Évgyűrűk emléke (Gavallér János verse)
Gavallér János
Fák kérgén időráncokat látni, s nem hallani a rostok közt száguldó nedv küzdelmeit, az életet vivő belső fájdalmait, férgekkel küzdő élni akarást, oly hiába való értelem, mint rügyek, virágok, levelek csodálata. S mint rejtőző szúlárva eszi meg a fát, úgy esz meg észrevétlen a vágy minden rügyet, virágot, szeretetet. Ahogy az égig érő fának nem nő új ága, úgy roskad magába minden győzelmi akarat.
Gavallér János
Évgyűrűk emléke
Fák kérgén időráncokat látni, s nem hallani a rostok közt száguldó nedv küzdelmeit, az életet vivő belső fájdalmait, férgekkel küzdő élni akarást, oly hiába való értelem, mint rügyek, virágok, levelek csodálata. S mint rejtőző szúlárva eszi meg a fát, úgy esz meg észrevétlen a vágy minden rügyet, virágot, szeretetet. Ahogy az égig érő fának nem nő új ága, úgy roskad magába minden győzelmi akarat. Fák kérgét megvető pillantásaink mily jogon csodálják termését, ha nem hallják s nem érzik gyökereik siralmait? Hedonista életvágy a külső, míg a bennünk élő parazitát táplálják mindennapjaink. Mérgezett csersav marja torkunkat… fák levelét a szúmaradék gátolja, az érerőinek keringését lassan elfojtja, megeszi a féreg, úgy eszik meg nihilvágyaink az életünket. Évgyűrűk emléke, de fáj!
2018.10.14.
