Már késő (Gavallér János verse)
Tudtam, motyogtam magamban.
Tudtam, a fák kirügyeznek.
Vihar után kisüt a nap.
Ágy-agyam mégis búfészek.
...
Mély tudat-szenny a batyumban.
Viszem sziszifusz-gyümölcsöm.
Mindig megfeleltem másnak,
magamnak soha. Ön-görcsöm.
otthonos. ................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Gavallér János
Már késő
Tudtam, motyogtam magamban.
Tudtam, a fák kirügyeznek.
Vihar után kisüt a nap.
Ágy-agyam mégis búfészek.
Mély tudat-szenny a batyumban.
Viszem sziszifusz-gyümölcsöm.
Mindig megfeleltem másnak,
magamnak soha. Ön-görcsöm.
Gordiuszi csomó múltam.
S a tavaszt elfújta a szél.
A favágók vágják a fát,
s hűsárnyat múlt, volt ígér.
Vágy-álmokba zárva szárnyam
erőltetett mesékben hitt.
Mégis, miért vágytam másra?
A sors-létcsikóm nyerge vitt.
Tudtam, motyogtam magamban.
Tán a vasorrú bába szült?
Kerestem, létező igazt,
mit belém szorított Isten.
Tudtam, magamba zártam Őt.
Úgy őriztem: Meghalt szegény.
2019.04.09.
