Szamosfeszt Cégénydányádon;

    • intézmények: Hagyományok Háza; Dr. Kreisz Mária Alapítvány és Fazekas Központ;

    • televíziós műsorok: Felszállott a páva; Virtuózok; Magyarország szeretlek; Honfoglaló

    • óvodai nevelési programok, melyek szellemiségében nevelkednek a gyermekek: Pompás Napok; Néphagyományőrző program, Így tedd rá!

    • Egyre több a lovarda, egyre több gyermek tanul lovagolni.

 

Ezeket jó volna lazán összefogni, akár gyűjtőhonlapon megjeleníteni, reklámlehetőséget biztosítani, akár a Szilaj Csikóban is.

  • A családok csekély gyermekvállalási kedve kicsit szíven ütött, nyilván az egyéni problémánk miatt, de óvónőként és magánemberként azt tapasztalom, hogy egyre több a nagycsalád, gondolom, része van ebben a kormány családpolitikájának is. (Látok azonban ellenszegülést is, bár egyedi a példa, amit hozok: egy zöld csoportban szilárdan kijelentette egy hölgy, hogy ő nem vállal egyetlen gyermeket sem, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyoma.) Valóban jó volna ebben tovább segíteni a családokat, pl. pótnagyszülői hálózat létrehozása azoknak, akiknek távol él a családjuk.

  • Óvodapedagógusként az a véleményem, hogy a magyarságra való nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni. Az óvodákban elsősorban magyar népi dolgokat hall a gyermek, gondolok itt a népmesékre, mondókákra, dalos játékokra (köznapi nevén: körjáték). A szülőknek azonban nem sok segítségük van ebben. Nem tudok ma hazánkban olyan népmesei és mondókagyűjteményről – egyetlen kivétellel: Icinke-picinke –, amely életkorokhoz kapcsolható lenne, hiszen minden életkornak megvan a maga sajátossága, ehhez igazodva kellene válogatni. (Kivételt képeznek ez alól a szakmai szöveggyűjtemények, de ezek nem vagy csak nehezen elérhetők a szülők számára.) Ebben a válogatásban tudnék segíteni.  

  • A ma pedagógiájáról Oszinak volt egy jó meglátása: a gyermek nem lát rendszerben. Erre rásegít sajnos, hogy ma és régen is külön tantárgyak vannak/voltak. Semmi összefüggés nincs közöttük... Nem kapcsolják össze ezeket, szeparálva, tantárgyanként tanulják a történelmet, magyart, zene- és művészettörténetet (ha tanulnak ilyet...). Így nem  tudják, „mire gondolt a költő”, hiszen nem egyszerre tanultunk mi sem József Attiláról és a két világháború közötti korszakról... Bár vannak/voltak próbálkozások, a Nemzeti Alaptantervben is, de ezek nem szökkentek tartósan szárba...

  • A MOGY-gyal kapcsolatos ötlet: meg lehetne keresni az önkormányzatokat, hogy aki kedvet érez, mutassa be a településére jellemzőket: ételeket, kézimunkákat, viseletet; s amit szeretne, árusíthatná is. Így kis területen meg lehetne ismerni az egyes tájegységre jellemző dolgokat, kis turisztikai bemutató lenne. Nem elsősorban vásáros jelleggel, hanem bemutatkozó jelleggel gondolnám. Mindenki hozna magával pavilont, berendezést, eszközöket. A MOGY a helyszínt adná.

  • Boldog vagyok, hogy ismét megjelenik a Szilaj Csikó! A nyomtatott sajtó a szívem csücske! Jó volna ismét az előfizetéses rendszer. (Félek attól, hogy az aluljárókban osztogatott ingyen újság a kukában landol.)

 

Ennyi hirtelenjében.

 

Nagyon örülök, hogy ismét lesz MOGY! Már toborozzuk rá az ismerősöket! 

Üdvözlettel:

 

Verzárné Váradi Ági

 

www.facebook.com/gyermekversek

Magyar idő

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu