Csehkiverés: száz éve rázta le Balassagyarmat a megszállás igáját
Pontosan száz éve, 1919. január 29-én véres utcai harcok bontakoztak ki Balassagyarmaton a várost önkényesen megszállt cseh légió alakulatai, és az uralmuk ellen fellázadt polgárok között. A legújabb-kori magyar történelembe csak csehkiverés néven bevonult fegyveres felkelés során a balassagyarmatiak a közelben állomásozó és hazájukhoz hű honvédalakulatok segítségével kiverték a megszálló cseh legionáriusokat a városból, és az Ipolyon túlra kergették a basáskodó megszállókat. Az Országgyűlés Balassagyarmat egykori hőstettéért 2005-ben a Civitas Fortissima, a Legbátrabb Város kitüntető címet adományozta az észak-magyarországi településnek.
Edvard Beneš telhetetlen bendőjébe akarja gyűrni az Ipolyságot
Az első világháború végén, a Monarchia összeomlásának utolsó hónapjaiban, Edvard Beneš vezetésével, valamint az antant hathatós támogatásával megalakult Cseh-szlovák Nemzeti Tanács 1918. október 28-án kihirdette, hogy megszűntnek nyilvánítja az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatóságát Cseh és Morvaország, valamint Szilézia egy része felett.
A cseh fővárosban, Prágában összeült Nemzetgyűlés 1918. november 14-én kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot, valamint deklarálta az új állam teljes függetlenségét, amelynek első elnökévé Tomáš Garrigue Masarykot választotta meg.
Az Osztrák-Magyar Monarchiából kiszakadt új államot az antant annak ellenére is a győztes hatalmak közé tartozóként ismerte el, hogy a Monarchia többi nemzetéhez hasonlóan, a cseh hadsereg is a szövetség ellen küzdött az első világháború évei alatt.
Ezt kihasználva Edvard Beneš, a csehszlovák kormány frissen kinevezett külügyminisztere azon mesterkedett az 1919 januárjában összehívott párizsi békekonferencián, hogy Magyarország rovására minél délebbre húzzák meg az új állam végleges határait.
Az élesen magyarellenes csehszlovák politikus elképzelése szerint többek között Miskolc, Salgótarján, és Vác is az új államalakulathoz került volna.
Noha az antant ezt a mohó, területrabló törekvést már nem támogatta, ám Beneš ezzel mit sem törődve azt szorgalmazta, hogy a cseh haderő alakulatai egyszerűen szállják meg a Csehszlovákia számára kinézett magyar területeket. Ezek közül a salgótarjáni szénmedence mindkét ország számára stratégiai fontosságúnak számított.
Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok!
Úgy tűnt, hogy Beneš mohóságát nem lehet megfékezni. Mindez kitűnik abból, amit Csehszlovákia külügyminisztere a párizsi békekonferencián a területi rendezéssel kapcsolatos politikai hitvallásáról nyilatkozott, gátlástalan cinizmussal: „Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében, és személyes érdekemben".
Beneš mindezt pedig véresen komolyan is gondolta.
Már 1918 novemberében elkezdtek arról szállingózni a hírek, hogy a Cseh Légió, egy militáns katonai szervezet, sorra megszállja a Felvidék magyarlakta településeit, meg sem várva a kilátásba helyezett béketárgyalások eredményét.
A fontos észak-magyarországi vasúti csomópontnak számító Nógrád megyei kisvárosba, Balassagyarmatra egyre-másra érkeztek a cseh megszállás elől menekülő magyarok. A település vezetői a Balassagyarmatra menekült vasutasoktól tudták meg elsőként, hogy a Cseh Légió alakulatai a prágai kormány támogatásával, a város megszállására készülnek
