VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Levél a Nyugati Emberhez


Világos, hogy mai gazdagságodat, impozáns városaidat, polgári miliődet dolgos és harcos elődeidnek köszönheted. Azoknak, akik nemzedékről nemzedékre építettek valamit, gyűjtötték és befektették a pénzt neked, kései utóduknak. Cseppet sem mellesleg ennek fedezetét közönséges rablással a harmadik világ országaitól szerezték meg, akiknek pedig komoly gyarmatbirodalom nem jutott, közvetlen szomszédaikat és kisebbségeiket fosztották ki, mint Svédország vagy Ausztria. Egy szó, mint száz, szépen épült nálatok a kapitalizmus. Ennek ára első körben az volt, hogy feladtátok népi kultúrátokat, elveszítettétek népdalaitokat, viseleteteket, tárgyi és szellemi tudásotokat, hiszen a vidéket már kétszáz éve beáramoltattátok a városba. A test gyengült, a szellem hanyatlott, de nagyapáitok ezt nem vették észre, mert addigra a szabadságnak csúfolt önzés mákonya végleg eluralkodott rajtuk.

Igen, kedves Nyugati Ember! Ti már kétszáz éve nagyon sokat tesztek magatok ellen. Csak a brüsszeli főtér meg Kensington külsőségei sokáig elfedték a bajokat. Azt hittétek, hogy városi kultúrátok, modern civilizációtok kellős közepén fészkelve sérthetetlenek és erősek vagytok.

Tudod, élt itt egy magyar író, Veres Péternek hívták, kétkezi munkásból emelkedett a magyar irodalomba. Ő írta egyszer, hogy annak a népnek, amelynek tagjai tömegesen elszoktak a fizikai munkától, lenézik és másokkal végeztetik el a teendőiket, megpecsételődött a sorsa.

És valóban. Egy perccel a Római Birodalom bukása előtt jártok. Rabszolgáitok megfőzik nektek a kávét, lemossák az autóitokat, kiszolgálnak és kedvetekre tesznek életetek minden pillanatában, ti pedig sütkéreztek a lemenő napban, és dőre módon azt hiszitek, hogy ez mindig így lesz. Eközben szolgáitok, alkalmazottaitok már idegen istenek nevét suttogják, és eljön az idő, amikor katakombáikból előjönnek és megmutatják magukat.