Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Lehet-e hős egy fehérterroristából? – Héjjas Iván és a Nyugat-Magyarországot megvédő Rongyos Gárda története

A címben feltett kérdésre egyszerű a válaszom: hős nem, de megkerülhetetlen történelmi alak igen. Héjjas Iván a fehérterror egyik kulcsfigurája volt, a vörösterror rettenetes bűneire hasonló bűnökkel válaszolt, sokszor tökéletesen ártatlan embereket gyilkolva meg. Mégis: a huszadik század egyik legfelemelőbb magyar történelmi epizódja is az ő nevéhez (is) fűződik. Héjjas és Prónay Pál Rongyos Gárdája szembeszállt az Antant megbocsáthatatlan trianoni döntésével, és a szabadcsapat visszafoglalta azokat a területeket, amelyeket a Nagy Háború győztesei Ausztriának ítéltek. Ekkor alapították meg azt a Lajtabánságot, amely csak rövid ideig maradt fent, de ennek köszönhetjük Sopron és környékének Magyarországhoz tartozását is. A kommunizmus alatt ezt a történetet befeketítették és elhallgatták, a hősies hadtettet csak bandaharcnak csúfolva.


Lajtabánság – sokaknak idegenül csenghet ez a szó, hiszen a rendszerváltás előtt beszélni sem lehetett róla, sehol sem említették, megpróbálták kitörölni a történelemből, mintha nem is létezett volna. Pedig hihetetlenül érdekes, izgalmas történetről van szó, amely Sopron és környékének sorsát is meghatározta.

 

A rövid ideig fennállt Lajtabánság államfője Prónay Pál volt, de közel hasonló fontos szerepet játszott az a Héjjas Iván, akit egy könyvben éppen mostanság próbálnak teljesen rehabilitálni. Ez nagy hiba: Héjjas (és Prónay) erre tökéletesen alkalmatlan. Bár a kommunista történetírás megpróbálta Héjjast befeketíteni, alakja amúgy is annyira sötét, hogy hiába mossuk le róla a rákent rágalmakat, sohasem lehet példakép, hős, ideál (vagyis de, a szélsőjobboldalon). És sokat elárul a Horthy-korszakról az is, hogy ezzel a múlttal országgyűlési képviselő és miniszeri tanácsos lehetett…

 

Héjjas – ahogyan a „túloldalon” mondjuk Szamuely Tibor – teljességgel menthetetlen figura, akkor is, ha egyesek őt, mások Szamuelyéket próbálják mentegetni, kifehéríteni. A valóság az, hogy mindketten közönséges gyilkosok, rablók, zsarolók voltak, akik egy embertelen ideológia (kommunizmus és sovinizmus-antiszemitizmus) pribékjeiként, illetve bosszú- és nyereségvágyból számos ártatlan embert megkínoztak és kivégeztek.

 

Viszont – és ilyesmire Szamuely „védői” nem hivatkozhatnak – Héjasséknak volt egy kiemelkedő tettük, amellyel hazánk történelmét is pozitívan befolyásolták. Ezt eleveníteném fel.

 

“Bandaharcok" - Kommunista újságírás a rendszerváltás előtt és után

 

Említettem, hogy a Lajtabánság történetét a Rákosi-, majd Kádár-diktatúrában elhallgatták, és amikor egyáltalán írtak róla, akkor következetesen a „bandaharcok” kifejezést használták.

Jellemző rendszerváltásunkra és a régi hazugságok továbbélésére és lejárató kifejezések átmentésére, hogy a sztálinista, majd kádárista újságíró, Gádor Miklós (akinek szerelmi történetéről fia, Gádor Péter 2015-ben (!) készíthetett súlyos állami százmilliókból romantikus hőseposzt) még 1997-ben is ugyanezt a kifejezést használta a 168 órában.


Gádor ezt írta a Lajtabánságról: „A kormány vállalta: véget vet a Burgenland területén zajló bandaharcoknak. (Az Ausztriához került Burgenlandban magyar különítmények akadályozták a terület átadását.) Az egyik klán főnöke, Prónay Pál alezredes, Horthy legvéresebb kezű szegedi különítményese, egy operettállamocskát is szervezett Lajtabánság néven.” Operettállamocska. A kommunista propagandistából demokrata újságíróvá vedlett Gádor Miklós megszokásból (és mert a 168 óránál megtehette) a régi, bevált sablonokat ismételgette.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu