A Mátyás-Graduale képei — a korszak főszereplőivel

Váralljai Csocsány Jenő: A magyar monarchia és az európai reneszánsz (Kráter Egyesület Kiadó, 2005.) c. könyve megfejtései alapján

A ferences szertartásrendet követő Mátyás-Graduale az 1480-90-es években Mátyás király

rendeletére Budán készült énekeskönyv a budai királykápolna ferencesei részére.

Csonka, mert csak az egyházi év második feléhez: a nagyszombattól a pünkösd utáni 24.

vasárnapig terjedő időszakhoz tartozó vasárnapok, kántorböjti napok, oktávák miséinek változó énekeit, azaz a Proprium de tempore II. részét tartalmazza. Ha valaha teljes volt, akkor a ma ismert kódex egy legalább háromkötetes énekeskönyv második kötete lehetett.

A kódex miniatúra dísze:

A nagy hártyalevelekre írt Graduale gondos kiállítása, gazdag díszítése arra vall, hogy reprezentatív liturgikus énekeskönyvnek készült. Mai terjedelme kétszázegy levél (méretük általában 503x370 mm), mert a hiányzó hetvenötödik levelet a beszámozáskor nem vették figyelembe. A díszes címlapot két levél előzi meg a nagyszombati liturgia énekeivel. A miseénekek dallamát négy vörös vonalon négyszögű (quadrata) neumák jelzik. Általában öt hangjegysor van egy lapon a gótikus textúrával (scriptura textúra formata humanistica) írt megfelelő szöveggel.

A ritmikusan ismétlődő sorok dekoratív hatását az ünnepeket jelző vörös feliratok, továbbá

az énekek előadására vonatkozó rendelkezések (rubrikák) és festett iniciálék fokozzák. Nincs

olyan lap, amelyre ne került volna legalább egy kisebb iniciálé (méretük általában 34x20-40

mm), váltakozva kék vagy bordó alapon fehér, illetve arany arabeszkdíszítéssel.

A miniatúradísz gazdagságát legjobban a számszerű adatok szemléltetik: egy címlapkeret

Mátyás és Beatrix címerével, negyvenhét nagyméretű miniatúra (közülük negyvenhat figurális iniciálé), négy közepes méretű és több mint négyszáz kisebb, festett kezdőbetű díszíti a kötetet.