Mindenki öngólt lőtt a DAC ellen hozott szlovákiai himnusztörvénnyel
A frusztráció rengeteg kellemetlenséget tud okozni a gazdájának és a vele kapcsolatba kerülőknek egyaránt. A régóta táplált frusztrációtól már szinte lehetetlen megszabadulni. Ha az áldozata el is fedi ideig-óráig, ha tud is úgy tenni, mintha egészséges lenne, amikor megszorul, megrémül, akkor kibújik a szög a zsákból. Ilyenkor előbukkan a zsigerien őszinte, frusztrált reakció, akár az ésszerűség rovására is. Pontosan ez történt a Szlovák Nemzeti Párttal, meg en bloc a szlovák parlamenttel a himnusztörvény ügyében. A beterjesztők nem bírtak a frusztrációikkal, a kormánytöbbségen túli ellenzéki támogatók szintén, a parlament magyar tagjai meg úgy támogatták a koalíciós partner ötletét, hogy nem is tudták, miről szavaznak.
Az alaphír alighanem már mindenkinek megvan: a szlovák parlament által március 27-én elfogadott törvénymódosítás alapján május 15-től akár 7000 eurós büntetés róható ki Szlovákiában más országok himnuszának az énekléséért, amennyiben nincs jelen az adott ország hivatalos küldöttsége. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által beterjesztett törvény elég homályosan fogalmaz – a magánszemélyek eredetileg szintén beleírt büntethetőségét kihúzták belőle, így csak jogi személyek büntethetők, de nem tiszták a felelősségi körök. A törvényjavaslat bevallottan azért került terítékre, mert a beterjesztőket zavarja, hogy a DAC futballcsapatának szurkolótábora hagyományosan elénekli a magyar himnuszt a hazai és az idegenbeli meccsek kezdetén egyaránt.
Persze az is zavarhatja egyes szlovák honatyákat, hogy a DAC hazai találkozóin olykor több magyar néző van kint, mint a bajnokság összes többi meccsén együttvéve, csak ezen jóval nehezebb törvénnyel változtatni. Erre utalt Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa is, amikor azt mondta, a törvényt beterjesztő Dušan Tittelnek a magyar himnusz betiltása helyett inkább azt kéne elérnie, hogy Rózsahegyen énekeljék a szlovákot (Tittel a szintén első ligás rózsahegyi klub sportigazgatója – VKL). Ráadásul nem ez az első ilyen próbálkozás, hiszen a most módosított törvény már 2014 óta tiltja más országok nemzeti zászlóinak bevitelét sporteseményekre, mert a DAC-meccseken tele volt magyar zászlókkal a lelátó.
A SZLOVÁK SOVINISZTA NEKIBUZDULÁS ÉS A MAGYAR NEMTÖRŐDÖMSÉG KOALÍCIÓJA
A 150 fős parlamentben mindössze egy fős többsége van a Smerből (Robert Fico pártja), az SNS-ből és Bugár Béla magyar-szlovák vegyespártjából, a Most-Hídból álló koalíciónak, ám a törvény az ellenzéki padsorokban is sokak lelkét megbizsergette: 108 helyeslő szavazattal fogadták el. Nem lehet elsiklani az ellenzéki Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) frakciójában ülő Grendel Gábor igen szavazata mellett sem. A nagy többségű jóváhagyáshoz ugyanakkor a koalíciós szavazatok is kellettek, és ebben különösen pikáns annak a Most-Hídnak a szerepe, amely kisebb jelentőségű ügyekben sikert elérve tetszeleg a hatékony magyar érdekképviselet képében. A párt tizenhárom képviselőjéből tizenegyen voltak jelen, egy-egy magyar és szlovák képviselő tartózkodott, a többiek azonban a törvénymódosítás mellett szavaztak. Így Jakab Elemér, Vörös Péter, Balódi László, Sárközy Irén, Bastrnák Tibor és Vavrek István is igent nyomott arra, hogy 7000 euróval lehessen büntetni a magyar himnusz éneklését.
Bastrnák Tibor frakcióvezető később megpróbálkozott egy komolytalan bagatellizálással, miszerint a törvény csak lehetővé teszi a büntetést, és nem kötelezővé, de hamar levonta az ésszerű következtetést, miszerint gigantikusat égett a teljes párt. Fel is ajánlotta a lemondását, de nem fogadták el. A frakcióvezető szerint a koalíciós tanács ülésén még nem volt benne a törvénytervezetben a himnuszéneklésre vonatkozó „fél mondat”, a tervezet vitáján pedig egyetlen képviselőjük sem ült bent a teremben, így nem hallották azt. A hivatalos kommunikáció szerint hibáztak, és a Most-Híd magyar képviselőinek többsége azóta nyilvánosan bocsánatot kért, Sárközy Irén és a szlovák hidasok viszont cinkosan hallgatnak. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a PestiSrácok.hu kérdésére úgy válaszolt, azokról a magyar nemzetiségű képviselőkről, akik megszavazták ezt a törvényt, vagy nem mentek el a szavazásra, mindent elmond a minősíthetetlen tettük. Gulyás kijelentette, hogy Magyarország szükség esetén kész az Európai Tanácshoz vagy a strasbourgi bírósághoz fordulni, Szíjjártó Péter azonban az ügy szlovákiai fordulatai nyomán, később már úgy nyilatkozott, hogy a külügyminisztérium tájékozódik, figyel, és az információk alapján hamarosan megnyugtató megoldás születhet a kérdésre.
(...)
EGYSZER MEG KELL BESZÉLNI A SZLOVÁKOKKAL
Vannak kibeszéletlen történelmi dolgaink a szlovákokkal, amelyeket jó viszony ide vagy oda, egyszer majd meg kell oldanunk. Nem kell egymásra lövöldözni, de meg kell oldani őket. Nekik nélkülünk nincs múltjuk, ahogy viszont az európai helyzet kinéz, egymás nélkül nincs jövőnk. A liberális globalizmus egyneműsítő multikultijából csak úgy van kiút, ha a múltunkra felépítünk egy új konzervativizmust. A szlovákok viszont nem boldogulnak ezzel, hiszen a múltjukban mindenütt belénk botlanak. Próbálják persze megkerülni, letagadni, átértelmezni, vagy osztrák múltat fabrikálni belőle – utóbbi történelmileg, kulturálisan és nemzeti öntudat szempontjából is különösen tragikomikus. Őszinte pillanataikban azonban látják széttörhetetlen tömbként maguk előtt tornyosulni azt a hét-nyolcszáz közösen, Magyarországon eltöltött évet, amely során a nyelvet leszámítva szinte ugyanolyanok lettünk. A szlovákokhoz legközelebb álló népek a cseh és a magyar. A csehekkel a nyelven kívül semmi sem köti össze őket, velünk a nyelven kívül minden. Miközben közös erővel megmenekülünk az inváziótól, ezeket a dolgokat is a helyükre kell majd tennünk úgy, hogy végül mindenki nyertesnek érezze magát.
