Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Rövid kurzus Nagy Imréről. Nagy Imre nem hogy meghatározó, hanem semmilyen vezetője nem volt a forradalomnak

2018/12/29

A Rövid kurzus (krátkij kursz) a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának a története volt, amit minden párttagnak illett, a funkcionáriusoknak pedig muszáj volt ismernie. Stílszerűen ezen a címen foglalom össze a tudnivalókat Nagy Imréről.

***

Nagy Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosa. Megérdemli a tiszteletet! Miért van mégis vita a történelmi szerepe körül?

 

Annyira érdemli meg a tiszteletet, amennyire a legkevesebb 185 ezer németajkú deportálásáért személyesen felelős politikus megérdemli. Nagy Imre, mint a kommunisták által delegált belügyminiszter nyújtotta be 1945. december 22-én a kormány elé a jogfosztó rendelettervezetet, majd ő adta ki a végrehajtási utasítást is. Nagy a német nemzetiségűek kitelepítését „magyar nemzeti kötelezettségnek” nevezte. Közel 200 ezer embert fosztottak ki, majd deportáltak Magyarországról, szörnyű körülmények között. Nagy Imre egyébként mind az 500 ezret ki szerette volna telepíteni.

 

Nagy 1950 júniusától 1952 júliusáig az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének Adminisztratív Osztályát vezette. Mivel ez felügyelte a fegyveres szervezetekben a „pártmunkát”, a szovjetek feltétlen bizalma és támogatása kellett ehhez a poszthoz. 1950-ben, a legsötétebb időszakban begyűjtési miniszter (1951-ben az addig legszigorúbb rendeletet is ő nyújtotta be!). Hogyan tett eleget feladatának?  A történészek szerint 1948-1956 között a „közellátás veszélyeztetéséért” 193 826 főt ítéltek el a bíróságok, 1951-53 között egyedül több mint 120 ezret. Egyes adatok szerint legalább száz eljárás halálos ítélettel zárult. 1950-53 között több mint 600 ezer termelő hagyta el a mezőgazdaságot, közülük 220.000 1952-ben hagyott fel a termeléssel. Bár ezzel a mezőgazdasági politikával nem értett egyet, ekkor még semmiféle önállóságot nem engedett meg magának, híven teljesítette a megbízatást.

 

De nem a háború után követte el az első gazemberségeket. Nagy Imre 1918-ban belépett a bolsevik pártba, 1918-20 között vörösgárdista, részt vett az orosz polgárháborúban. 1921-22-ben csekista volt (a politikai rendőrség tagja), majd a Vörös Hadsereg hírszerző csoportfőnökségén szolgált. Rövid magyarországi tartózkodás után 1930-ban a Szovjetunióba emigrált, azonnal, önként jelentkezett az OGPU-nál (titkosrendőrség, 1934-től NKVD, belügyi népbiztosság) besúgónak. Legalább 203 embert jelentett fel, közülük 12-t kivégeztek. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot, amitől soha nem vált meg. Nagy Imre 1938. június 30-i keltezésű, saját kezűleg írt önéletrajzában büszkén írja:

 

„Hosszú ideje odaadóan és tisztességesen együttműködök az NKVD-vel a népellenség minden fajtájának megsemmisítéséért vívott harcban.”

 

Na, kijár neki a szobor?

 

Ezt nem tudtam! De akkor hogy lehet szobra Budapesten és vidéki városokban? Miért van róla 22 közterület elnevezve Magyarországon?

 

Mert közel 200 ezer ember deportálásában és kifosztásában kezdeményezően, tevékenyen, egyetértve részt venni nem bűn, legalábbis nem akkora, mint a közreműködés az első zsidótörvény megszövegezésében és a további zsidótörvények támogatása (Hóman Bálintnak nem lehetett szobra, noha 1944-ben zsidókat mentett, és az egyetlen magas rangú politikus volt, aki élesen tiltakozott a német megszállás ellen). Mármint a baloldali megmondóemberek szerint, akik ilyen megkülönböztetéseket tesznek. Nagy Imrének jó a sajtója. 

 

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Kétség esetén be kell szerezni a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.

 

Nagy Imréről többek között ezt írta az MTA: „Magas rangú vezetői pozíciókat betöltve fontos szerepet játszott a magyarországi kommunista rendszer kialakításában és működtetésében.”

Ennek alapján a törvény szerint nem viselhetné ma Nagy Imre nevét közterület és közintézmény. Az önkormányzatok és a törvényességet felügyelő kormányhivatalok azonban nem tartják be a törvényt, hanem az Akadémia véleményének további, a törvény szempontjából irreleváns részeire hivatkozva („Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely nevét viselheti”) megtagadják az intézkedést. Onnan tudom, hogy levélben kerestem meg az illetékes kormányhivatalokat.

Mégiscsak Nagy Imre volt az, akinek az 1953-as miniszterelnöksége alatt kiengedték a börtönökből és Recskről az embereket, feloszlatták az ÁVÓ-t, és ki lehetett lépni a termelőszövetkezetekből!

 

Ez mind igaz. Szovjet utasításra őt választotta meg ezeknek az intézkedéseknek a megtételére az MDP vezetősége, majd ennek nyomán az Országgyűlés. Mivel Rákosi és társai csődbe vitték a társadalmat, reformokkal igyekeztek újra megszilárdítani a kommunista párt helyzetét.

Még a termelőszövetkezetekből való kilépés lehetőségét is Berija tanácsolta.

 

Az 1953-as amnesztia nem vonatkozott a legtöbb politikai elítéltre. A szabadon engedettek nem kapták vissza ingóságaikat, nem térhettek vissza lakóhelyükre. Bár az ÁVH internálótáboraiból 3234-en szabadultak, 659 fő ellen közülük azonnal bírósági eljárást indítottak kémkedés, háborús bűntett és hasonlók vádjával. Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt is voltak politikai perek és kivégzések. 1954 őszétől kezdték szabadon engedni a koncepciós perekben elítélt kommunistákat és szociáldemokratákat. Az ÁVO feloszlatása pedig olyan jól sikerült, hogy 1956-ban a népharag hatására Nagy Imrének újra fel kellett oszlatnia.

 

A Magyar Tudományos Akadémia kiemelte a szakvéleményében, hogy „az 1956-os forradalom tapasztalata kommunista meggyőződését háttérbe szorítva a nemzeti forradalom vezetőjévé tette. Az 1990-es választások után összeülő országgyűlés első határozatában törvénybe iktatta, hogy az új demokratikus Magyarország előzménye és alapja az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelynek meghatározó vezetője volt Nagy Imre. Emlékét külön törvény is megörökítette, az 1996. LVI. törvény szerint ugyanis Nagy Imre személyisége, államférfiúi magatartása, erkölcsi helytállása elválaszthatatlan az 1956-os forradalomtól és szabadságharctól, a demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméjétől. A 2002. XXX. törvény Nagy Imréről elnevezett magas magyar állami kitüntetést hozott létre. Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely nevét viselheti.” Ezért csak megérdemli az utókor tiszteletét?!

 

Ha ez az értékelés igaz lenne, akkor megérdemelné. De nem igaz!

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu