Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A venezuela-szindróma

A dalai láma, amikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:

„Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Azután feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és azután úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”

A dalai lámának nemcsak abban van igaza, hogy az ember élete végén a „fölöslegességgel” szembesülhet, hanem rádöbbent minket, hogy egyre nagyobb a káosz a világban. (...)

 

Kétmillió százalékos infláció, állandósuló élelmiszer- és gyógyszerhiány, politikai válság. Hivatalosan továbbra is Nicolás Maduro vezeti az országot, de az Egyesült Államok már nem is tagadja, hogy meg akarja dönteni hatalmát. Venezuela elnöke azt nyilatkozta, hogy országa válsága belpolitikai ügy, és ezt az ott élőknek kell kezelnie és megoldania.

 

Nem érti, hogy mi köze ehhez az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Maduro elnök tévedésének lényege nem az, hogy Venezuela a venezuelaiaké-e, hanem az, hogy ami ott és ezzel összefüggésben a nemzetközi térben történik, újra rávilágít a XXI. század összetettségére és téves irányára.
Venezuela ugyanis fekvésénél és olajtartalékánál fogva a két katonai nagyhatalom közé szorult.

Az Egyesült Államok és Oroszország is úgy döntött, saját befolyását kívánja érvényesíteni. Oroszország így próbál katonai pozíciót nyerni Amerika határához közel.

 

Válaszul arra az amerikai törekvésre, hogy az Európában lévő NATO-hadtesteket – élükön az amerikai katonákkal – egyre közelebb kívánják telepíteni Oroszország nyugati határához a Baltikumban, Lengyelországban és Romániában.

 

Mindez olyan stratégiai és nagypolitikai kihívás, amely bizonyos fokig érthetővé teszi a vetélkedést, hogy ki is legyen Venezuela vezetője. Maradjon-e Nicolás Maduro, aki Hugo Chávez elnök utódja, akiről köztudott volt, hogy élesen szemben állt az amerikai érdekekkel, mert azt hitte, elég, hogy olajban gazdag az ország, és így független maradhat.

 

Vagy inkább Juan Guaidó, az ellenzék vezére irányítsa Venezuelát, aki nem mellesleg Washingtonban járt egyetemre, így elkötelezettsége az amerikai érdekek mellett nehezen lenne tagadható.

 

De mit keres a felháborodottak és ultimátumot küldők táborában Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia vagy akár Németország? Franciaországot például felháborítja, hogy Maduro diktátor nem enged a tüntetőknek, és nem hajlandó átadni – alkotmányellenesen – hatalmát az ellenzéki Guaidónak. Miközben a francia emberek több hete az utcai demonstrációval követelik saját elnökük, Emmanuel Macron lemondását.

 

Aki mellesleg megengedte, hogy a francia rendőrség gumilövedékkel oszlassa a tömeget, és néhány tiltakozót súlyosan meg is sebesítettek. A spanyol kormány magatartása is érdekes, hisz Venezuela új elnökének az utcáról megválasztott Guaidót akarják elismerni a törvényesen választott Maduro helyett.

 

Eközben talán elfelejtették, hogy a katalán függetlenségért szintén a spanyol utcákon tiltakozó ellenzéki vezetőt száműzetésbe kényszerítették, mondván, tevékenysége ellentétes a spanyol alkotmányossággal.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu