Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Kínai Fal Kelet- és Nyugat-Európa között

Kelet-Európa épp azért nélkülözhetetlen a Nyugat számára, mert mi szolgáltatjuk a Nyugat felsőbbrendűségének élő bizonyítékát! Erről szól az Európai Unió minden egyes napja.

 

A 18. századi francia felvilágosodottak számára „Kelet-Európa kísérleti terepként szolgált, szabad játékteret nyújtott a felvilágosodás társadalmi elméleteinek és politikai ábrándjainak kipróbálásához.” írja Kelet-Európa felfedezéséről szóló könyvében az amerikai történész. [1] Arról a Kelet-Európáról, amelyről Herder 1769-ben megállapítja, hogy azt „vad népek lakják”, melyek civilizációja még várat magára. És ahol érdemes antropológiai és néprajzi megfigyeléseket végezni.

 

A felvilágosodás francia nagyjai tehát megfigyeléseket végeztek, de szívesen adtak tanácsot is térségünk uralkodóinak, nem csupán a tisztes fizetségért, hanem azért is, mert civilizációs küldetésüknek tekintették, hogy fényt vigyenek a sötétségben élőkhöz, Keletre. Voltaire Nagy Frigyessel és Nagy Katalin cárnővel foglalkozott és eligazította őket a korszerű uralkodás rejtelmeiről. Rousseau Lengyelország, Diderot az egész térség számára készítette el civilizációs tervét. Kelet-Európa a felvilágosodás sztárjai szerint két világ: Európa és Ázsia, vagyis a civilizáció és a barbárság között terül el. Ezeket a világokat szerintük egyfajta kínai falnak megfelelő választóvonal határolja el egymástól. A falon túli részt a szláv nyelv és jellem testesíti meg. Kelet-Európa tehát, ahogy ők látták és láttatták, a zűrzavar földje, szervezetlen, elmaradott, ugyanakkor festőien falusias, egyben menthetetlenül barbár. Olyasmi, mint egy hatalmas néprajzi múzeum. Egyértelműen alacsonyabb rendű civilizáció, amit felettéb érdekes módon fehér bennszülöttek laknak. Ez a felvilágosodás időszakából származó kép olyan erősen rögzült a Nyugat retinájában, hogy a mai napig meghatározza azt, ahogy minket látnak, ahogy rólunk gondolkoznak, ahogy velünk beszélnek, bánnak.

 

A 19. században aztán már hatalmi-politikai szempontból is foglalkoztak velünk, ami azt jelentette, hogy kényük-kedvük szerint húzogatták a határainkat, és hozták létre a pillanatnyi érdekeiknek megfelelő államalakulatokat. (Varsói Nagyhercegség 1807, Illír tartomány 1809) Mindezzel összhangban Napóleon 1812-ben nekilendült, hogy „megtanítsa végre az oroszokat, mit jelent az igazi civilizáció.” Hiszen szerinte „Moszkva maga a barbárság és a despotizmus ősi fellegvára.” Az oroszok azonban megsemmisítették a Grande Armée-t és ez egy rövid időre elvette a civilizátorok kedvét. De csak rövid időre, mert már az 1856-os párizsi békében ott folytatták, ahol abbahagyták. Elismerték Moldávia, Valahföld, valamint Szerbia autonómiáját, és szabályozták a Fekete-tengerés a Duna használatát. Az 1878-as Berlini Kongresszus aztán önálló állammá nyilvánította Szerbiát és Romániát, tudomásul vette Bulgária autonómiáját és Bosznia-Hercegovina Habsburgok általi okkupációját. Mindezek megágyazták, sőt magától értetődővé is tették az első világháborút követő Párizs környéki békeművön munkálkodó nyugati politikusoknak és szakértőknek azt a hozzáállását, miszerint a fejlett Nyugat dolga, hogy diplomatái újra és újra a saját pillanatnyi érdekeinek megfelelően rajzolják át Kelet-Európa térképét. Magasröptű eszméik hirdetése közben egy pillanatnyi kétségük sem volt afelől, hogy ezzel is csak az elmaradott és barbár Kelet-Európát civilizálják.

 

 

Magukat egyértelműen felsőbbrendűnek, kulturáltabbnak, fejlettebbnek tartották és tartják, amit térségünkkel szembeni, lekezelő, lenéző és megalázó magatartásukkal napi szinten nyomatékosítanak. Clemenceau kertelés nélkül ki is mondta: „a kelet-európaiak mások, mint mi, rájuk más szabályok vonatkoznak.” Az akkor éppen legyőzött németek ezért azóta állandóan azt akarják bizonygatni, hogy ők nem tartoznak közénk, ők nyugatiak, vagyis: ők a nyugati civilizáció egyetlen és kiválasztott hírhozói, a nyugati kultúra védelmezői a barbárok között. Ez a magyarázata annak, hogy miért viselkedtek a náci megszállók másképp Nyugaton, mint Keleten. Ott civilizált arcukat mutatták fel, míg errefelé a legaljasabb ösztönvilágukat is szabadjára engedték. Ezért feledkeznek meg ma is arról, hogy keleti felük a második világháború után hozzánk, kelet-európaiakhoz lett betagolva.

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu