Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Trükközés a Hunyadi-film körül

A Hunyadiak címere, a fekete holló mindig is a reménységet, a győzelmet, a nemzeti büszkeséget jelentette. Arany János csodálatos verse (Mátyás anyja) engem is megihletett, ezért a levelesládámban találtam egy forgatókönyvet Az utolsó bástya címmel, Hegedűs Bálint tollából. Az Egri csillagok óta (rendezte: Várkonyi Zoltán -1968.) nem készültek jelentős történelmi filmek a magyarság nagy győzelmeiről, de most végre adódik egy hatalmas lehetőség, filmet készíteni a nándorfehérvári diadalról, Hunyadi Jánosról. A lehetőség szó azonban keserű szájízzel keveredik, mert olyan emberek kapták meg a lehetőséget ismét egy film készítésére, mint Szász János vagy Hegedűs Bálint, akik nem jelentenek garanciát arra, hogy ezt a hatalmas, világraszóló magyar győzelmet (1456) a nemzet történelemtudatának megfelelően, a nemzettudatra jótékony hatással alkossák meg.


A kétkedők sorát éppen Szakács Árpád kezdte a Magyar Idők Kinek a kulturális diktatúrája című sorozatában.

 

„Emlékeznek Szász János rendező úrra? Megbízható forrásból úgy tudjuk, őt szemelték ki arra, hogy végre megcsinálja az igazi magyar történelmi filmet. Kvízkérdés: na, kiről? Hát Hunyadi Jánosról! De van egy másik terv is, ami Hunyadi Mátyásról szólna, ennek Gát György lenne producere, rendezője. Mindketten igazi garanciái annak, hogy a leendő nagy magyar film nem lesz túlzott nacionalizmussal vádolható még az erre érzékeny nézők körében sem.”

 

De ez semmi. Most jöjjenek a tények. Erről Huth Gergely számol be a PestiSrácok.hu-n szeptember 21-én.

 

„A filmalap posztkomcsi káderei bohózatot csinálnak a Hunyadi-filmből is?

 

Betelt a pohár a magyar filmszakma a nemzeti sorskérdések iránt fogékony, mindmáig elnyomott köreiben, amikor kiderült: a sok éve megálmodott történelmi eposzt, azaz a Nándorfehérvár diadalát a művészileg egyre terméketlenebb, ellenben a jobboldalt minden sajtónyilatkozatában gyalázó, mindenhova nyilasokat vizionáló Spielberg-epigonnak, Szász Jánosnak adták. Ráadásul a hétmilliárd forintosra becsült produkció forgatókönyvírójává – némi rinocéroszbőrt kölcsönözve az önnön arcára – Hegedűs Bálint lépett elő, aki, hogy-hogy nem, a Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója és kurátora. A botrány odáig fajult, hogy egy – a belső ügyeket nyilvánvalóan tökéletesen ismerő – névtelen szerző megnyitotta az >>Andy Vajna kommunistái<< című blogot, ahol kitálalt arról: a Kádár-Aczél-éra kegyeltjei miként hekkelik meg az Orbán Viktor által meghirdetett kulturális térfoglalást.”

 

No, de én ennél tovább megyek. Elolvastam Hegedűs Bálint forgatókönyvíró – Gárdonyi Gézától kölcsönözve – epigonszerű alkotását 94 oldalban. A véleményem lesújtó. Az állítólag Hunyadiról szóló film nem szól sem a törökverő Hunyadiról, nem szól sem a magyarság történelmének egyik legnagyobb győzelméről, a Nándorfehérvári diadalról, nem szól a hazaszeretetről, a kereszténységről, nem szól Kapisztrán Jánosról,  nem szól az azóta felcsendülő déli harangzúgásokról, egyszóval nem szól rólunk, magyarokról. De annál inkább szól a törökökről, a janicsárok vitézségéről, a hamis romantikáról, a hamis fikciókról, és szól a történelmietlen kitalációkról.

 

Akkor vegyük sorjában, hogy mi nem fér bele a 7 milliárd forintnyi filmötletbe és mi nem fér bele a forgatókönyv oldalankénti egy-kétmilliójába!


Ugye kilencvennégy oldalról van szó. Hatvankét oldalon keresztül azzal traktálnak, hogy egy Faradzs nevezetű „megnyerő külsejű, férfias török aga” hogyan hurcolja el láncra verve a magyar falvakból a magyar gyerekeket, akiket majd janicsárokká nevelnek. (Ugye ismerős? Gárdonyi Egri Csillagok című művében szereplő Jumurdzsák is így kezdte a forgatókönyv elején, de ő nem volt szimpatikus, még Várkonyi filmjében sem.) Menjünk tovább! A Hegedűs forgatókönyv szerint  Kócos és a Csikó testvérpárból Kócost rabolják el. Évekkel később Nándorfehérvárnál találkoznak, ott küzdenek meg, Csikó Hunyadi János katonája, Kócos janicsár lett.

 

A vontatott, álromantikus, művi történet végén felismerik egymást, egy nőbe lesznek szerelmesek, aztán a testvéri szeretet Kócost a nőről (Lucáról)való lemondásra készteti. Közbevetőleg milyen magyar nevek ezek? Kócos? A cigányoknak adnak ilyen neveket, nem egy harcosnak. Mint ahogy a Csikó is milyen végvári vitézt tetesít meg? De közben semmit nem tudunk meg Hunyadi Jánosról, Hunyadi török elleni harcairól, kormányzói tevékenységéről, meg arról sem, hogy Hunyadi János korának egyik legjobb, legképzettebb hadvezére volt. Hol van a valódi romantika, az aggódó feleség Szilágyi Erzsébet, az anya, aki a nemzet két nagy alakját nevelte Hunyadi Lászlót és Hunyadi Mátyást? Amíg Szász Jánosék kergetik a fikciót, a nem létező alakokat, Kócost és Csikót, addig László és Mátyás sehol sincs a képben. Inkább ilyen képtelenségekkel foglalkozik az ütközet pillanataiban Hegedűs Bálint a 75-ik oldalon (mindjárt vége van a történetnek), hogy „ …ünnepélyes gregorián dallam szól. A baldachimos ágyban Csikó és Luca szeretkezik. A távolból ünnepi harangjáték szól.”

 

Mi ez?
Ezek az olcsó  fogások végigkísérik a történetet...

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu