Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Erős végrehajtó hatalom nélkül magyarnak lenni Közép-Európában soha nem lehetett, és most sem lehet” – beszélgetés Varga Zs. Andrással

(...) Ha a dolog nem lenne komoly, és nem az én hazám ellen folyna jelenleg is eljárás, akkor viccesen azt mondanám, hogy prófétaként előre sejtettem ezt a Sargentini nevével fémjelzett folyamatot. Azt éreztem, hogy a jogállamiság fogalmát túlterheltük. Mindenhol a jogállamiságból és a jogbiztonságból indultunk ki, a jogállamiság volt az origója mindennek. Utánaolvastam a felvetésemnek, és kiderült, hogy nem csak én látom így. Állampolgári oldalról pedig azt éreztem, hogy valami nincs rendben azzal, hogy jogállam címen egyre inkább kizárólag szélső eseteket védünk. Azaz a jogállamiság nevében, az emberi jogok nevében valóban megvédünk egészen kivételes eseteket, de az átlagember átlagos ügyét soha nem védi a jogállam. A jogállam nem szorítkozhat erre, és nem nyerhet kizárólag olyan értelmezést, amelyben csak a szélső esetek számítanak. Úgy látom tehát, hogy eltűnt a jog a jogállam mögül. Ami ma folyik, már gyakran nem jogszabályalkotás, és nem a hétköznapi állam és polgár kapcsolatára vonatkozó reguláció, hanem valamiféle ideológia érvényre juttatása.

 

O. B.: Ebben az átpolitizálódási folyamatban felismersz valamiféle mintázatot? Ciklikusan, időről időre bekövetkező eseménysorral állunk szemben?

 

V. ZS. A.: Eszmetörténeti szempontból szerintem felismerhető egyfajta ciklikusság. Ugyanaz történt a jogállammal, mint ami általában az „izmusokkal” történni szokott. Az „izmusok” találnak maguknak egy nagyon absztrakt, jól körülírható célt, ami egyébként jól hangzik, és amit mindenki elfogad. Ezek után az „izmus” a fejére nő azoknak is, akik kezdetben támogatták. Majd magának az „izmusnak” a nevében számoljuk fel azt, aminek nevében eredetileg létrejött az egész ideológiai mozgalom. Hasonló történik most a jogban is, erre viszont korábban nem volt példa a jogtörténetben. Azt mondanám, hogy ez egyszeri, de régen kezdődött folyamat, amely absztrakt irányba vitte el a jogot az elmúlt 200 évben. Analógiaként gondoljunk csak az ókori, kézzel fogható árucserék idejére, majd ezzel szemben az egyre absztraktabbá váló vásárlások mai formájára!

Míg az ókori törvények hétköznapi élethelyzetekre vonatkoztatva mondták meg, mi a követendő norma, addig egy mai jogszabály vagy szerződés háromnegyed részét elvont fogalmi meghatározások teszik ki.

Olyanok például, hogy ki a vevő, ki az eladó, ki a bűnelkövető és még sorolhatnám. Effajta változás figyelhető meg az alkotmányok esetében is. Ma a Velencei Bizottság vagy az Európai Parlament úgy viselkedik, mintha az egyes tagállami alkotmányokon számonkérhetné az alkotmányok felett álló absztrakt elvi alapelveket. Amikor az  absztrakt alapelvi szabályok is belekerülnek az egész jogrendszerre kötelező kartális alkotmányokba, akkor ez a folyamat jogtechnikailag is tetten érhetővé válik. A legújabb tendencia pedig ─ amit a Lisszaboni Szerződés hozott magával ─, az alkotmányos értékek kodifikálása, és ezzel a jog szabályainak még magasabb absztrakciós szintre emelése.

 

O. B.: Úgy látom, hogy arról van szó, hogy a jogalkotók univerzalitásra törekszenek. Tehát megpróbálnak egy nemzetállamok feletti egységet létrehozni. Lehet ez a kísérlet sikeres? Jogi értelemben lehet az európai kontinensen alapelvek mentén egységes arculatot felrajzolni?

 

V. ZS. A.: Mély meggyőződésem az, hogy nem lehet, és ez a folyamat nem is lehetne sikeres. Amit most látunk, vagyis a globalista és a szuverenista álláspontok közötti küzdelem, éppen ezt mutatja. Az indulatokból is jól kivehető, hogy nem lehetséges az egységes arculat felrajzolása. Ha már nagyon absztrakt szintre emeljük az elvileg közös szabályokat, akkor azonnal felmerül a kérdés, hogy ki tölti ki tartalommal azokat. A jogi intézmények vagy a  politikusok? Kinek van joga ehhez egyáltalán? Más választási lehetőség azonban nem nagyon van, ez a két lehetőség adott. A jogi intézmények sokkal lassabban reagálnak egy-egy felmerülő kérdésre, úgyhogy e pillanatban a politikai intézmények szükségszerűen  belekeverednek a tartalomkitöltésbe, mert hát kormányozni kell. A Lisszaboni Szerződés kapcsán se lehetett azt mondani, hogy várjuk meg a jogi intézmények definícióit az egyes értékekre, mert ez akár több évtizedig is eltarthatna. Szerintem ezt nem lehet kivárni. Politikai alapon pedig azért nehézkes ilyen közös értékek kidolgozása, mert valamilyen politikai érdek mindig felsejlik majd az ilyen értékvállalások mögött. Most nevezetesen az, hogy az EU föderalista szárnya egységesítené szeretné a kontinenst.

 

 

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu