Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Elbúcsúzik a Magyar Élet. A Szilaj Csikó szerkesztősége mély főhajtással adózik minden munkatársának

Olvasóink, előfizetőink szíves és megértést kérő figyelmébe

Egy riporter azt kérdezte tőlem egyszer, meddig lesz magyar újság Ausztráliában? Azt válaszoltam: amíg lesznek magyarok, addig újság is lesz! Ezt a 25 évvel ezelőtti hetyke választ ma már szívesen visszavonnám, hiszen most már tudom, nemcsak rajtam múlik, rajtam áll a Magyar Élet léte.

 

Nagyobb erők, jelenségek, változások befolyásolják, alakítják sorsunkat, mint a magunk akarata. Ki gondolta volna, hogy egy új kommunikációs rendszer, mely felgyorsítja, megkönnyíti munkánkat, egyben a nyomtatott sajtó halálos ítéletét is magában hordozza. Nem a mi lapunk az első, sokkal nagyobbak és erősebbek is áldozatául estek az Internetnek.

 

A lapban egyre sűrűsödő gyászjelentések egyértelműen jelezték öregedő olvasótáborunk folyamatos zsugorodását is. Ugyanakkor a fiatalok már nem igénylik a nyomtatott újságot, ők a számítógépen keresztül szerzik be az információt és azon keresztül is kommunikálnak egymással.

 

Míg több évtizeden át csakis a lap hasábjairól értesülhettek az olvasók a soron következő rendezvényekről, itt olvashatták a krónikákat, beszámolókat, manapság ezt a szerepet a Facebook, az email tölti be. Úgy érezzük az egyesületek, szervezetek nagy része már nem tartja fontosnak lapunk szerepét a tájékoztatásban.

 

Az előfizetések csökkenése mellett a hirdetések is egyre ritkultak, mígnem eljutottunk arra a pontra, mikor a bevétel már nem fedezte a lap nyomtatásának és postázásának költségeit.

A Magyar Élet büszkén mondhatja magáról, hogy csaknem négy évtizeden át teljesen önálló, önellátó vállalkozás volt. Nem kaptunk – nem is kértünk – segítséget senkitől. Sem az ausztrál, sem a magyar államtól nem kaptunk, nem is igényeltünk támogatást.

 

Négy évvel ezelőtt jutottunk el arra a pontra, mikor elfogadtuk a magyar állam részéről felénk nyújtott segítő kezet. Értékeltük és előre megköszöntük a jó szándékot, ám hamarosan kiderült, a támogatásokat kifejezetten szervezetek, egyesületek kaphatják csak meg, nem egy magánvállalkozásnak minősül újság. Ez esetben az a szerep, amit a lap éppen a támogatandó szervezeti élet fenntartásában játszik, nem elegendő a bürokrácia legyőzéséhez.

 

Négy éven át tartó szélmalomharc után arra a következtetésre jutottunk, hogy nem méltó hozzánk ez a kilincselés, az sem méltányos, hogy a szövetségek vezetőit dolgoztassuk, hogy nevünkben pályázzanak és számoljanak el a támogatásként rajtuk keresztül számunkra kiutalt összegekkel. Hálásan köszönjük a Magyar Szövetség Victoria államban működött, majd Brisbanebe áthelyezett vezetőségének, hogy felvállalta ügyünket és segítségükkel eljutott hozzánk a magyar állami támogatás, mely az utóbbi két évben kiegészítette a lap megjelenéséhez szükséges összeget. Így is bizonytalan volt a miniszter által megítélt támogatás, ha nem válaszolunk a kérelmezési űrlapon kitöltendő, az újságra semmiképpen nem vonatkoztatható kérdések sokaságára, miközben hosszú hónapok teltek el az elbírálásig. Nem volt elég annak a ténynek igazolása, hogy az újság fontos feladatot lát el a kormányzat nemzetegyesítő programja érdekében. A kérés külképviseleti megtámogatásnak köszönhetően vált végül is eredményessé.

Be kell látnunk, hogy a jövőben ezzel a nehézkes, komplikált és legfőképpen bizonytalan és kiszámíthatatlan rendszerrel nem tudunk megbirkózni.

 

A Magyar Élet szerkesztősége sajnálattal tájékoztatja előfizetőit, hogy december elsejei hatállyal már nem fogad előfizető befizetést. A kiadó úgy döntött, a szerkesztőség tagjaival egyhangúan, hogy a Magyar Élet c. lap 2018 végén megszűnik, a lap többé nem jelenik meg nyomtatott alakjában.

Így a decemberi esedékes előfizetéssel kapcsolatos felszólító levelek sem kerülnek postázásra. Azonban a kiadó és a szerkesztőség meghálálva a laphoz való sok éven át tartó hűségüket, kitartó támogatásukat, természetesen december végéig postázzuk az újságot, sőt hasonló köszönet jeléül, postázzuk az októberi és novemberi előfizetéssel hátralékban lévők számára is. Kérjük, hogy akiknek az előfizetésük 2019-ben járna le – ha tehetik – tekintsenek el a visszautalásoktól, és kezeljék megértően, mint közös vállalkozásunk közös veszteségét. Aki ezt méltánytalannak ítéli, kérjük jelentse be igényét, amit természetesen figyelembe veszünk.

 

Nagy szeretettel gondolunk minden Olvasónkra, akik az elmúlt sok évben értékelték és előfizették lapunkat, akikkel együtt egy szellemi tábor nagy családját képeztük. Most arra kérjük őket, ne kezdeményezzenek, a lap további működését célzó kampányt, mert döntésünk végleges.

Négytagú szerkesztőségünk már évekkel ezelőtt lemondott fizetésről, vagy bármiféle költségtérítésről, tettük, amit magyarságtudatunk, magyarságszeretetünk megkövetelt. Tennénk továbbra is, ha csak ezen múlna...

 

A 97 éves Csapó Endre minden bizonnyal bekerülhetne a Guiness rekordok könyvébe, mint a legidősebb máig aktív, rendszeresen publikáló főszerkesztő azzal a hihetetlen teljesítménnyel, hogy 53 éven át (a Magyar Élet 40 évét megelőző 13 évvel együtt míg az Ausztráliai Magyarságot szerkesztette) hétről hétre megírta vezércikkeit. Írásait nemcsak az itteni olvasók értékelik, de Magyarországon is egyre népszerűbb, egyre többen felfigyelnek sajátos éleslátására a politikai fordulatok megítélésében. Jelenleg életműve könyv alakban való megjelentetésén dolgozik. Hat kötet már megjelent, jó munkát a további négyhez!

Józsa Erika, szerkesztőségünk legfiatalabb tagja már maga is 30 éve látja el a sydney-i szerkesztő feladatait. Ahogy az iroda egy laptoppá zsugorodott, a falak közül kiszabadulva időnként a legváratlanabb helyekről küldte írásait, vagy továbbította közlésre Melbournbe a hozzá befutott anyagokat. Ő készítette el a lap weboldalát és látja el a webmester feladatát, hétről hétre felfrissítve az új lapszámmal. Erika a weboldalt a nyomtatott lap megszűnése után is fenntartja majd. Amellett, hogy archívumunk elérhető lesz rajta, új szerepet, feladatot is szán neki az ausztráliai magyar egyesületi élet, kultúra, tájékoztatás központi találkozóhelyeként.

 

Bagin Lívia évek során megjelent interjúsorozata valóságos arcképcsarnok. Az újságkészítésnek vannak nem látványos feladatai, mint a szöveg hasábokba rendezése, a hibák kiszűrése, a kiemelések jelölése, ami külön figyelmet és szorgalmat igényel. Nem látványos, amikor már minden a helyén van, de nélkülözhetetlen feladat. Külön értékelendő, hogy az utóbbi időben felmerült egészségi problémái ellenére sem lassította a tempót.

 

Az pedig, hogy a lap az elmúlt 40 év során minden héten megjelent, annak is köszönhető, hogy a lap kiadójának és egészében véve mindenesének – szerény személyemnek – olyan szerencséje volt, hogy még néhány napos nátha sem döntötte soha ágyba.

 

Igaz a mondás, hogy minden cselekedet előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Ez reám úgy igaz, hogy a jutalmam egy, az emigrációban egyedülálló, csodálatos és sok éven át működő sikeres hetilap és, hogy képes voltam az elmúlt 5–6 év során évi 50 héten át, heti 7 napot dolgozni. A büntetés egy immár veszélyesen környékező fizikai és szellemi fáradtság.

Elhangzott a jó szándékú, de naiv javaslat: adjuk át a gyeplőt egy fiatal, a modern kor szellemét képviselő gárdának.

 

Nos: itt az alkalom, bárcsak lennének fiatalok, akik létrehoznak a maguk igényei, ízlése és elvárásai szerint egy új ausztráliai magyar újságot! Egy előfizetőre máris számíthatnak személyemben!

A Magyar Élet Szerkesztősége fájó szívvel és tiszta lelkiismerettel búcsúzik el olvasóitól.

 

Márffy Attila

 

 

A teljes búcsúszöveg a munkatárs nyilatkozatával itt olvasható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu