Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Túlóratörvény: német érdekek csaptak össze a magyar Parlamentben

A túlóratörvény szavazásának hisztérikus parlamenti jelenetei elvonják a figyelmet a lényegről: arról, hogyan csattan össze nálunk a német nagytőke és a német szakszervezeti mozgalom. Bizony: a német. Miközben fecseg a felszín, a Válasz megmutatja, mi van a mélyben.

„A német szakszervezeti tagok érdekeit már nem Németországban kell megvédeni” – hökkent meg Molnár Ákos, a Vasas Szakszervezeti Szövetség dunántúli regionális ügyvivője. A mondat idézet, amely gyakran hangzik el az IG Metall, a német fémipari szakszervezet tanácsadóitól, akik két irodát is nyitottak Magyarországon – egyet Győrben és egyet Kecskeméten –, hogy a német munkaügyi csatákat megvívják. Nem gépeltünk félre: a német csatákat.

 

Ha ugyanis egy érdekvédő valamit el akar érni Németországban, azért Magyarországon is kell tennie, és Tunéziában, Algériában vagyis a többi „low cost country”-ban, alacsony bérű országban. A túlmunkakeret itteni növelése a németországi munkavállalókat is érinti: erős érv a németországi jogok ellen, hogy nálunk eleve 40 órás egy munkahét és nem 35 órás, mint Németország nyugati felén, és jóval több túlórára kötelezhető egy munkás, mint ott – jóval kisebb bérért.

 

A mai kínos parlamenti jelenetek, az elnöki pulpitust elzáró ellenzék, az ülést a helyéről, állva levezető elnököt nevetgélve „testükkel védő” kormánypárti politikusok látványa azért különösen szomorú, mert az ellenzék és a kormány összefeszülése a politikai hisztéria terepévé tette a vitát. Közben a háttérben a tőke és munkavállalói érdekek kőkeményen feszülnek egymásnak, és hát: Magyarország mégsem egyenlő néhány hatalmas német autógyárral.

 

Jogkövető multik, kiskapuzó kkv-k

 

„Nem hinném, hogy mindez a multinacionális cégek érdeke. A járműiparban nemhogy azt nem lehet kikényszeríteni, hogy három év múlva számolják el és fizessék ki a túlórákat, a dolgozók még a jelenlegi, kollektív szerződésben rögzített egy évet sem várják ki. Ha a túlóradíj nem érkezik meg a számlájára a következő hónapban, a munkás továbbáll, megteheti, akkora a munkaerőhiány” – mondja Ács László, aki korábban az egyik nagy autógyár HR-vezetője volt, ma pedig a Gewar Cee Kft. ügyvezetőjeként munkajogi tanácsokkal segíti a cégvezetőket. A nagy nemzetközi vállalatoknál működik szakszervezet, van kollektív szerződésük. Nemcsak a saját belső igényük alapján, hanem azért is, mert a német szakszervezetek ezt kikényszerítik a Keletre hozott gyárak esetében is.

 

A magyar kis- és közepes cégek világát jobban leírják egy budapesti pincér, Kovács Bence szavai: „Hat órára vagyok bejelentve, de tízet dolgozom. Minimálbérre, persze. Miért? Mert »el lehet menni, lehet keresni másik helyet«. A jövedelmünk jelentős része a borravalóból származik, de a jatt a fizetőpincérnél van, és a tíz óra ledolgozása feltétele a visszaosztásnak” – ez a magyar valóság másik oldala. Kovács szavai azért meglepők, mert az étterem, ahol felszolgálóként dolgozik, Budapest egyik ikonikus helye, amelyről nem gondolnánk, hogy munkajogi szempontból a vadkelethez tartozik.

 

Azt persze mondani sem kell, hogy sem szakszervezet, sem üzemi tanács nem működik náluk. Például azért, mert történelmi okokból nálunk azt baloldali dolognak gondolják.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu