Szárazajta hetvennégy éve nem felejt

Ott, azon templom falai közt, ott, abban az iskolában és azon a téren emlékezett az utókor, ahol valaha azok imádkoztak, azok tanultak és azok éltek, akiket hetvennégy esztendeje a Gavrilă Olteanu vezette vérszomjas Maniu-gárdisták kivégeztek. A szárazajtai tragikus események óta sok idő telt el, de a sebek még nem gyógyultak be: fáj a hátramaradott családtagoknak, sajog azoknak, akik élték azt az időt, s látták, mire képesek egyes emberek, és néhány nemzedéknyi távolságból a mai

Kelemen-Karikás Árpád református lelkipásztor a templom falai közt a Prédikátor könyvéből vett igére épített beszédében úgy fogalmazott: lássuk be, a jó Isten mindennek rendel időt. Több évtized elnyomás után, 1940-ben újra magyar világot rendelt, s Székelyföld ismét székely lett, majd négy esztendővel később nemcsak elvesztettük azt, de szeptemberben, amikor gyilkos indulatokkal teli emberek szállták meg a falut, még szörnyűbb időket volt kénytelen megélni Szárazajta. Mégsem fordultunk el Istentől, tudtuk: megtart, s ad nekünk még szép jövendőt. És adott akkor, amikor a negyvenes évek végén a kis faluban öt esztendő alatt százharmincnál több gyermek jött világra, s azóta is folytonosan gondoskodik rólunk, megtartott magyarságunkban, így ma itt lehetünk, és emlékezhetünk vértanúságot szenvedő nemzettársainkra – mondotta, majd a Fennvalót arra kérte, segítse a veszteséget szenvedőket, szívükben még mindig fájdalmat hordozókat, és adjon békességet, bizodalmat, megtartó hitet Szárazajta népének.

Az emlékezők a nagybaconi rézfúvósok vezetésével a szárazajtai tizenhárom mártír iskola előtt felállított emlékművéhez vonultak, ahol az IKE-sek verset és éneket adtak elő, Kelemen-Karikás Ilona pedig Wass Albert Patkányok honfoglalása című művét olvasta fel.

Benkő Emőke, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Erdélyi Országos Tanácsának alelnöke szerint még a történelmi román források szerint sem volt más bűnük a szárazajtaiaknak, mint a magyar mivoltjuk. A szónok a Maniu-gárda Belényesen, Gyantán, Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson, Egeresen és Bánffyhunyadon elkövetett hasonló rémtetteiről is szólt, s nem feledkezett meg azon magyarokról sem, akiket a háború végén a román hatalom fogolytáborokba hurcolt.

Tovább a cikkhez