Surján László „élménybeszámolója” a néppárti kongresszusról. („Helsinkiben jó volt magyarnak, magyar
Tegnap este megérkeztem Helsinkiből, és örömmel számolok be arról, hogy egy nagyon jó légkörű és sikereres néppárti kongresszuson vehettem részt. Az előkészületek még nem erre utaltak. Volt egy előterjesztés, amely annyira a felszínen mozgott, annyira csak az általános szlogenek szintjén beszélt a jogállamról, s egyéb manapság értéknek emlegetett fogalmakról, szabadságjogokról, hogy azt bármely párt aláírhatta volna. Az utolsó percben sikerült Gál Kinga néppárti alelnök munkája révén néhány kirívó ponton megváltoztatni és jobb irányba formálni a szöveget, hogy számunkra is elfogadhatóvá lett. Mivel az efféle kongresszusi határozatoknak egyébként nincs világmegváltó jellegük, ez még nem jelentett fordulatot.
Biztatóbb volt viszont, hogy a plenáris ülés elfogadta Novák Katalin államtitkár asszony előterjesztésében azt a javaslatot, hogy a gyermeket nevelő családok adókedvezménye fontos eszköz a demográfiai krízis kezelésében. Az, hogy erről a plenáris ülésnek kellett szavaznia, jelzi az ellenállást, ugyanis az előkészítő bizottsági üléseken nem kaptunk elegendő támogatást. A kongresszus azonban elsöprő többséggel mellénk állt.
Jó jel volt az is, hogy az európai parlament elnöke, Antonio Tajani egy sodró lendületű, érzelmeket megmozgató beszédben követelte, hogy a keresztény jellegét Európa ne vesse le magáról. Hivatkozott a közterületeken látható keresztekre, amelyek egész Európában láthatók, arculatát formálják. Beszédének ezt a részét (is) hatalmas tapsvihar jutalmazta.
Végül a lényeg: Manfred Weber közel négyötödös (79,2 %) győzelme. Weber mind az írásos bemutatkozásában, mind a beszédében nyíltan megvallotta keresztény, katolikus voltát. A mai közhangulatban ez kockázatos vállalkozás volt, egyben követendő példa mindenkinek, aki hitvalló keresztény próbál lenni a mai keserves pogány világban. Beszéde formailag tökéletes szónoklat volt, tartalmilag pedig azért emelkedett versenytársa fölé, mert túlmutatott a ma szokásos politikai jelszavak hangoztatásán. Kijelentette, hogy a nemzet fogalmáról, értékéről nem mondhatunk le, rámutatott, hogy Európa, ha saját jövőjével törődik, Afrikával kell foglalkoznia. Fellépett az illegális migráció ellen, kijelentvén, hogy útlevél nélkül senki ne léphesse át határainkat. Szabadon elmondott sodró lendületű beszéd volt, ami teljesen elszakadt (szerencsére) az előre elkészített változattól. Rámutatott, hogy az Unióban nagy egyenlőtlenségek vannak, s elítélőleg szólt a gazdag Nyugat és a szegény Kelet eltéréséről is. Alapkövetelménynek tekintette, hogy figyelni kell az emberekre. Beszédét sorozatosan szakította félbe a kitörő taps, s a végén a hallgatóság állva ünnepelte őt, előre jelezve a várható győzelmet.
Nagy változásról még nem beszélhetünk, de ez a kongresszus azt a benyomást keltette, hogy a Néppártban megkezdődött az a kereszténydemokrata fordulat, amelynek szükségességéről Orbán Viktor beszélt.
Csütörtökön a Magyar Időkben megjelent írásomban még azt latolgattam, hogy Stubb Fidesz-KDNP kritikus megjegyzései után vajon hogyan fogadnak minket? Megkaptam a választ: Csak barátságos hangokat hallottam, csak kedves mosolyokkal találkoztam. Helsinkiben jó volt magyarnak, magyar kereszténydemokratának lenni. http://mkdsz.hu/tartalom
