Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Kedves Mácsai Pál! Olvasom az Indexnek adott terjedelmes interjúját... maga hazudik...

2018/10/26

Olvasom az Indexnek adott terjedelmes interjúját, amelyben kerülgeti a forró kását, sugalmaz és sejtet, némiképp gyáván és férfiatlanul. Célozgat rá, hogy itt diktatúra tombol, de nem mondja ki, mindössze úgy kerekíti a szavakat, hogy a „független Index” (Istenem, ezt is maga mondja tettetett véletlenségből….) elvakultabb olvasói biztosan érezhessék: de jó, „a Mácsai” is velünk van. Ebben a kettős beszédben az a nagyszerű, hogy miközben színházigazgatói állása is megmarad, véletlenül sem feltételezik magáról, hogy ne gyűlölné a kétharmados magyar kormányt és a nemzeti-keresztény Magyarországot.

 

Ezzel a kétfelé beszéléssel nincs igazán baj. Semmi az egész, csak szimpla gyávaság.

De arra kérem, kedves Mácsai Pál, hogy ne hazudjon.

 

Mert maga hazudik ebben az interjúban, még pedig nagyon. Lássuk csak, mit is:

 

„Kérdés: És – kilépve a színházból – elmenne egy olyan tüntetésre fellépőnek, amelynek egyetért a mondanivalójával?

 

Mácsai Pál: Nincs olyan, hogy kilépve a színházból. Én vagyok az igazgató. Amíg igazgató vagyok, nem mennék el. Csak a teljesség kedvéért mondom, mert nem tartozik a kérdéshez, hogy akkor sem mennék el fellépőnek, ha nem lennék igazgató. Azt, hogy egy színész politikai eseményen szaval, egyetlen egyszer láttam makulátlanul hitelesnek. Filmen, fekete-fehérben. Sinkovits Imrét a Petőfi szobornál, ötvenhat október huszonharmadikán.”

 

Azért hazudik, kedves Pál, mert nem említi aprócska szerepét 1994-ből. Amikor néhány nappal a választások előtt, amelyről már akkor is mindenki pontosan tudta, hogy a baloldali erők elsöprő győzelmét hozza, Ön elment szépen a Hiszünk a dalban című rendezvényre, a Budapest Sportcsarnokba. Demonstráció volt ez a javából, a baloldali művészek zajos demonstrációja a kiéhezett sakálként ugrásra készülő MSZP-SZDSZ mellett.

 

És akkor Ön, Mácsai Pál, előjött a függöny mögül, és elmondta Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak kezdetű versét (csatoltam, megtekinthető). Amelyet ott és akkor, de ma sem lehet másképp értelmezni, mint hogy a nemzeti gondolattal gennyes sebként kell bánni, és hogy a legjobb volna fizikailag likvidálni, vagy ha nem megy, végleg eltüntetni a másképp gondolkodókat.

 

Szeretném megnyugtatni, kedves Pál, hogy azóta nagyot fordult a világ. Ma már mi vagyunk többen. És tetszik tudni, olykor nagyon nehéz megállni, hogy az ember lefogja az ütő kezet. De azért – nagy-nagy önfegyelemmel – ez mindig sikerül, mert mi nem vagyunk a Bosszú Népe. Nekünk az Ön 1994-es ábrázatára kiülő elemi gyűlölet soha nem állt jól. Vannak más hibáink, fogyatékosságaink, de gyilkos indulat nem fűti a magyart. Viszont rettenetesen jó a memóriánk, és ma is emlékszünk, ha valaki halálos fenyegetésként aktualizálta Petőfi Sándor eredetileg is rettenetesen buta és ártalmas versét.Ennyit tehát a kollektív memóriáról, kedves Pál.Szíveskedjen lefejteni orcájáról a kenetteljes, szelíd vonású maszkot, és mondjon nekünk pár szót arról, hogy 1994, vagy persze, még régebb óta, miért gyűlöli ennyire a másik, a valódi Magyarországot? És majd arról is vessen nekünk valamit, hogy milyen érzés honfitársai, más emberek ellen hangolni az eszetlen, ostoba tömeget?Milyen érzés szellemi lincselőnek lenni, Pál?Azt a nevet pedig, hogy Sinkovits Imre, nagyon kérem, lehetőleg soha többé ne ejtse ki a száján. Vagy csak nagyon óvatosan. Mert tudja, olyan volt az a név az Önnel készült interjúban, mint búzaszem egy nagy vödör fekáliában.

 

Üdvözlettel:

Szentesi Zöldi László, felakasztandó magyar

 

 

Mácsai Pál: Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)

 

 

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu