Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az Akadémia úgy tekint magára, mint állam az államban – magyar Nobel-díj-jelölt a Makronómnak

A jórészt jóindulatú kapkodás a rendszerváltás után sok mindenre az európai demokráciák bevált gyakorlataitól távol álló „megoldásokat” talált az Akadémiával kapcsolatban. Ezekről azóta világossá vált, hogy tarthatatlanok. Az MTA-n is minél hamarabb be kell fejezni a rendszerváltást – véli Mezei Ferenc. Az Akadémia körüli hisztéria szerinte nagyon hasonlít a CEU-ügyre, mindkettőben külföldi érdekek is állnak a nagy, politikai sajtónyilvánosságot élvező vélemények mögött a világhírű fizikus szerint. Helyre kellene állítani nemzetközileg elfogadott gyakorlatot az Akadémián, amelyben nincs helye a külföldön is ismeretlen „alapfinanszírozás” fogalmának. Ez a jogállami előfeltétele annak, hogy a magyar tudományos kutatóintézeti hálózat állami finanszírozását néhány év alatt a versenyképes nemzetközi gyakorlatnak jobban megfelelő szintre, a jelenleginek a háromszorosára emeljük, akár a patinás MTA márkanév alatt. Sokan azonban azt kívánják, hogy az MTA a kutatóintézeti munkatársakat idejétmúlt, gyakorlatilag haszontalan privilégiumok elvesztése veszélyének lobogtatásával mindettől elrettentse. Exkluzív interjúnk.

 

Mezei Ferenc az MTA rendes tagja, a 20. század egyik legjelentősebb magyar fizikusa. 1972 óta Németországban, Franciaországban és az USA-ban kutat, így jól ismeri a fejlett, demokratikus és hatékony tudományos intézményrendszerek működését. Többször is jelölték a fizikai Nobel-díjra. A Berlini Anyag- és Energiatudományi Helmholtz Központ (HZB) – kutatócsoport-vezetője, neutronszórási központjának igazgatója, egyúttal 1990-től az intézet vezetőtanácsának elnöke volt. Tanított a Berlini Műszaki Egyetemen, 1997 után pedig az amerikai Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium (LANL) kutatója volt. Az Európai Neutronkutató Központ felépítésére szervezett nemzetközi projekt műszaki igazgatója volt. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont professzor emeritusa. Mintegy háromszáz szakcikke jelent meg.

*

– Miért küzd tulajdonképpen most az Akadémia?

 

– Az Akadémia egy nagyon nehéz csapdába került, légüres térben érzi magát, és nem találja a kiutat. Az Akadémia elvileg az intézeteknek törvényben garantált alapfinanszírozást tekinti létjogosultsága alapjának. Nem sikerült megtudnom, hogy ez milyen törvényben van leírva és hogyan van egyáltalán törvényileg definiálva. Az akadémiai törvényben nincs.

Amit az Akadémia az alapfinanszírozás fogalma alatt ért, az egyfajta életjáradék,

ami kutatás végzésére ma már messze nem elég, csak egzisztenciát biztosít ahhoz, hogy más forrásokra lehessen pályázni. És ezt jórészt csak az alapkutatások területén igaz, míg a gazdaságilag közvetlen is nagyon fontos alkalmalmazott kutatásokhoz és azokat az gazdasági szférával összekötő innovációra még ennyi sem jut.

 

– Van ilyen „alapfinanszírozás” bárhol a fejlett világban?

 

– Én soha nem találkoztam ilyesmivel. (...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu