VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Életre kelt sóból faragott szobor. Mese

Eperjestől délnyugatra, egy magas hegy tetején állt a meseszép Sóvár, ahol még a király is szívesen megszállt, ha erre vitt az útja. Azt regélték a régi öregek, akik a vár környékén éltek, hogy az ódon falak alatt egy sós tó volt. A szakács innen vitte a konyhába ezt a nemes fűszert. De olyan sok volt ám odalent, hogy még eladásra is jutott belőle. Egy igazi aranybánya volt a sót termelő tó. A szakácsnak volt egy fiacskája, Gergő, aki szeretett farigcsálni különféle dolgokat fából, de gyakran kőből is csodálatos szobrocskák kerültek ki keze alól. Gergő mindenből tudott szobrot készíteni.

Egyik nap mondta az apja a fiának: – Gergő fiam, gyere le velem a vár alá, a sós tóhoz! Segíts előbányászni a konyha részére egy jó nagy véka sót. Hamarosan fenséges királyurunk érkezik a várba, és nem szeretném, ha sótlan lenne az étel. Gergő szófogadó, rendes fiú volt. Azonnal követte édesapját. Kilencvenkilenc fokú csigalépcsőn kellett lefelé menni, aztán még ott is, a föld alatt, legalább fertályórát kellett gyalogolni, hogy megérkezzenek a sóbányához. A víz jó sok sót sodort ki a tó partjára, s az szépen leülepedett. Így keletkezett a sóbánya. Könnyűszerrel telemerhették a vékát szép, fehér sóval. Amint Gergő ott nézelődött a fáklyafénynél, egyszer csak egy érdekes sótömbre lett figyelmes. A fiú mindjárt meglátta benne a szobrot, amit ki lehet faragni belőle. – Édesapám, én hazavinném ezt a sótömböt – mondta, és közbe le nem vette volna a szemét a talált kincsről. Apja eleinte egy kicsit dünnyögött, hogy minek neki. Csak elpazarolja a drága sót. De tu