VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (1) Előszó, Bevezetés


Nyelvhelyességi kisokos

A főszerkesztő megjegyzése:

E könyvecske kiadását az ALAPÍTVÁNY A KÖZJÓÉRT elnevezésű szervezet támogatta. El is gondolkodtam ezen rögtön: a közjót szolgálta-e ennek a kis könyvecskének a megírása és kiadása, s a közjót szolgálnánk-e azzal, ha a Szilaj Csikón hétről hétre (vagy akár sűrűbben is) folytatásban megjelentetnénk belőle egy-egy rövidebb részletet? Belelapozva, beleolvasva a kisokosba, rögtön erős meggyőződésemmé vált: de még mennyire! A Nyelvhelyességi Kisokos csupa olyan kérdést vesz sorra, amelyekbe úton-útfélen belebotlunk, s amelyek tisztázása minden olyan író és beszélő embernek kapóra jöhet, akiben ott dolgozik a vágy: minél helyénvalóbban, érthetőbben, világosabban közölhesse másokkal a maga mondandóját.

Köszönjük tehát a két szerzőnek, Buvári Mártának és H. Tóth Tibornak, hogy első szóra beleegyezett a teljes könyv itteni folytatásos közlésébe. Külön öröm számomra, hogy a két szerző egykoron oszlopos tagja volt a Szilaj Csikó nyomtatott változatának – Maleczki Józseffel hármasban szerkesztették a nyelvi rovatot –, s a kis mű egyik olvasószerkesztőjében pedig e világhálós honlapunk fáradhatatlan szerkesztőjét, Hajdú Évát tisztelhetjük.

A mai naptól közlendő részek hosszát két szempont határolta be: ne legyenek túl hosszúak, vagyis egy kisebb nekirugaszkodással elolvashatók legyenek; másfelől viszont a nagyon összetartozó témákat ne nagyon daraboljuk szét. Ugyanakkor a külcsínre is figyelemmel voltunk, ezért egy-egy nagyon rövid bevezetés után elérhetővé tettük a soron következő rész eredeti könyv szerinti tördelt, pdf-es változatát.

Jó olvasást és nyelvhelyességi okosodást kívánok minden Olvasónknak!

Varga Domokos György

Az impresszum itt olvasható.

A tartalomjegyzék itt olvasható.

ELŐSZÓ

Felelősségünk nyelvünkért

A nyelv a legértékesebb örökségünk. Történelem előtti korok lenyomatát őrzi, tükrözi gondolkodásmódunkat, szólásaink szinte minden történelmi eseményt megörökítenek. Évezredek alatt csiszo­lódott következetes rendszerré, és idegen környezetben is megőrizte egyéniségét. De ne gondoljuk, hogy ez így marad tudatos nyelvgon­dozás nélkül. Az ősidőkben még ösztönösen formáltuk át az átvett idegen elemeket nyelvünk mintái szerint. A műveltség gátolja az ösztönösséget, ezért a saját nyelvünkhöz való viszonyulásban is tudatosságra van szükség. A latinos műveltségbe való betagoló­dásunk óta mindig voltak értelmiségiek – a bibliafordító szerzetesek­től kezdve a tudós tanárokon át a 18–19. századi nyelvújítókig, majd a 20. századi író és nyelvész nyelvművelőkig –, akik tudatosan fejlesztették nyelvünket, és nyesegették róla az idegenszerűségeket. Ma kevesebb figyelmet fordítunk anyanyelvünkre, mint az idegen nyelvekre. A nem kellően tudatos nyelvtanulás elbizonytalaníthat saját nyelvünk használatában. A gyorsuló élet is károsan hat a nyelvi igényességre. Az „írástudók” – médiaszereplők, tudósok, politiku­sok, jogászok, tanárok, ellenőrző szerkesztők – felelőssége, hogy őrizzék és továbbadják a minél teljesebb, tisztább, gazdagabb nyelvet.

BEVEZETÉS