Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Most már a menekültek jelentik a háborút” Az Alapjogokért Központ összefoglalója Kelly M. Greenhill: A tömeges migráció fegyvere c. könyvéről

2018/10/05

Kelly M. Greenhill, amerikai politológus 2010-ben megjelent Weapons of Mass Migration című könyvében szisztematikus vizsgálat alá veszi az 1951-es Genfi Menekültügyi Egyezmény elfogadása óta eltelt évtizedekben a bevándorlásbevándoroltatás erőltetése kapcsán széles körben alkalmazott zsarolási módszert, melyet ő „kényszerített, tervezett migrációnak” (coercive engineered migration) hív. A könyv alapján a Greenhill által azonosított korábbi módszerek, mintázatok és a 2015 óta Európába irányuló tömeges migrációs hullám folyamatai között nehéz nem észrevenni a hasonlóságokat.

 

A szerző könyvében több példán keresztül szemlélteti, hogyan „működtetik” a gyakorlatban a migrációt, mint kényszerítő eszközt, mely végső soron a bevándorlási szempontból célországnak minősülő államok geopolitikai destabilizálására is alkalmas. Bemutatja, miként érték el ezt „bevetve” politikai vagy gazdasági célkitűzéseiket azok az állami vezetők, akik főként diktatórikus, elszigetelt államok éléről nem ülhettek tárgyalóasztalhoz a befolyásolni kívánt liberális demokráciák politikusaival, de morális nyomás alá helyezve őket mégis sikerült tárgyalniuk velük. Ebben – akarva vagy akaratlanul, de – „segítségükre” voltak a migrációt pártoló NGO-hálózatok és az „áramlásból” hasznot húzni igyekvő más politikai szereplők is.

 

A könyv három fő szereplői kört „határoz meg”, akik a „kihívók” (challengers), vagyis a migrációs kényszer alkalmazói célországokkal szemben: a „generálók” (generators), a „provokátorok” (agents provocateurs) és az „opportunisták” (opportunists). Előbbi kettő aktív résztvevői a migrációs folyamatnak, míg utóbbi pusztán passzív haszonélvezője egy már kialakult helyzetnek. A „generálók” maguk kreálják a migrációs válságokat, vagy fenyegetnek azok létrehozásával, hogy elérjék politikai, illetve gazdasági célkitűzéseiket a célpont országokkal szemben. A „provokátorok” viselkedésükkel ösztönöznek más szereplőket a migrációs áradat létrehozására. Az „opportunisták” a már kialakult válságokat fordítják saját hasznukra. Mind másképp alkalmazzák a migrációt fegyverként, de a szerző szerint meghatározható két fő módszer, a „politikai agitáció” és a „kapacitásokat meghaladó elárasztás”. Az ezekkel való fenyegetésnek a „képmutatás ára” (hypocrisy cost) ad súlyt; ez Greenhill szerint az a „politikai költség”, amelyet nem akarnak „megfizetni” a célpontok, ezért egy idő után rendszerint engednek a követeléseknek.

 

A könyv végső konklúziója szerint az emberi jogokat és a menedékjogot törvénybe foglaló és azok betartására kötelezettséget vállaló liberális demokráciák fokozottan ki vannak téve a zsarolás ezen formájának. Greenhill szerint a nyugati társadalom gyengesége, hogy valósággal fél attól: képmutatónak bélyegzik, ha nem mutat kellőképpen humánus magatartást az érkező tömegek irányában. Ezt a morális terhet nem kívánja magára venni, ezért könnyen behódol a fenyegetésnek. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot ezen megállapítás és az Európában 2015-ben kialakult migrációs válságra adott nyugat-európai válaszok között. Ez a könyv választ adhat arra a kérdésre, hogy mi lehet az oka a „Wilkommenskultur” kialakulásának.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 



 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu