Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Magadra hagytunk Tégedet

Kicsi húgunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. 
Míg fényes nappal Rád  törtek gyalázva, 
S Európa szívéről letéptek rőt kezek. 
Keresztútján a  művelt világnak 
Magadra hagytunk Tégedet.

 

Hogy körülálltuk földre tiprott tested, 
A hulló jaj és forró vér felett, 
Melynek árjával bepermetezted  Ruháinkat, 
- mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, 
De senki előre egy  lépést se tett, 
Csak kezeinket emeltük az égnek, 
S magadra hagytunk Tégedet.

 

Szemünk láttára tapostak a sárba, 
Nem távoli őserdők megett, 
De Európa  szívében, hol drága 
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt 
A dómokra,  mely visszhangként hordta 
A vádat, amit Dante emelt érted, 
Hogy  bölcsesség, jog széthullt darabokra 
S Beethoven dala kilencszer zokogja:  
Az életünk új barbár korba tévedt. 
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,  
Elárultuk múltunkat és újra Vak félelembe fúlt a tett, 
S magadra  hagytunk Tégedet.

 

Bűvölten néztük mozdulatlan 
Hogy gázol át törvényen az ellen, 
S a  szörnyetegnek végső pillanatban 
Hogy étvágya beteljen 
Áldozatként a  szörnyű lakomára 
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap 
Új áldozatra vajon kit  sorolnak? 
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot 
Kívántad, mint a kék  magas 
Büszke királya a sas. 
És annyi volt hős fiadnak vétke, 
Hogy  hitvesüket úgy hívták "enyém", 
Hogy anyjukat is úgy hívták "enyém", 
Hogy  lányukat is úgy akarták hívni, 
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,  
"enyém"-nek hívták a hazát, történelmet. 
Óh Isten mondd hát vétek ez?  
Ezért tiportak le, s mi szabadok 
Magadra hagytunk Tégedet!

 

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország! 
A lelkünk mélye és a városok  Jazz-hangos éje,
 karikás-szemű hajnalok 
A vádat hordják, 
Hogy letiportak  s friss véred kiált 
A szabad ember foltatlan ruháján 
A munkások olajos  öltönyén 
S a vasárnapi vasalt nadrágokon. 
Nincs, ki lemossa véredet, 
Mit  vád-piros ajakkal égetett 
A homlokunkra húszezer halott: - 
"Világ  porondján fényes nappalon 
Megint magunkra hagytatok!" -

 

És üldözni fog majd e bűnnek árnya: 
A béke szavát elfojtja a jaj, 
A  szabadság új árulást takar. 
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet 
Saját  vétkünkkel hazudtol meg minket, 
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,  
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába 
Megindult és sár tapad nyomába 
És  árulásuk, árulásba hal, 
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg 
Rajtunk  ég, - és homlokunk az égnek 
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar. 
Mert  Európa szívében előttünk 
Fényes nappalon megtörténhetett, 
Hogy  meggyaláztak szép kicsi húgunk,

 

S mi magadra hagytunk Tégedet.

 

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu