VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Világállam


Orbán Viktor miniszterelnök a közeli napokban úgy fogalmazott, „a globalisták azt gondolják, hogy az jó, ha van egy világállam, egy erőközpont, amelynek döntései kötelezőek a nemzetállamok számára”. A kérdéskör napjaink legkényesebb problémáinak egyike, s feltehetőleg elég kevés vezető politikus akad ma a világon, aki ezt ilyen nyíltsággal ki merné mondani. Pedig a dolgok néven nevezése ma azért mindennél fontosabb, mert világunk éppen azért halad a káosz felé, mert a narratívák globális háborúja lehetetlenné teszi, hogy egyáltalán szembenézhessünk azzal, ami van.

Az emberiség igen súlyos helyzete abból a könnyen belátható összefüggésből adódik, amelynek lényege, hogy sikerült olyan komplexumot létrehoznia, amely felett elveszteni látszik az ellenőrzést. Maga ez az összefüggés nem új. Szinte minden nagy kultúrában léteznek olyan tanmesék, amelyek, mint az emberi világot fenyegető legnagyobb veszélyt írják le mindezt. Mi magyarok leginkább azzal a metaforával szoktuk szemléltetni ezt, amit a „palackból kiengedett szellem” meséje ír le.

Az arab mesevilágból származó történet szerint az elbizakodott ember meggondolatlanul olyan erőt szabadít el, amely ahelyett, hogy szolgálná, elpusztítással fenyegeti. Lételméleti szempontból szemlélve ez azért lehetséges, mert az ember úgy is el tud gondolni s meg tud valósítani valamit, hogy nem vet számot az általa így megvalósított gondolat „termékének” az emberi világba való beilleszthetőségével. Hogy a legközismertebb példát említsem, egy száz megatonnás hidrogénbomba elgondolása és megvalósítása „jó ötletnek” tűnhetett, ám amikor azt „rendeltetésszerűen” használni kellene, akkor kicsit zavarba kell hogy jöjjön az emberiség.

A világ egymástól addig teljesen elzárt kultúráinak összenyitása is „jó ötletnek” tűnhetett az európai fehér ember számára az elmúlt fél évezred során, de most az így összenyitott világ mintha nem igazolná vissza a „pedig kezdetben milyen jó ötletnek tűnt” hurráoptimizmusát. Egyszerűen azért nem, mert a legalapvetőbb életfunkcióinak összehangolása is rohamos gyorsasággal halad az ellehetetlenülés felé. Megállíthatatlanul pusztul a külső természet, az egyszerűen profittermel