Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Három vers: Szentmagyarság!, Új tender, Szomjas madarak​

 

Ott vérzik a szívem a porban, / ahol a csorda járt egykor.
Ott, néha esőisten sirat, / eláztat, röghöz ragasztott.
Elkopott bizalomban fürdet, / semmit sem ér a tiszta szív,
hisz, kosz fed már emberutakat, / bárhová fordulsz, viadukt
robban ember és ember között. / Árkokon nincs már átjáró.
Éhesen hízó kisgömböcök / pecsenyéje sül, durranó
léggömb-hajót fúj új tender, / s a kikötőt elfújta a szél.

 

 

 

 

Szentmagyarság!

(Szállj madár Bösztörpusztára)

Vidd közéjük szívem dobbanását!
Minden házhoz vidd, Emese álmát!
Fújj leheletet szempillájukra,
Hozz boldogságot szent országunkra!

Vidd illanó gondolat, vidd az álmot,
Gyújts minden szívben világosságot!
Szentvérszerződés növessze lelkük,
Becsület szelleme táplálja szívük!

Vidd közéjük forrás, életnek vizét,
Föld mélyéről szomjoltó élet ízét! 
Vidd közéjük hajnal, vidd a nyugalmat,
A létezést, a harmatot, a nappalt!

Vidd közéjük a mindenség vágyát:
Embert ölelő ember nyugalmát!
Vidd közéjük a békét, megértést!
Vidd közéjük az emberi érzést!

Érzés, érzés uralja az embert!
Pusztuljon minden féreg-gazember!
Köpönyegbe fúljon a varázsló!
Égjen a tűz! Emberszív parázsló!

Éledjen vérbeoltott igazság,
Lelkünkben hordozott Szentmagyarság!
Éledjen az ember-lélek-szellem:
Az élet Istenszellem szelleme!

Vidd közéjük ég, vidd Isten áldását!
Viruljon ki a szív, győzzön az igazság!
Égig érjen lobogó tűz lángja,
Égjen a magyarok igazsága!

2009.08.17.

 

 

Új tender

Ott vérzik a szívem a porban,
ahol a csorda járt egykor.
Ott néha esőisten sirat,
eláztat, röghöz ragasztott.
Elkopott bizalomban fürdet,
semmit sem ér a tiszta szív,
hisz kosz fed már emberutakat,
bárhová fordulsz, viadukt
robban ember és ember között.
Árkokon nincs már átjáró.
Éhesen hízó kisgömböcök
pecsenyéje sül, durranó
léggömb-hajót fúj új tender,
s a kikötőt elfújta a szél.

2018.08.15.

 

 

Szomjas madarak


Apám sem tudott lojális lenni,
semmi embertelenségre.
Anyám sem tudott semmiben bízni,
nevelt mégis szeretetre.

Gyökereim mint szomjas madarak
végtelen égen keringnek,
mocsarak szennyes láp-maradványa
bennem a lét szeretete.

Kihalt törvények rabszolgájaként
vergődök, embertelenül
versenyző sikerorientáltként
bűvöletben létezőktől!

Apám, Anyám, nekünk csak ez jutott:
Mából kiűzött sorsutak,
szennyezett levegőben, mint halott
sóhajok, élő gondolat.

2018.08.16.

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu