Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyarmatosító múlt, gyarmati jelen

Az Európai Unióban felerősödő nyugati–keleti törésvonal az imperialista és a nemgyarmatosító országok határainak nyomvonalán halad, amelyet a Vasfüggöny csak elmélyített. A brüsszeli rendszer működésében egyre inkább megjelenik a gyarmati attitűd.

 

Az 1989 után Európában uralkodó politikai hangnemet mindenestül a nyugati országok határozták meg, akik a leomló Vasfüggöny mögötti országok számára egyoldalú politikai, intézményi, gazdasági és kulturális elvárásokat fogalmaztak meg. A kizárólag az Unió keretei között értelmezett európai egységesülés mércéjét, sebességét és feltételeit azok a szövetséget létrehozó országok határozták meg, amelyek a kontinens északi és nyugati felén helyezkednek el. A rendszerváltoztatásoktól kezdve az uniós bővítési hullámokon át egészen napjainkig mintha a gyarmatosító nagyhatalmak 19. századi attitűdjei térnének vissza, csak más formában: szociáldarwinizmus helyett neoliberális kurzus érvényesül, a mára már szégyellnivaló orientalizmus helyett pedig az egykor Vasfüggöny mögötti országokat leckéztetik, ráadásul ugyanazon nyugati országok, amelyek annak idején gyarmatbirodalmakat hoztak létre.

 

Edward Said szerint „az orientalizmus nem egyéb, mint a Kelet meghódítását, átformálását és a felette való uralom megszerzését célul kitűző nyugati viselkedésminta” (Orientalizmus. 1978). Vélekedése szerint a 19. században a nyugati gyarmatosító nagyhatalmak egy olyan összefüggő igazgatási, tudományos és mentális kultúrát hoztak létre, ezt nevezi orientalizmusnak, amelynek segítségével igazolni és működtetni tudták az imperializmus pusztán gazdasági–politikai gyakorlatát (Culture and Imperialism. 1993).

 

A hidegháború óta mi vagyunk a Nyugat új Keletje.

 

A gyarmatokon élőkkel kapcsolatos korábbi orientalista sztereotípiák (despotizmus, elmaradottság, érzékiség, önállótlanság) 1989 óta rendre Közép- és Kelet-Európával kapcsolatban térnek vissza. A 20. század végén és a 21. század elején persze az imperializmus elméletét már máshogy hívják, például demokrácia-deficitnek, jogharmonizációnak, közösségi kohéziónak, tranzitológiának vagy uniós alapelveknek, és a gyarmatosító gyakorlat is más formában jelentkezik (úm. 7-es cikkely szerinti eljárás, forrásmegvonás, privatizáció, Tavares- és Sargentini-jelentések). Bár a nyugati dominancia kevésbé nyers, inkább rejtett és nehezebben megfogható, de mégis dominancia. A klasszikus kolonializmus minden elméleti és gyakorlati ismérve megjelent a ’80-as évek vége óta azzal kapcsolatban, ahogyan a Nyugat térségünkre néz és viselkedik vele.

(...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu