Lehet ám kérni is az amerikaiaktól, nem kell nekik behódolni
A liberálisok nehezen értik meg, hogy Amerika nem feltétlen akar demokráciát terjeszteni. Az amerikaiak viszont nehezen értik meg, hogy miért fontosak nekünk határon túli magyarok. A jobboldaliak nehezen értik, hogy Washington nem zsigerből magyarellenes. Amerikával együtt kell működni, de cserébe lehet kérni is. Washingtonnak hozzá kell szoknia, hogy Magyarország a „valamit valamiért” elvet követi. Demkó Attila elemzése Mike Pompeo budapesti látogatásáról.
(...)
Amerikai oldalról is voltak pozitív gesztusnak tekinthető megnyilvánulások, már maga a látogatás is az, a korábbi gyakorlathoz képest. De az Ukrajna kérdésében tett Pompeo-megjegyzés csak mérsékelten biztató. Az a kijelentés ugyanis, hogy „nem szabad engedni, hogy Putyin kerítést húzzon barátok közé a NATO-ban”, téves előfeltevésen alapul. Ezt a kerítést nem Oroszország, hanem maga Ukrajna húzza.
Amióta Ukrajna a nyugati integráció útjára lépett, a kárpátaljai magyarság helyzete drámaian romlott. Elég érdekes lenne Kijevet úgy támogatni, hogy közben szinte teljesen felszámolják a magyar iskolarendszert és sajtót.
A felek láthatóan nem jutottak egyetértésre Oroszországot és Kínát illetően sem. Magyar részről joggal. A helyzet az, hogy Magyarországot nem fenyegeti úgy Oroszország, nyersen és közvetlenül, ahogy Ukrajnát, a baltiakat vagy a román célokat Moldova tekintetében. Ami az ukrán esetet illeti, nem látszik, hogy az amerikaiak értenék: nem az oroszok iránti szimpátiáról van itt szó, hanem a súlyosan megsértett magyar érdekekről. Az az érvelés meg egyszerűen hamis, hogy ha nem állítjuk meg az oroszokat Ukrajnában, akkor mi leszünk a következők. Közvetlen orosz fenyegetés nincs és nem is lesz, azért, mert Oroszország messze nem olyan erős, mint amilyennek lefestik. Még Ukrajna is nagy falat ma már Moszkvának, nem hogy a teljes Baltikum és Közép-Európa együtt. Miért álljon ki tehát Magyarország egy olyan ország mellett, amelyik nem vesz figyelembe egy alapvető magyar érdeket? Nem, nem ukrán belügy a kárpátaljai magyar iskolarendszer, legalábbis nem nagyobb belügy, mint hogy minek hívja magát Macedónia.
A Pompeo-látogatás, és az, hogy az USA magas szinten meghallgatta a magyar érveket, önmagában pozitív. Az amerikai kapcsolatrendszer Magyarország számára kiemelkedő fontosságú. De a magyar érdekeknek is érvényesülnie kell. Washingtonnak hozzá kell szoknia, hogy Magyarország a „valamit valamiért” elvet követi, egy fotó a Fehér Házban, egy kézrázás önmagában nem tétel. A tétel az, ha az USA is ad valamit. Azt pedig lassan az Egyesült Államoknak is meg kellene értenie, hogy a nyugati szövetség csak úgy lehet erős a térségben, ha a kisebbségi kérdések végre valóban rendeződnek,
méghozzá úgy, hogy a magyar megmaradást nem fenyegetik sem Ukrajnában, sem Romániában, sem máshol. Moszkva már rég megértette a kérdéskör fontosságát, ha másra nem, erre érdemes lenne figyelniük. Talán a tárgyalások már meghozták az áttörést, de ha nem, nem kell feladni. Csak az ér el eredményt, aki védi az érdekeit, megharcol értük.
Tegnap a magyar külpolitika láthatóan így tett.
