Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Mennyire boldog a magyar?

Látta már Magyarország boldogságtérképét? Tudja, hogy a környezetében boldogok-e az emberek? Ön például az? Oláh Attila pszichológus, az ELTE egyik kutatásvezetője, hazai szaktekintély a boldogság témájában adott elő Budapesten; mi is ott voltunk. Gacsályi Sára tudósítása.

 

Van a boldogságnak titka? Lehetünk túl boldogok? És egyébként mire is gondolunk pontosan, mikor a boldogságról beszélünk? – merülnek fel sorra a kérdések a budai Neuschloss Palotában Oláh Attila előadásán.

 

Az ELTE Pozitív Pszichológia Kutatócsoportjának vezetője a Mindset Pszichológia rendezvényén megosztotta, mit gondol ma a tudomány a boldogságról, milyen stratégiákkal érhető el és tartható fenn az örömteli állapot, majd megmutatta azt is, hogyan fest Magyarország boldogságtérképe.

Rögtön a rendezvény elején egy érdekes jelenségről értekezett a professzor: miért is van az, hogy a könyvesboltok polcai roskadoznak a boldog életet ígérő útmutatóktól, beszámolóktól, elemzésektől, miközben a boldogság definiálása is komoly fejtörést okoz? 

 

Persze nézőként furcsának hatott ez, hiszen azt, mi a boldogság, mindenki tudja – mégis, gondolkodjunk el egy pillanatra: hogyan is tudnánk úgy-ahogy professzionálisan megfogalmazni?

Mi fán terem a boldogság?

 

Az előadásban több megközelítést is hallhattunk: Kosztolányi szerint a boldogság „mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelen elmúlik”; a hedonisták szerint az élvezetből, gyönyörből fakad; míg az eudaimonikus szemlélet szerint a lelki örömökből, a belső békéből származik. Persze, mint arra felhívta a figyelmet az előadó, nehéz egy olyan fogalmat definiálni, ami szinte mindig más tartalmat hordoz: gondoljunk csak bele, boldogok vagyunk, ha meglátogat egy vendég, aztán milyen boldogok, amikor végre hazamegy!

 

A tengeren túl sokat kutatták, mi fán terem a boldogság, főleg a pozitív pszichológia úttörői, Martin Seligman és – az egyébként magyar származású, világhírű – Csíkszentmihályi Mihály. Ahogyan az a pszichológiában többször megesett már, a kutatók tíz év után arra jutottak, a boldogság fogalma értelmét vesztette, mert mindenkinek mást jelent.

 

Külön jó kérdés, hogy nekünk magyaroknak mit jelent. Etimológiai megközelítésből vizsgálva például azt látjuk, hogy a boldog szó a Halotti Beszéd és Könyörgésben tűnik fel először, Boldog Mihály arkangyal – vagy ahogy az eredeti szöveg nevezi „boudog Miháël ȧrhȧngyël” –  jellemzőjeként.

 

Ebben az értelemben tehát a magyar nyelvben a boldog szó eredeti jelentése azonos a mai szent szóval.

 

A boldogság tudománya

 

Ahogyan idéztük, a boldogság kutatásának mérföldköve a pozitív pszichológia megjelenése, a máig hatást gyakorló Seligman és Csíkszentmihályi munkássága. Míg a magyar származású kutató eredményeiről inkább a flow-élmény kapcsán érdemes beszélni, Seligman fontos megállapításokat tett az általános boldogságról – illetve arról az érzésről, amit boldogságnak címkézünk.

 

Seligman maga 2012-ben kijelentette, hogy undorodik a boldogság szótól, és bevezette az élettel való elégedettség és a szubjektív jóllét fogalmait. Az amerikai kutató szerint az élettel való elégedettség érzéséhez három dolog vezet: (1) a pozitív érzelmek, (2) az elmélyülés bizonyos dolgokban, a flow megtapasztalása, illetve (3) az értelmes célok meghatározása, amik felé kormányozhatjuk életünket.

A titok tehát ez: végezzünk olyan cselekedeteket, amik élvezetesek, el tudunk bennük mélyülni, és még értelmet is adnak az életünknek.

 

Amint az előadó is felhívta a figyelmet: fontos, hogy mindhárom elem jelen legyen, mégpedig megfelelő arányban ahhoz, hogy valóban elégedettek lehessünk az életünkkel.

 

Az este során még egy boldogsággal kapcsolatos elméletről hallhatott a közönség, a Nobel-díjas Kahneman csúcs-vég szabályáról. Kahneman szerint az embernek van egy tapasztaló énje, aki megéli az eseményeket; és egy emlékező énje, aki később eldönti, milyen is volt az adott történés, amit átélt. „A tapasztalati én öröme azonban nem vezet az emlékező én öröméhez” – szögezte le Oláh.

 

Mint elmondta, az emlékező én örömét két dolog határozza meg: az, milyen volt a legjobb, illetve a legutolsó élményünk az eset kapcsán (innen a csúcs-vég elnevezés). Egy példával szemléltetve egyszerűbb megérteni a jelenséget: ha egy kéthetes nyaralásra gondolunk, aminek utolsó napján kiraboltak bennünket és minden igazolványunk odalett, ami sok későbbi galibát okozott, később nem feltétlenül fogjuk szép emléknek tartani a nyaralást – akkor sem, ha annak 13 napja csodás volt. (...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu