VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Tanuljuk együtt, milyenek vagyunk! (11.) Cser Ferenc és Darai Lajos: A magyar nemzetet Árpád vezérsé

Tudományosan csak az egész nép eredetelméletét lehet valamely nép azonosságának bizonyítására eredményesen felhasználni, a pár tízezres uralkodói rétegét semmiképpen nem. Népünk túlsúlyát, erejét mutatja több korábbi történelmi esemény, például az egykori szarmata főnökség elleni sikeres fellázadás. A megelőző Kárpát-medencei hun, illetve hun-utód (azaz helyi bolgár) államszervezés mindig az uralkodó csoport jelképi túlsúlyát mutatja, s ugyanezt tapasztaljuk az Árpád vezér vezette magyar államszervezés jelképei és hatalmi jellegzetességei vonatkozásában, de még a népnév, a helynevek, a megyerendszer, a tisztségek is mind a központ hatását tükrözik. Borbola János szerint „három nép él és olvadt össze a Szent Korona védelme alatt” és „a Szent Korona népei” ezekkel a jel-típusokkal jelzettek a Megszentelt Korona keresztpántja nyolc apostoli képén: „1.) „Az oroszlán, a fogazott rombusszal és a leveles kereszttel, 2.) A turulmadár, a kettős körökkel és benne a leveles kereszttel, valamint 3.) Az indás (agancsos) mintákkal.”[1] Melyik ez a három nép? Csak nem a hun, a székely és a magyar?

Rajzos részlet a Koronázási Palástról két daruval, azaz őrmadárral

A mellérendelő szemléletet fejezi ki a lélekhit, a ragadozó állatábrázolások hiánya, de ezt fejezi ki a magyarság találmánya, a Koronaeszme is. Utóbbinak az eredete a XI. századig visszavezethető, amikor is I. László királyunkat már nem az addig királyinak nevezett koronával, hanem az országhoz rendelt koronával avatták tisztségébe. A Képes Krónika Salamonig következetesen királyi koronát említ, I. Géza és László korától kezdve pedig ország koronát. A magyar korona latin neve is ezt jelenti: Sacra Regni Hungarici Corona, azaz a Hun Nemzet Országának Megszentelt koronája. Az ország, és nem a király koronája! A Koronaeszme sajátsága az, hogy a Megszentelt Korona az országtulajdonos, és a Korona alá tartozik valamennyi magyarországi ember, beleértve az egyszerű parasztot és a királyt is. A király a kormányzásra, az uralkodásra e Koronától kap jogosítványt, és nem ő birtokolja az országot, szemben az egész hűbérúri Európában érvényes szabállyal. A már a törvényekben is megjelent Koronatan mellérendelő szemléletét később Werbőczi megroppantotta, és kiemelte a nemességet a jobbágyokkal szemben, akik addig nem voltak szolgák, mint a többi európai hasonló helyzetű ember.

Ez a Koronaeszme a Magyar Királyságban már I. Kálmán idején megjelent, amelynek a lényege, hogy a Magyar Királyságban a legfőbb hűbérúr nem a király, hanem egy szakrális tárgy, akinek alattvalója mindenki, még a király is. Ez a mellérendelő szemléletet tükröző felfogás kiválóan alkalmas a különböző kultúraközösségi előnyök érvényesítésére. Ez a felfogás egyébként másutt az egész történelem során ismeretlen, mert hiszen a Magyar Királyság körül mindenütt a tripartitum uralkodott, a földet és vele egyetemben az azon élő embereket is ember birtokolta.

Itt tehát viszonylag későn, a Werbőczi-féle törvények (Tripartitum, azaz Hármaskönyv) idején jelenik meg a jogrendben az ember birtoklása, majd a Habsburg-házi uralkodók idején sikerült a magyarságot megfosztani faluközösségeitől és belekényszeríteni a hűbéri rendbe.

De a magyar társadalom ettől kezdve rendszeresen robbant, lett rebellis, és alig 70 évvel a hűbéri rend véglegesítése után, 1848-ban azonnal el is törli ezt a rendszert, amint majd 1956-ban is az orosz gyarmati rendet. Ezzel visszautalva Hérodotosznak a szkítákra vonatkozó leírására: rabszolgaságban nem tartható, inkább az életét adja fel.

1000 végére, miután egyértelműen bebizonyosodott, hogy a világvége mégsem következik be – amit a keresztény nyugat egyöntetűen várt –, Vajkot, Géza fejedelem fiát pápai koronával királlyá koronázták, és ettől kezdve ismert Magyarország mint Magyar Királyság. I. István – legalábbis a késői beállítás szerint – római szellemben irányította az országot, verte le az ellene lázadókat, terjesztette a római katolicizmust, építtette a templomokat, és folytatta külpolitikáját. Öregkorából ismert tettei azonban és a lassanként már feltáruló igaz törekvése a magyar hagyomány töretlen követésére, ellentmond a Habsburg-éra óta élő képnek róla, hogy véreskezű és kegyetlen uralkodó lett volna. Három évtizedes uralkodás után fiát készítette fel az uralkodói szerepkörre, jóllehet, német felesége mást akart a magyar trónon látni: rokonát, Velencei Pétert. Ekkor azonban két váratlan esemény is történt, és ezeket követte István ugyancsak váratlan intézkedése.