Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Szuverenista kiáltvány az európai népek jogaiért

2019/04/15

Kísértet járja be Európát – a szuverenizmus kísértete. Kíméletlen hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európa minden hatalma: Bergoglio és Draghi, Macron és Merkel, radikális divatszocialisták és álnéppártiak. A most következő európai parlamenti választás lesz az első, amelyben e régi Európa védelmezői és a minden országban előretörő és egy új Európáért küzdő szuverenista politikai erők állnak szemben egymással. Az európai hatalmak immár politikai erőnek ismerik el a szuverenizmust. Ideje hát, hogy a szuverenisták nyíltan a közönség elé tárják látásmódjukat és céljaikat, s hogy szuverenista kiáltványt állítsanak a kísértetmese helyébe!

 

Ha nem akarunk abba a hibába esni, amelynek színeivel a globalista propaganda igyekszik lefesteni bennünket, akkor mindenekelőtt tisztázni kell, miben is áll, mit jelent napjainkban a „szuverenizmus”. A szuverenizmus a világméretű gazdasági és pénzügyi lobbik „ügyintéző bizottságává” váló Európai Uniótól kíván visszahódítani szuverenitás-tereket, éspedig nem pusztán a nemzetállamok jogainak védelmében, hanem az európai népek jogainak kiteljesítése érdekében is.

 

Az európai politikai rend a 17. század közepe óta „államok rendszerére” épült, vagyis arra, hogy a nemzetállamok kölcsönösen elismerték egymást, illetve a közöttük létrejött megállapodásokat: az állam volt a nemzetközi jog, ezen belül a jus pubicum europaeum kizárólagos alanya. A 19. századtól kezdve megjelent egy másik jogalany is: az egyén, akinek nemzetközi szinten is egyre több jogát ismerték el, mégpedig olyan jogokat, amelyek az államától függetlenül is megilletik, s amelyeknek akár saját államával szemben is érvényt szerezhet. Az Európai Unió, amelynek ma tagjai vagyunk, maga is mindig ezt a logikát követte: egyfelől formálisan elismerte a tagállamokat, amelyek azonban a valóságban Németország uralma alá kerültek, másfelől elismerte az egyéneket, az európai polgárokat is, mint akik az Unió biztosította jogok alanyai. Mindezt nézetünk szerint mára meghaladta az idő.

 

Egyfelől az államok, legalábbis abban az értelemben, ahogy a klasszikus nemzetközi jogban szerepeltek, régóta válságban vannak, egyre többet veszítenek (külső és belső) szuverenitásukból az önmaguk létrehozta nemzetközi szervezetek javára, márpedig pontosan ez a szuverenitás alapozta meg nemzetközi jogalanyiságukat. Milyen állam az, amelynek nincs pénzügyi önállósága, amely szüntelen alkudozni kényszerül gazdaságpolitikájáról, közkiadásairól, éves költségvetéséről és amely még azt sem döntheti el szabadon, milyen intézkedésekkel gondoskodjék belső biztonságáról?

Másfelől egyetemes igényű és elvi „nyilatkozatok” sokasága folytán megszaporodtak az egyének jogai, de anélkül, hogy érvényesítésük hatékony mechanizmusa létrejött volna. A kiindulópont azonban mindig egy és ugyanaz: a jogalany egyes egyedül a maga elvontságában felfogott egyén, és nem is lehet más. Márpedig valami kimaradt a számításból.

 

Hogy miről feledkeztünk meg? Arról, hogy az emberek nem „egymagukban”, nem Robinson-szigeti lények módjára élnek, hanem családokban, közösségekben, hogy népeket alkotnak, s ezek mindegyikének megvannak a maga hagyományai és szokásai. De megfeledkeztünk arról is, hogy maguk az államok sem elvont képződmények, hanem meghatározott népek politikai akaratának kézzelfogható, lényegi megnyilvánulásai. Megfeledkeztünk e népek jogairól! Megfeledkeztünk arról, hogy nem a testületek és intézmények együtteseként felfogott állam a „szuverén”, de nem is az elszigetelt egyén (aki egyébként is merő absztrakció). Igaz, az újkor a politikai abszolutizmussal, az abszolút monarchiákkal kezdődött, de aztán mégiscsak megteremtette a népszuverenitásra épülő államot.

 

(...)

 

Az európai választás már küszöbön áll, és eredményétől függően meglátjuk, nyílik-e némi tér a népek jogai és egy újfajta Európa-felfogás előtt. Óvakodjunk persze az illúzióktól: pillanatnyilag az Európai Parlament édeskeveset tehet, hatásköre igen korlátozott, a „szerződések megváltoztatása” pedig szinte lehetetlennek látszik. De miért ne próbálnánk meg? Miért ne érhetné el a populizmus fuvallata az Európai Unió egyetlen intézményét, amelyben tetten érhetőek még a demokrácia foszlányai? A választásokon a szuverenisták felmérhetik erejüket és a polgárok tudomására hozhatják, hogy az Új Európa a lehetőségek világába tartozik. S akkor nem lehet majd azt állítani, hogy a szuverenisták csakis rasszizmussal és nyomorral kereskednek, s hogy mindenütt falakat akarnak felhúzni, valamint autarkiás/nacionalista politikát hirdetnek. Ellenkezőleg: éppen hogy a szuverenisták képesek előmozdítani Európa újjászületését, átmenteni plurális identitását és sokszínű népi-nemzeti hagyományait.

 

(...)

 

Minden ország szuverenistái, egyesüljetek!

 

A fenti megfontolások alapján és abbeli meggyőződésükben, hogy szükséges kinyilvánítani, melyek az európai népek elidegeníthetetlen, alapvető jogai, a szuverenisták az alábbiakban teszik közzé az európai népek jogainak nyilatkozatát: 

 

  1. Az európai népek egymást kölcsönösen szabadnak és egyelőnek ismerik el. Az európai népeket önálló és elidegeníthetetlen jogok illetik meg, függetlenül azon jogoktól, amelyekkel a nemzetközi jog ruházta fel az államokat, amelyekben élnek, illetve az egyéneket, aki e népeket alkotják.Valamennyi népnek elidegeníthetetlen joga, hogy a maga hagyományainak és intézményeinek keretében élhessen, megőrizze önnön nyelvi, etnikai, kulturális és politikai identitását azon közös értékek keretén belül, amelyeket az európai civilizációhoz tartozásuk alkotóelemének ismernek el.

  2. Az európai népeket megilleti az önrendelkezés joga, s azt a „kölcsönös egyesülési akarat” elve alapján gyakorolhatják. Abban az esetben, ha több különböző nép kíván egyazon állam keretében élni, ezen állam vállalja, hogy gondoskodik különbözőségük és sajátosságaik tiszteletben tartásáról és oltalmáról. Az európai népeket ugyancsak megilleti a kiválás joga, melynek gyakorlásáról teljes önállósággal és szabadon dönthetnek, az államra pedig, amelytől el kívánnak szakadni, az a kötelezettség hárul, hogy sem közvetve, sem közvetlenül nem akadályozza e döntés megvalósulását.

  3. Minden olyan cselekedet, amelynek akár célja, akár eredménye az, hogy az európai népeket megfossza integritásuktól, amely megkülönbözteti őket más népektől, illetve kulturális értékeiktől vagy nyelvi identitásuktól, a népek jogaival ellentétesnek minősül. Tilos minden olyan cselekmény, amely akár közvetve vagy akár közvetlenül erőszakos asszimilációt vagy integrációt eredményez.

  4. Európa népei felismerik, hogy szükség van egy európai államszövetség létrejöttének előmozdítására, akár úgy is, hogy részlegesen, az önkéntesség és az egyenlő feltételek alapján korlátozzák az egyes államok szuverenitását olyan feladatok és célok megvalósítása érdekében, amelyeket közösnek ismernek el és közös politika keretében kívánnak elérni.

  5. A nemzeti kormányok csak és kizárólag előzetes népszavazás eredményével összhangban, illetve az érdekelt népek egyetértése esetén hozhatnak olyan törvényhozói vagy államigazgatási döntést, amely korlátozza az államok szuverenitását.

  6.  Az európai népeknek joguk van együttműködési megállapodásokat kötni és más formában is együttműködni egymással. Különösen elismerik annak szükségességét, hogy összehangolják politikájukat a gazdaságfejlesztés, a biztonság, a jogvédelem és a honvédelem területén.

  7. Az európai népeket kizárólagos szuverenitás illeti meg nemzeti vagyonuk, illetve természeti erőforrásaik felett. Európa népei szabadon dönthetnek arról, milyen gazdaságpolitika szolgálja tagjaik munkáját és jólétét.

  8. Azon külföldiek, akiket országukban megakadályoznak alapvető szabadságjogaik gyakorlásában, menedékre jogosultak az európai országokban, az illető államok törvényeinek keretei között. Az európai népeknek jogukban áll megvédeni határaikat és jogosultak a nemzetbiztonságok szavatolása céljából szükséges minden intézkedést életbe léptetni területükön.

  9.  Az európai népek szavatolják az övéktől eltérő vallások és kulturális hagyományok szabadságát, amennyiben gyakorlásuk nem ütközik a fogadó ország törvényeibe.

  10. Az európai államoktól elvárjuk, hogy elismerjék a jelen nyilatkozatban megfogalmazottak érvényességét, és vállalják, hogy meghozzák mindazon intézkedéseket, amelyek szavatolják az itt megfogalmazott jogok érvényesítését.

Fordította: Betlen János

 

Paolo Becchi (Genova, 1955) jogfilozófus, akadémikus, a Luzerni Egyetem jog- és államfilozófia professzora és a Genovai Egyetem jogfilozófia professzora. 2013 és 2015 között a Movimento 5 Stelle (Öt Csillag Mozgalom) ideológusaként tartották számon, manapság a másik olasz kormánypárthoz, a Ligához áll közel.

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu