VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az identitáspolitika patológiája


Jelenleg ott tartunk, hogy a szabadság nevében már nem elég, hogy bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét.

Az utóbbi időkben parázs társadalmi vitáknak lehetünk szemtanúi, midőn a lélegzetelállító hatékonysággal munkálkodó LMBTQ+ lobbi, valamint a genderelméletet a közbeszéd homlokterébe navigáló úgynevezett identitáspolitika egyre több gyakorlati sikert ér el a nyugati társadalmi normák átformálása területén. Ezúttal nem bánom, hogy kis hazánkba minden társadalmi jelenség, változás, hóbort némi késéssel érkezik a kies Nyugatról, mert így talán van időnk és lehetőségünk fölkészülni, gondolkodni és józan párbeszédeket folytatni a témában. Elég, ha az amerikai társadalmat évek óta lázban tartó "öltöző-vitára" gondolunk, ami az Obama-adminisztráció utolsó éveinek központi témájává vált. E vita arról szól, vajon használhatja-e egy férfi a női öltözőt, amennyiben női identitással rendelkezik (és ugyanez fordítva, egy nő a férfi öltözőt), valamint, hogy a felelős hatóságok kötelesek-e egy harmadik (semleges nemű) jellel ellátott toalettet is kialakítani a férfi-női mosdók mellett. A hagyományos, progressziómentes gondolkodás szerint az öltöző használatának kizárólagos feltétele az ember biológiai neme, amiben ha esetleg elbizonytalanodna is valaki (lásd: "Azt se’ tudja, hogy fiú-e vagy lány!"), bármikor ellenőrizheti, hiszen a bizonyítékok egyértelműek és "kéznél vannak". A progresszív identitáspolitikán keresztül komoly társadalmi befolyásra szert tevő gender ideológia azonban ezt megkérdőjelezi, midőn elkülöníti egymástól a biológiai nem és a társadalmi nem fogalmát.