Magyar zászló Romániában
(...) Sajnos az elmúlt közel harminc esztendő alatt a román társadalomban a nemzeti kisebbségek, köztük is a magyar irányában nem történt meg az úgynevezett szociális érzékenyítés, az elfogadó, toleráns és nyitott társadalmi attitűd megvalósítása. Minden más irányba persze igen. Ennek "köszönhető" a folyamatosan észlelhető helyben topogás, a román társadalom kisebbségi kérdésekben tanúsított intoleráns véleménynyilvánítása. Mindezt a gyakorlatban is igazolja, hogy a közösségi médiában valóságos gyűlöletáradat zúdult a váradi eset után a helyi és az erdélyi magyarokra.
Nem az empátia, a sajnálkozás, hanem az elkövetővel való kárörvendő és azonosuló közösségvállalás tapasztalható. Ugyanazt kérdezték, mint a prefektus: mit keres egy váradi épületen egy idegen ország zászlaja? Ez a fajta megnyilvánulás pedig azt a tudatot erősíti: lám, minden magyar zászlóval így kell leszámolni. Kiváltképp, ha büntetlenül megtehető, sőt társadalmi elismerést vált ki egy ilyen cselekedet.
Magyar zászlónak lenni Romániában az egyik legnagyobb kihívás. Perzselik, égetik, leszaggatják, leköpködik, pereskednek a levételéért. Mindent elkövetnek, hogy kiutasítsák az országból, az életünkből, a mindennapjainkból, a tudatunkból. Negyvennégy éve ismerkedem a román néplélekkel, de még mindig nem értem, milyen fájdalmat, dühöt, haragot indít el valakiben egy magyar zászló látványa.
