Értsük meg önmagunkat! – Csizmadia Ervin a magyar politikáról
A magyar politikai fejlődés logikájából következik a három kétharmad, az 1990 és 2010 közötti időszak volt atipikus a magyar történelemben – állítja Csizmadia Ervin politológus. A Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője szerint a Fidesz sokat tanult a régi MSZP-től, a mai ellenzék viszont nem tud tanulni a Fidesztől. Nagyinterjúnk.
– „A magyar politikai fejlődés logikája” címmel írt könyvet. Milyen logikát fedezett fel?
– A modern történelmünk során négy igazán stabil rendszer épült ki: a dualizmus, a Horthy-rendszer, a Kádár-rendszer és a mai. Ez négy, egymástól látszólag nagyon különböző korszak, de mindegyik rendszerben ugyanazok az elemek térnek vissza. Ezek általában harminc-negyven évig működő rendszerek voltak.
– A NER-nek eszerint van még körülbelül húsz éve.
– Jogos felvetés, de nem tudjuk, hogy ebben az időtartamban a jelenlegi politikai rendszer követi-e a korábbiakat. Kétségkívül hasonló fejlődési folyamatokat figyelhetünk meg.
– Mi a közös a magyar politikai rendszerekben?
– Visszatérő társadalmi attitűd, hogy az emberek egy nagy párttól és egy nagy vezetőtől várják a közös problémák megoldását. A pártrendszer úgy alakul mind a négy esetben, hogy végül egy nagy kormánypárt áll szemben sok kis ellenzéki párttal. Ilyen szempontból az 1990 és 2010 közötti időszak az atipikus a magyar történelemben és nem a mostani.
– Történelmi perspektívában szemlélve nincs semmi meglepő a három kétharmadban?
– Engem egyáltalán nem lepett meg az, ami 2010 után bekövetkezett.
– A könyvében az áll, hogy a történelemben kirajzolódó minták logikusan ismétlődnek, és ezért előre tudunk jelezni bizonyos trendeket. Ezt nevezte Karl Popper a „historicizmus nyomorúságának”, de a történészek jelentős része is elzárkózik ettől a nézettől. Ön hogyan védené meg az elméletét?
– Amikor Popper bírálta ezt a megközelítést, akkor lehet, hogy tényleg úgy tűnt, hogy vége a historicizmusnak, de ne felejtsük el, hogy a tudományban is állandóan váltja egymást a történelemcentrikus és a jelencentrikus megközelítés. Az általam képviselt új historicizmus a történeti szemléletmódhoz való visszatérést jelenti a politikatudományban. Nem azt állítom, hogy a történelem determinálja a politikai folyamatokat, hanem azt, hogy a múlt felől jobban meg tudjuk érteni a jelent, mint magából a jelenből kiindulva.
