Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Novák Katalin a kitüntetéséről: A francia balliberális média sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja ezt a gombócot

(...) Egyes francia sajtóvélemények szerint a kitüntetés a francia diplomáciai közeledés jele, amelyben Ön lehetne a közvetítő…
Sem alul-, sem túlértékelni nem szeretném ezt az igen megtisztelő kitüntetést. Ami nyilvánvaló, hogy a francia liberális média nem találja a fogást, ezért igyekeznek mindenféle magyarázatokat fabrikálni hozzá. Franciaország és Magyarország kapcsolata nem elsősorban az elmúlt pár évről, hanem az elmúlt évszázadokról szól. Még ilyen időtávlatokban is jellemző, hogy ha volt két oldal a világpolitikában, akkor általában nem ugyanazon az oldalon álltunk, ez a közös örökségünk. Ugyanakkor virágzó kulturális kapcsolataink vannak. Az pedig mindig fontos lesz, hogy egy Franciaország méretű és jelentőségű európai országgal pragmatikus alapon jó viszonyt ápoljunk. Ha ebben én személyesen is tudok közreműködni, örömmel teszem. 

 

Mit nem értenek a magyarokban a franciák? Hol siklanak el a két ország közeledési kísérletei?
Nagyon más történelmi örökségünk van. Egy francia jellemzően büszkén tekint a dicső múltra, a győzelmekre, hódításokra, a kimagasló kulturális teljesítményre, az Európában betöltött meghatározó szerepre, és ezzel felvértezve neveli gyermekeit is. Nekünk, magyaroknak, ellenben meg kell tanulnunk önbizalmat merítenünk zivataros múltunk tanulságaiból. A nehezebb megértés sokkal egyszerűbb oka ugyanakkor jelenleg a szándékos félretájékoztatás. Egy friss kutatás szerint a francia emberek is egyoldalúnak, nem kiegyensúlyozottnak találják a közszolgálati médiájukat, és ez az elfogultság Magyarországgal szemben hatványozottan igaz. Sok külföldi újság, televíziós csatorna megkeres, komplett stábbal utaznak ide, egy jót beszélgetünk, és látszik, hogy maguk is meglepődnek, nem erre számítanak. Ha így sikerül egy interjú, és általában ez a jellemző, akkor előfordul, hogy hazamennek, majd semmi nem jelenik meg az egészből. Látszik, hogy nem ezért jönnek, ez nem illik bele az általuk sugallni kívánt képbe, így egyszerűen elhallgatják. A másik módszer, hogy egy félórás beszélgetésből kiragadnak egyetlen mondatot, sőt, előzetesen közlik is, hogy a teljes interjút nem is hajlandóak közölni. Kitalálni egy történetet, és azt kiragadott idézetekkel megtámogatni nem igazán feltételez jó szándékot. Legutóbb egy francia közszolgálati csatorna készített Magyarországról összeállítást, amelyben többek között azt vetették a szemünkre, hogy a vidéki templomaink tele vannak fehér emberekkel, vagy hogy a sokgyermekes szülők valójában  nem fizetnek adót, sőt, még a belföldi nyaralásban is számíthatnak állami segítségre, nem beszélve az otthonteremtésről. Úgy állították be az egész tudósítást, mintha ez lenne minden világok legrosszabbika, miközben a megszólaltatott riportalanyok büszkén mutatták meg gyermekeiket, és meséltek a magyar családtámogatások sokféleségéről. Ezen persze nem érdemes felháborodni, bár megmosolyogtató, amikor ezek után éppen hazánkon kérik számon a sajtószabadságot és az objektivitást.

 

Ezek a példák elég mély ellenszenvre, sőt konkrét rosszindulatra utalnak. Mivel szolgáltunk rá erre?
Most nem a francia átlagemberekről, hanem a média bizonyos szereplőiről beszéltem. Esetükben valóban tetten érhető a rosszindulat, az ellenszenv. Jelenleg a két ország politikai vezetői leginkább a migráció kérdésében foglalnak el gyökeresen ellentétes álláspontot. Volt gyarmattartó országként, jelentős migrációs hátterű lakossággal a bevándorlók integrálásának kérdését a franciák már nem tehetik félre. Nem állíthatják azt, hogy ez a probléma nem létezik, hiszen erről szólnak sok francia ember mindennapjai, és az ország jövője szempontjából meghatározó, hogyan tudják kezelni a párhuzamos valóságok, az elzárt közösségek problémáját, amelyek esetenként teljesen más szabályok szerint működnek, mint a többségé. Mi természetesen nem is szólunk bele abba, hogy a migrációpárti országok milyen válaszokat adnak. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy a magyar jövőről szóló döntéseket a magyar emberek hozhassák meg. Úgy tűnik, sok politikus és újságíró nehezen fogadja el, hogy van néhány ország Közép-Európában, amely azt mondja, nem szeretnének a tömeges bevándorlásból eredő problémákkal küzdeni. Megelőzni szeretnék ezt, nem pedig kezelni. Ezt a lehetőséget sok nyugati ország már elszalasztotta, és nehezen bocsátják meg nekünk, hogy mi más utat választunk. Ez a kérdés messze túlmutat a magyar-francia kapcsolatokon. (...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu