Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Csurka Endre: “Apám szellemi örökségét akarták elhallgatni és tönkretenni” – interjú Csurka István fiával

Csurka Istvánt egyrészt sikeres drámaíróként ismerhettük, másrészt a rendszerváltást követően a magyar politikai élet egyik fontos szereplője volt. Sokan szélsőségesnek nevezték, mások szerint elkötelezett nemzeti érzelmű politikus volt. Részt vett az MDF alapításában, melyben 1988-tól elnökségi tag, majd 1991-92 között a párt alelnöke volt. Az MDF-ből 1993-ban zárták ki, megalapította a MIÉP-et, melynek haláláig elnöke volt. 2012. február 4-én halt meg, azonban halálát követően több mint hat évig zajló persorozat következett, melyben Csurka István három gyermeke állt harcban a politikus élettársával, Papolczy Gizellával, valamint az ő kezében lévő Művelt és Tájékozott Ember Alapítvánnyal, mely Csurka István szellemi és anyagi örökségét is magáénak vallotta. A persorozat fontos állomásához érkezett, hiszen szeptember 28-án a politikus három gyermeke közleményt adott ki, melyben kijelentették, hogy az örökösödési harc egy fontos szakasza véget ért, az író darabjait újra lehet játszani a színházakban, valamint a korábban népszerű Magyar Fórum jogai fölött sem Csurka István élettársa rendelkezik immár. A történet szövevényes és még nem zárult le teljesen. Az eseményekről beszélgettünk Csurka Endrével, Csurka István fiával, aki elmesélte a hat és fél éves időszak nehézségeit, sikereit. Beszélt édesapjával való viszonyáról, szó volt hamis végrendeletről, okirathamisításról, édesapja szellemi örökségének szándékos elhallgattatásáról, jogi útvesztőkről és végül a mostani sikerről, mely még nem jelenti az út végét.

 

Hogyan indult ez az egész hercehurca a jogok és az örökség körül?

 

2012. február 3-án este ott álltunk a húgaimmal apám halálos ágyánál, a betegszobában persze Papolczy Gizella is bent volt, egy percre sem hagyott vele magunkra. Édesapánk nem csinált végrendeletet, nem gondolta, hogy meghal. De ott volt az élettársa, aki  ekkor színre lépett. Amikor 2012. február 4-én meghalt, Papolczy Gizella áprilisban benyújtott egy végrendeletet a közjegyzői, hagyatéki eljárásban. Ez azért érdekes, mert amikor ezt a végrendeletet megláttuk, a húgom – aki egyébként képzőművész – egyből azt mondta, hogy ez olcsó fénymásolat, hamisítvány. Ezt első ránézésre észre lehetett venni. Kértük a közjegyzőt, hogy rendeljen  ki okmányszakértőt, aki egy hónapon belül megállapította, hogy ez úgy, ahogy van: hamis. Fél évvel később Papolczyék beadtak egy második végrendeletet, majdnem ugyanezzel a szöveggel, szinte betűről betűre, de ezen már egy eredeti aláírás van, ám ez is nyilvánvalón hamisítvány. De kérdem én, hogyan lehetett ezt megtenni egy tisztességes közjegyzői eljárásban? Nyilvánvalón hamisítvány volt ez is. Logikai alapon nem lehet más, hiszen ha beadták az eredetit és az hamisítvány, majd fél évvel később beadnak ugyanazzal a szöveggel egy másikat, akkor az is csak hamis lehet. Az ügyészség azóta is nyomoz ebben az ügyben, most Csehországban van egy írásszakértő intézetnél.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 



 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu