Nagyinterjú kobráról és bebuzulásról és lézerblokkolóról, Sorosról és stampedliről, iszlámról és Izrael-barátságról, gagyikampányról és kultúrpápaságról, kínról és listákról Orbán Viktor barátjával, a volt kultállamtitkárral. (...)
– Orbánt lekígyózni honnan volt mersze?
– Versemben a kobra nem az álnokságot szimbolizálja, hanem azt, hogy Orbán a puszta jelenlétével képes megbabonázni az embert. Ami komoly politikusi tehetség.
– A fideszes világban keveseknek nézetik el a vezérkaron való viccelődés.
– Azt írták erről, hogy nekem valamiért eltűrik a fenegyerekséget… Fenegyerek, hol van az már… fenefelnőtt, fenevénember.
– Meddig tart ki a védettségi kredit, amit, gondolom, azzal gyűjtött, hogy a nyolcvanas években többször is önnél pocolt az Erdély-járó Orbán-pár, ette a szalonnáját, itta a pálinkáját?
– Pocolt? Ezt a szót nem ismerem. Tán vendégeskedett.
– Mondhatjuk úgy is.
– Ez nagyon alantas megközelítés. Kapcsolatunk egyébként valóban nehéz időkben formálódott, érett bizalmi viszonnyá, teherbíró-képességének nem okozhat problémát, ha olykor különvéleményt fogalmazok meg. Ezzel együtt Orbánt soha, senkinél sem a lekötelezettség vezeti. Úgy is fogalmazhatunk, megvásárolhatatlan. Például, mondjuk, Soros Györgynek lényegesen többel tartozik, mint egy szelet szalonnás kenyér vagy egy stampedli pálinka. Abban viszont valóban lehetett szerepe Orbánék Erdély-járásának, miszerint az ott megismert valóságból, abból a látószögből ítélve meg a nemzet állapotát, tudatosabbakká váltak. És ez vezetett el azután az Orbán pályáját meghatározó fordulathoz.
– Ön és Orbán barátok?
– Úgy hiszem, igen.
