Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Egy keresztény ember nem lehet csak jobboldali – Beer Miklós a Mandinernek

„Minden Békemeneten ott voltam – amíg hittem benne” – mondja Beer Miklós a Mandinernek. Vác katolikus püspöke csak mosolyog, amikor ki akarják őt sajátítani, így bántja az is, ha a „ballibsi vonalhoz” sorolják. Beer püspök nem szereti a határkerítést és a „migráns” szót, lelkesedik viszont a családpolitikáért és a közmunkaprogramért. Meglátása szerint a cigányok és a migránsok szinte ugyanolyan helyzetben vannak. Beer kifejti: az a lényeg, hogy Jézus Krisztus tanítása szerint éljünk, és Ferenc pápa mutatja a prófétai utat. Úgy látja: ha Magyarország nem akar részt venni a világ problémáinak közös megoldásában, „akkor ne mondjuk, hogy mi keresztény ország vagyunk”. Nagyinterjúnk.

 

 

 

– Korábban a magyarországi – főleg progresszív – média úgy mutatta be önt, mint az „Orbánnal szemben álló püspököt", mint az „ellenzék püspökét". Hogyan történhetett ez és mennyire érzi magát az „ellenzék püspökének"?

 

– Mindig csak mosolygok, hogy szeretnek kisajátítani. Nyilván az is benne van, hogy sokan örülnek, ha valakit lehet kritizálni, bántani. Én ezt úgy értelmezem, hogy  a prófétának hálátlan a szerepe. Mert a próféta azt jelenti, hogy függetlenedni tud az aktuális szélfújástól. Próbálok független maradni és... melyik volt az az Illés-szám, hogy... „Nem lobognék mindenféle szélnek"?

 

– Én ehhez fiatal vagyok...

 

– „Ha én rózsa volnék...” – így kezdődik. Számomra nem az a fő szempont, hogy tetszik-e valakinek vagy sem, amit mondok, hanem az, hogy a meggyőződésem, a lelkiismeretem szerint szólaljak meg. Óvatoson mondom, az újságírókkal mindig vigyázni kell...

 

– Egyetértek!

 

– Nemrég volt egy interjúm, elküldték a szöveget, korrektül, szépen – teljesen mindegy, melyik újság volt. És aztán megjelent hatalmas betűkkel, hogy „A váci püspök szembe szállt Orbánnal". Nem értettem, hogy jött ki ez a beszélgetésből?

 

– Én is ezt olvastam, igen...

 

– A szöveget elküldték, de hogy mi lesz a cím...

 

– Címet általában szerkesztőség ad. Előre mondom, hogy én sem fogok tudni beleszólni, hogy mi lesz a címe a beszélgetésünknek.

 

– Hogy világos legyen: azt hiszem, hogy minden Békemeneten ott voltam – amíg hittem benne. Aztán, kétségtelen, megbicsaklottam, amikor az első óriásplakátot láttam...

 

– Soros-plakátot?

 

– „Ne hagyjátok, hogy elvegyék a hazánkat". Valami ilyen szöveg volt.

 

– Ez rossz üzenet?

 

– Ki ne vegye el a hazánkat? Bántott az egész. Szóval igen, azóta nem voltam Békemeneten. Kétségtelen, hogy – fél éve pláne – volt párszor olyan megfogalmazásom, ami nagyon nem tetszett a kormányközeli médiának. Ami a legjobban fölháborított, hogy azon a bizonyos december 18-i tüntetésen felolvasták a levelemet, és csak pont azt nem idézték belőle, amiért írtam a levelet. A mondanivalóm ugyanis világos volt: kimentek az utcára, ez a ti ügyetek. De gyújtogatni, rendőrt provokálni, tönkre tenni a karácsony ünnepét, ez méltatlan, ettől mindenki tartózkodjon!

 

– De ezt nem a kormánymédia nem „olvasta fel", hanem a...

 

– De a kormánymédia sem olvasta fel!

 

– A tüntetők kapták meg a levelet, ugye?

 

– A tüntetők kapták meg.

 

Akkor a tüntetők felelőssége, hogy mit olvasnak fel.

 

– Lukácsi Kati felolvasta szó szerint.

 

– Tehát, hogy miről tudósítottak?

 

– A tudósításokból az jött le, hogy Beer Miklós megint beállt a ballibsi vonalba. Nagyon bántott. Ennyire nem értették, vagy nem akarták megérteni, amit írtam? Utána megbántam, hogy egyáltalán megszólaltam.

 

– Bocsánat – megbánta? Miért bánta meg?

 

– Éppen ezért, mert ennyire félremagyarázták. És előtte voltak a sárgamellényesek párizsi tüntetései. Mondom: mi is ide fogunk lezülleni? Nem könnyű pártatlanul, függetlenül megszólalni, mert aki megszólal, az kiteszi magát annak, hogy félreértik. Egy időben azt híresztelték rólam, hogy „megtagadom a trianoni fájdalmunkat", és „levetettem a trianoni táblát Mogyoródon". Emlékszem, ez olyan öt-hat éve történt.

 

– Erről lemaradtam.

 

– Akkor arról volt szó, hogy egy méltatlan kőfalon volt a régi, ócska tábla, és kértem, tegyék át egy méltó helyre. Az egész úgy jött le, hogy „levetetem a trianoni táblát". Legyintettem egyet... (Nevet)

 

– Miért legyint a püspök úr? Alapvetően az a benyomásom, hogy amint mondja, a baloldali média kisajátította a püspök urat, de nem látom azt – lehet, hogy csak én nem láttam, de akkor valószínűleg az átlagos olvasó sem látja –, hogy a püspök úr más, a nemzeti-konzervatív tábornak fontos ügyekben támogató álláspontot képviselne.

 

– Először is nem táborokban gondolkodom. Isten előtt minden ember egyenlő. Másfelől igenis lelkesedek a családreformokért, a családpolitikáért. Tényleg egy óriási dolog, hogy az egyházaink kapnak anyagi támogatást. Ezt is meg szoktam mondani. Csak az nem jön le. Igen, csak valahogy úgy néz ki – és nyilván a baloldali sajtónak is van ebben felelőssége –, hogy kinagyítják a kritikus üzeneteket, és nem teszik fel talán azokat a kérdéseket, amelyek egy más oldalát mutatnák meg a püspök úr gondolkodásának. (Hallgatás). Maradjunk abban, hogy én ugyanúgy nem örülök, ha kikiáltanak baloldali püspöknek, de ugyanúgy nem örülök annak, hogy ha azt mondják, hogy én a hát... mit tudom én, a szélsőjobbon lennék. Én már többször elmondtam, hogy egy keresztény ember nem lehet csak jobboldali. Egy keresztény embernek a pártpolitika fölé kell emelkednie. Zűrzavar van a fejekben.

 

– Ha félretesszük egy pillanatra a politikai oldalakat, akkor azzal valószínűleg csak egyetértene a püspök úr, hogy a keresztény értékrend a polgári értékrendhez közelebb áll, mint a szocialista értékrendhez?

 

– Mindig azt mondom, hogy alapvetően azt kellene mindig újrafogalmazni, hogy mit értünk keresztény értékrend alatt.

 

– És mit értünk?

 

– A keresztény értékrend azt jelenti, hogy úgy akarunk élni, ahogy Jézus Krisztus tanított minket. Ez a lényeg. Ha azonban kereszténységen csak a keresztény kultúrörökséget értjük – a jézusi tanítástól pedig eltekintünk – becsapjuk magunkat.

 

– Az O1G-generációval vagy a szélsőjobboldallal való összefogással szemben azért mégis meg lehet határozni egy polgári közepet, nem? Amely stabilitást és a szélsőségek felé való ingadozás elkerülését akarja?

 

– Ezt elfogadom én is, kell egy józan középút, szélsőségektől való elhatárolódás. Igen.

 

– Ez a polgári értékrend? A szélsőségektől való elhatárolódás?

 

– Talán lehet így mondani. De nem tartom szerencsésnek a címkézést. Polgári, liberáls, baloldali... Amikor gyerek voltam, „piszkos kapitalizmusnak" nevezték azt, amit ma piacgazdaságnak nevezünk. Elmosódnak a határok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Nem vagyok benne biztos, hova akar kilyukadni ezzel a püspök úr.

 

(...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu