Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Igenis ráférne egy reform az Akadémiára”

Demeter Márton: Mind a kutatói, mind az oktatói helyeket ismeretségi alapon, kapcsolatok révén adják, pedig elég kicsi az esélye annak, hogy éppen az én unokaöcsém a legjobb egy-egy kiírt posztra, ösztöndíjra

 

A magyar kommunikációkutatás egyik fiatal tehetsége közismerten nem kormánybarát, sűrűn és keményen bírálja a tudománypolitikai változásokat, most azonban arról beszélt lapunknak, hogy korántsem olyan fekete-fehér a résztvevők szerepe a Magyar Tudományos Akadémiát érintő változásokban, mint ahogy azt az MTA hangadói kommunikálják.

 

–  Korábban kritizálta az akadémiai finanszírozás átalakításának módját. Kint volt a tüntetésen is?

–  Nem. De naivitás is lett volna azt hinni, hogy felemelt könyvekkel bármit el lehet érni. Az MTA-nak két lehetősége lenne: ha maga mögé tudná állítani az egész szakmát, beleértve a felsőoktatásban oktatókat és a fiatal kutatókat is, s ha – szembesülve saját sérülékenységével – önkritikát gyakorolna. Anélkül ugyanis hiteltelen az a narratíva, hogy kizárólag a tökéletes, ideológiamentes MTA-n zajlik a tudomány művelése – amit én egyetemi oktatóként egyébként kikérek magamnak –, s ennek megy neki a kormány „gőzhengere”. A szakmai kritikák figyelembevételét és az egész bűnbánati szakaszt kihagyták, csak az áldozati póz maradt. Mi viszont nagyon sokan régóta úgy gondoljuk, hogy – nem így, ahogy most történik, hanem transzparensen és konzultálva az érintettekkel, de – igenis ráférne a reform az akadémiára.

–  Mi okozza ezt a feszültséget?

–  A rendszerbe van kódolva a konfliktus: egyrészt van ez a háromezer MTA-tag kutató, aki kutatásért kapja a fizetését és nincs tanítási kötelezettsége. Másrészt vannak az egyetemi oktatók, akik főként csak tanítanak, és nincs elég magas szinten elvárt kutatási kötelezettségük. Azonban az eredményességet ösztöndíjak és pályázatok elbírálásánál kizárólag a kutatási eredmény alapján mérik. Nem nehéz kitalálni, hogy ez milyen versenyhátrányt jelent mondjuk egy tanársegédnek, aki a negyven-ötven heti munkaórányi terhelés mellett kell, hogy ugyanazt letegye az asztalra, mint egy MTA-kutató. A kutató meg könnyedén elnyer egy ösztöndíjat, akár ugyanarra a kutatásra, mint amit rendesen, munkaidőben csinál. Így kétszer kap pénzt ugyanarra a munkára. Ez érthetően sok embert zavar. Az akadémiai kutatók mindezt belülről úgy élhetik meg, hogy azért viszik el ők az összes pályázati pénzt, mert annyival jobbak mindenkinél – ami ha igaz is lenne, csak azért lenne, mert ők főállásban kutathatnak.

–  Miért nem állt akkor ön is főállású kutatónak?

–  Tíz éve dolgozom a felsőoktatásban és kutatok is, de nem láttam még példát arra, hogy bármikor meghirdettek volna transzparens módon egy kutatói állást; s akikkel beszéltem, azok mind azt mondták, kapcsolataik révén kerültek be a rendszerbe, egyik sem úgy, hogy kilincselt az önéletrajzával, majd egy bizottság átlátható módon elbírálta.

–  Ez belső szakmai problémának tűnik, miért kéne, hogy ez érdekelje a nyilvánosságot?

–  Van a közérdeket érintő vetülete is, méghozzá a felsőoktatás minőségén keresztül. Ugyanis a kutatók és az oktatók elszeparálása egymástól rendkívüli pazarlás. Hiszen a friss kutatási eredmény, az újonnan termelt tudás nem ér el a hallgatókig, mert aki felfedezte, kikutatta, az nem adja tovább, aki meg tanít, az nem kutat, és esetenként belekényelmesedik a már jól kialakított óratematikájába. A reformnak ez a része elsülhet jól, úgy, hogy átjárhatóbbá teszi a két státuszt. Mert jelenleg hierarchikus jellege is van, hogy az állítólag legjobb tudósokkal tömött MTA-n zajlik a tudástermelés – érdemi és személyes diszszemináció nélkül –, és a „futottak még” kategóriában vannak a tanárok, akiknek ideje vagy ambíciója sincs erre, látva az akadémikusok erőteljes hátszelét. A saját gyerekeim kapcsán elvárnám, hogy ne konzervtananyagból tanítsák őket, hanem a tanárai maguk is részesei legyenek a tudástermelésnek. Ehhez nem elég pár konferencia, vagy pár óra, amit néha egy-egy MTA-s valóban tart az egyetemeken – teszem hozzá, meglehetősen alacsony óradíjért, ami senkit sem motivál. Így hol hasznosul az ő friss tudásuk?

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu