VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (2) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Alárendelés – mellérend


Nyelvhelyességi kisokos

Sok esetben, amikor az indoeurópai nyelvek alárendelést alkal­maznak, a magyarban a mellérendelés a helyes. A mellékmondat a főmondat egyik mondatrészét fejti ki mondat formájában, a vonatkozó mellékmondat pedig időbeli, logikai előz­ményt vagy mellékes(nek ábrázolt) körülményt közöl. Ha egy mellékmondat nem erre szolgál, akkor álmellékmondat.

Hamis jelzői mellékmondatok

• Ebbe a megtévesztő környezetbe aztán becsalogatják a gyanútlan balekot, akit közben újból és újból kirabolnak.

Melyik balekot? Azt, akit kirabolnak? Nem, később rabolják ki. Az, hogy kirabolják, nem jelzője a baleknak. A nyugati nyelvek a vonatkozó névmási kötőszóval takarítják meg a két tagmondat közös mondatrészének megismétlését. Mi azonban meg tudjuk oldani a visszautalást a tárgyas ragozással:

Ebbe a megtévesztő környezetbe aztán becsalogatják a gyanútlan balekot, és közben újból és újból kirabolják.

Méhek marták meg azt az asszonyt, akit válságos állapotban kellett kórházba szállítani.

A kórházba szállítás azonban nem (logikai) előzménye a méh­támadásnak, hanem következménye. Helyesen például:

Egy asszonyt olyan súlyosan megmartak a méhek, hogy válságos állapotban kórházba kellett szállítani.

A küldöttség ezután a Hősök terére ment, ahol megkoszo­rúzta az ismeretlen katona sírját.

Az időrend föl van cserélve: nem arra a Hősök terére ment a küldött­ség, ahol előzőleg megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, hanem előbb odament, és utána koszorúzott. Ez a helyzet egyszerű mellé­rendelést kíván:

A küldöttség ezután a Hősök terére ment, és (ott) megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját.

A teljes szöveg itt tölthető le.

(folytatása következik)

Előző rész:

1) Előszó. Bevezetés