„Afro-amerikai eredetük” kinyilvánítására kérte az Operaház a Porgy és Bess magyar művészeit
„Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek."
Egy birtokunkba került levél szerint ennek a nyilatkozatnak az aláírására kérte Ókovács Szilveszter azokat a művészeket, akik részt vesznek az Operaház Porgy és Bess-előadásában. Gershwin 1935-ös operáját tavaly mutatta be az Operaház Almási Tóth András rendezésében, és már akkor téma lett, hogy az előadás nem tartotta be a jogutódok akaratát, miszerint csak afroamerikai énekesek adhatják elő a darabot. A Porgy és Bess egyik fontos témája a rasszizmus, amit a dél-karolinai Charsleton egyik fekete közösségének életén keresztül mutat be. Ókovács Szilveszter főigazgató tavaly elmondta, hogy az ő szerződéspéldányukból kimaradt az „all black cast”-kitétel, gyorsan alá is írták. „Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő” – mondta akkor egy interjúban. Most pénteken újra bemutatja az Erkel az előadást, két hete Ókovács azt nyilatkozta a Népszavának, hogy zajlanak a tárgyalások és bízik a megegyezésben.
Ehhez lehet köze, hogy a bemutató napján levelet küldtek ki a művészeknek, amelyben „Főigazgató úr kérésére” a fenti nyilatkozat aláírására kérik őket. Az Operaházat az alábbi kérdésekkel kerestük meg:
Kérte-e a vezetőség arra az előadás művészeit, hogy aláírjanak egy nyilatkozatot, miszerint kinyilvánítják „hogy identitásuk elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat”? Ha igen, miért volt erre szükség?
Aláírta-e az összes művész a nyilatkozatot? Ha nem, hányan és miért nem? Szerepelhet-e továbbra is az előadásban, aki nem írja alá? Nem érzik-e úgy, hogy egy ilyen nyilatkozat aláíratásával hazugságra veszik rá a művészeket?
Hogy állnak a tárgyalások az opera jogtulajdonosaival? Sikerült-e megegyezni?
Az Operaház válaszában nem cáfolta a levél valódiságát, ám érdemben nem válaszoltak egyik kérdésünkre sem.
„Tisztelt 24.hu!
Bármikor állunk rendelkezésükre, amennyiben betűhíven közlik e levelünket, és évadjaink, bemutatóink, előadásaink iránt mélységben is érdeklődnek, nemcsak vérszagra gyűlnek, hisz az Önöké – úgy tudjuk – nem bulvárportál.
Mivel a két feltételből az egyik (a második) jelenleg még biztosan sérül, nem válaszokkal, hanem kérdésekkel felelnénk, amelyekre természetesen nem az Önök reagálását várjuk, hisz nyilván pártatlanok az ügyben, hanem Olvasóik adnak majd azokra választ magukban, kommentjeikben stb."
– kezdték levelüket, majd 22 kérdést tettek fel, amelyek a tilalom igazságosságának kérdését feszegetik. Az alábbiakat tartottuk relevánsnak:
– Lehetséges-e ma a felvilágosult Földön, hogy embereket származásuk és/vagy bőrszínük alapján különböztetnek meg Auschwitz, Martin Luther King és hutu-tuszi népirtások után? – Milyen szín a „fekete” (all black cast) a Pantone skálán? – Barack Obama egyik nagyszülője „fehér” volt: helyesnek tartaná, ha ő fellépne a Porgy és Bessben? Egyáltalán megtehetné? – George Gershwint, Amerikába vándorolt ukrán zsidócsalád sarját ma nem engednék fel saját művének színpadára a bőrszíne és/vagy származása miatt, és rá hivatkozva. Rendben lévőnek találja ezt? – Van-e Önnek elég ideje kivárni 2053-at, amikorra már a mai jogi keretek között semmiféle tilalom nem tartható fenn? – Kinek az érdeke a világból kivonni Gershwin legfontosabb alkotását, és néhány utazó társulatnak adni a jogot játszásra? – Ön szerint ér-e valakit anyagi hátrány, ha a Magyar Állami Operaház szerződés hiányában is elutalta a szokásos jogdíjat a jogtulajdonosnak, előre?