Varga Domokos: Krónikás ének 1958-ból
A húsából én nem ettem,
mint Dózsáéból társai,
akit tüzes trónon sütött
a győztes vajda, Báthori,
-
én csak a testét tapostam
ott, a Kisfogház udvarán,
hol földbe ásták tetemét
ama tizenhatodikán,
-
ezerkilencszázötvennyolc
júniusában: az övét,
Nagy Imréét s társaiét,
Maléterét és Gimesét,
-
félvén kivinni testüket
a 301-esbe még,
nehogy meglássa valaki
három halott friss sírhelyét.
-
Voltak azon az udvaron
Varga Domokos
KRÓNIKÁS ÉNEK 1958-BÓL
A húsából én nem ettem,
mint Dózsáéból társai,
akit tüzes trónon sütött
a győztes vajda, Báthori,
én csak a testét tapostam
ott, a Kisfogház udvarán,
hol földbe ásták tetemét
ama tizenhatodikán,
ezerkilencszázötvennyolc
júniusában: az övét,
Nagy Imréét s társaiét,
Maléterét és Gimesét,
félvén kivinni testüket
a 301-esbe még,
nehogy meglássa valaki
három halott friss sírhelyét.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Voltak azon az udvaron
olyan sétálórekeszek,
hegyükkel összeszaladók,
akár a tortaszeletek,
köztük betonfal, jó magas
emelkedett, s osztotta szét
a cellánként sétáltatott
rabok nyolc külön rekeszét,
hogy más cellák lakóira
pillantást se vethessenek,
hozzájuk ne szólhassanak,
még jelet se adhassanak.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
De aznap éjjel, június
hónap tizenhatodikán
a Nagy Imréék tetemét
vitték oda egymásután,
s dobták egy-egy sebtében vájt
sekély gödörbe hármukat,
kátránypapírral betekert,
alig kihűlt hullájukat,
s húztak rájuk földréteget,
hatvan- vagy nyolcvancentiset,
mint döglött ebet tüntet el
az ember, ha nagyon siet.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nem sokkal később vittek át
a Fő utcából rabokat
a Kisfogház celláiba,
csupa ötvenhatosokat,
Nagy Imre vádlott-társait
s más perek elítéltjeit,
írókat is, Déry Tibort,
Háy Gyulát, Zelket, s engem is.
Én Háy-jal ültem, ővele
kísértek a sétáltató
fegyőrök a szűkre szabott
s nekünk mégis oly csodajó
fél órára – falak közé,
és mégis szabad ég alá,
szemünk hol végtelenbe vitt,
s alig néztünk lábunk alá,
s nem is sejtettük, hogy mi most
tán épp Nagy Imrén lépdelünk,
vagy egyik társa párhetes
holttestén járunk és kelünk –
s rajtuk tapos több más rab is,
még azok is, akik felett
a megfojtottakkal együtt
mondták ki az ítéletet;
s húsukból kik bár nem ettek,
mint Dózsáéból társai,
akit tüzes trónon sütött
a győztes vajda, Báthori,
de megtaposták testüket,
nem tudhatván: néhány arasz
föld rejti őket el csupán
ott, a Kisfogház udvarán.
(A versgyűjtemény várhatóan 2018. október végén jelenik meg
Benke László és Varga Domokos György szerkesztésében, a Hét Krajcár kiadó gondozásában.)
