Ki nyeri a XXI. századot?
Nyugat- és Közép-Európa kulturális ellentétben áll egymással, az elitek szemben állnak a területhez kötődő népekkel, a liberalizmus ellentétbe került a demokráciával – hangzott el a XXI. Század Intézet konferenciáján szerdán, a budapesti Terror Házában. A megoldás az előadók szerint a nemzeti szuverenitás, illetve a társadalmi igazságosság összekötése a kulturális konzervativizmussal.
Miután 2008-ban a Lehman Brothers csődvédelmet kért a manhattani cégbíróságon, dominót indítottak el. Ebolaként végigfertőzte a világot a válság – kezdte előadását Lánczi Tamás a XXI. Század Intézet „Ki nyeri a XXI. századot?” című konferenciáján, a Terror Házában.
Lánczi, az intézet igazgatója emlékeztetett: az amerikai FED ezermilliárd dollárt pumpált a pénzpiacba, Európában is több ezermilliárd eurót injekcióztak a nyugati gazdaságokba, hogy kilábaljunk a válságból.
Ebben a válságban három dolog veszett oda. Először is a középosztály gyarapodásának mítosza:
ma kevesebben tartoznak a középosztályhoz, mint tíz éve.
Odaveszett a nyugati gazdasági modell morális és hatékonysági felsőbbrendűségébe vetett hit, azóta nem tudott növekedési pályára állni a nyugati világ. Harmadszor pedig: odaveszett a vezetőkbe vetett bizalom.
Kiderült, hogy a hidegháborút megnyerő nyugati világ sebezhető. Az elitek cserben hagyták az embereket. Az elit restaurálni akarta a 2008 előtti rendszert, s a vezetési válság azóta is lebénítja a nyugati világot. A nyugati féltekén ördögi kör alakult ki. Az ideológiai ellenfeleknek számító establishment pártok védik a 2008 előtti pozícióikat, a választóknak viszont ez nem tetszik, keresik a megoldást, nagykoalíciót kötnek, kiátkozzák az új szereplőket. A választók ugyanakkor a nemzeti szuverenitást szeretnék erősíteni.
Csak a V4 kivétel, ezek az országok optimistábbak, bíznak a jövőben, s itt az establishment pártok a partvonalra szorultak.
Mindeközben Kínában Lu Hszin A kínai álom című könyvét olvassák. A kötet a kínai felsőbbrendűséget hirdeti, s azt jósolja, Kína kora jön, 2049-re Kína lehet a világ első számú hatalma.
Ma egyedül Kína lép fel azzal az igénnyel, hogy Amerika helyébe egy másik mítoszt tegyen,
mások nem ajánlanak életformát – szögezte le Lánczi Tamás.
Az igazgató kijelentette: a 2008-as válság új korszakot nyitott a nyugati világ történetében. A XXI. századi intézet küldetésének tekinti a változás természetének, kiváltó okainak megértését. Elemzői a szuverenitás és szabadság talaján állva vizsgálják, milyen válaszokat adnak a nyugati világban a felmerülő kérdésekre. Azaz arra keresik a választ: ki nyeri a XXI. századot. Ugyanis, mint Lánczi Tamás hangsúlyozta: minden politikai cselekvés a gondolatokkal kezdődik.
Zavar az erőben
Mekkora zavart okozhatott a kényelemre berendezkedett, mindent is tudó bürokratáknak a válság? Döntést kellett volna hozni, habozás nélkül, azonnal, naná, hogy csődöt mondtak – kezdte előadását Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatója,
Ezek a bürokraták szerinte csak egy könyvet olvastak, azt lapozgatták, és nem ismertek senkit, aki más könyvet olvasott volna, mert azokat már kiközösítették. 2008-ban kiderült, hogy
felelős döntéseket kellett volna hozni, miközben fogalmatlanok voltak.
Terjedni kezdett köreikben az isiász és a migrén. Az amerikai vállalkozói modell segítségével kilábaltunk a válságból, ami megőrizni látszott az USA vezető szerepét, és kiderült, hogy az USA nélkül képtelen Európa túl lenni a válságon. Az USA-nak volt ereje megoldani a helyzetet, az EU-nak nem – fejtette ki az igazgató asszony.
Mint mondta: a jelenlegi EU-s elit a gazdasági szférát tartja a legfontosabbnak. Az általuk előírt terápia nem vette figyelembe a válság társadalmi és politikai következményeit, mivel csak a status quo visszaállítása volt a céljuk, azaz az általuk képviselt gazdasági érdekek szolgálata.
A mai liberális elit a gazdaságot a politika felé helyezi. Orbán Viktorék a gazdasági válságra politikai választ adtak, ami annyira eltért a washingtoni-brüsszeli elit ítéletétől, hogy rögtön kiközösítették.
Orbán politikai céloknak rendelte alá a gazdaságpolitikáját.
Nem akarta a bérből és fizetésből élőkre terhelni kizárólag a válság terheit. Mára pedig legádázabb ellenfelei is kénytelenek belátni, hogy gazdaságpolitikája sikeres volt. Növekedünk, a fejlettek viszont kudarcosnak bizonyultak és stagnálnak – vázolta Schmidt Mária.
Mindezzel azonban – tette hozzá – a nyugati elitek meggyengítették demokratikus legitimációjukat, amit a középosztály támogatása biztosított. Ezért aztán a hagyományos pártok talajt vesztettek, a pártstruktúra pedig átalakulóban van.
(...)
