Böjte Csaba: Isten nem teremtett selejtet, mindenki a remekműve
Nagyon nehéz úgy misét tartani, hogy az ember a templom bejáratánál azt látja, hogy éhes gyerekek nyújtogatják a kezüket alamizsnáért. Ezért aztán befogadtam a gyerekeket egy-egy ebédre, vacsorára, és végül az lett ebből, hogy 1993-ban szerveztem nekik egy tábort, ami olyan jól sikerült, hogy végül nem is akartak hazamenni. Mondtam nekik, hogy puszi, lehet menni, de akkor az egyik kislány sírni kezdett, és azt kérdezte: miért nem csinálunk egy teljes évig tartó tábort? Megesett a szívem rajta, napokig forgolódtam az ágyban, aminek az lett a vége, hogy immár huszonöt éve táborozunk.
