NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (17) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Régies ragozási for

Bár a magyar ragozó nyelv, van néhány igénk, amely hajlító elemeket őriz régies ragozásában. Ilyenek: mëgyëk, mégy, mén~mëgyën; lëszëk, lész, lészën; elveszëk, elveszël, elvész; kelëk, kelsz, kél stb. A hangzónyúlás azonban csak ezekben az alakokban van (volt) meg, nem lehet kiterjeszteni az egész ragozásra.

• Az általa mondottak elvésznek.

elvesznek

• Mielőtt elvészne ez a gyöngyszem…

elveszne (elvesznék)

• elvészni látszik az eredmény

elveszni

• lába kélt

lába kelt

• hamvukba holtak

A hamvába holt szólásszerű, egyes szám harmadik személyben rögzült kifejezés; nem lehet (nem szoktuk) ragozni (pl. többes számba, más személybe) tenni.

Sokan elfelejtették, hogy a bírák a bíró szó többes száma, és visszafejtenek belőle egy nem létező bíra szót. Főleg az alkotmánybírókat (bírákat) szokták így emlegetni:

• XY bíra különvéleményt fogalmazott meg.

bíró

A teljes szöveg itt tölthető le.

(folytatása következik)

Előző részek:

1) Előszó. Bevezetés

2) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Alárendelés – mellérendelés, álmellékmondatok

3) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Idegenes kiemelés

4) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A vonatkozó névmási kötőszók

5) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Fölösleges rámutató szó

6) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzőnek álcázott mellékmondat

7) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Szórend(etlenség)