Szentszéki állásfoglalás a nők védelméről és a genderideológiáról – Auza érsek beszéde az ENSZ-ben
(...)
Ferenc pápa határozottan bátorítja a katolikusokat és minden jóakaratú embert, hogy támogassa, fogadja be, kísérje el és szeresse mindazokat, akinek a genderidentitása nem egyezik meg a biológiai nemével, ismerje el és erősítse meg emberi méltóságukat és védelmezze alapvető emberi jogaikat, hogy ne érje őket erőszak és igazságtalan diszkrimináció (2016. október 2.), ugyanakkor nagyon is egyértelműen nyilatkozott meg a genderideológiából fakadó, egyént és társadalmat is érintő veszélyekről.
Ferenc pápa szerint a genderideológia antropológiája azzal, hogy tagadják „a férfi és nő természete közötti különbséget és kölcsönösséget”; azzal, hogy egy olyan „személyes identitást és érzelmi intimitást támogatnak, amely radikálisan független a férfi és nő közötti biológiai különbségtől”, mindezzel végső soron „az egyén választásává” teszik az emberi identitást, és aláássák „a család antropológiai alapjait”. „Egy dolog megértőnek lenni az emberi gyengeség és az élet komplexitása iránt – folytatja a pápa –, és más dolog elfogadni olyan ideológiákat, amelyek megkísérlik szétválasztani a valóság összetartozó aspektusait”. Arra kaptunk meghívást – hangsúlyozza –, hogy „oltalmazzuk az emberiséget, és ez elsősorban azt jelenti, hogy elfogadjuk és tiszteljük úgy, ahogy megteremtetett” (Amoris laetitia, 56). A nemünk, csakúgy, mint a génjeink, a fajunk, a korunk és más természetes tulajdonságaink objektív adottságok, nem szubjektív választások.
Laudato si’ kezdetű, közös otthonunkról szóló enciklikájában, amely talán a legtöbbet idézett pápai dokumentum az ENSZ történetében, amióta 2015-ben, a párizsi egyezményre készülve megjelent, Ferenc pápa így fogalmazott:
„El kell fogadnunk saját testünket mint Isten ajándékát ahhoz, hogy az egész világot az Atya ajándékának, közös otthonnak tartsuk és fogadjuk el, míg a saját testünk feletti uralom logikája időnként észrevétlenül a teremtés feletti uralom logikájává alakul. Lényegi fontosságú egy valódi humánökológia szempontjából, hogy megtanuljuk elfogadni saját testünket, gondozni és tiszteletben tartani jelentéseit. Saját testünknek a maga nőiességében vagy férfiasságában való megbecsülése szintén szükséges, hogy önmagunknak mutatkozzunk a tőlünk különbözővel való találkozásban” (155).
Más beszédében ezt kiegészítette azzal: „Férfi és nő komplementaritását […] egy szabadabb és igazságosabb társadalom nevében vonja kétségbe az úgynevezett genderideológia”, majd hangsúlyozta: „a férfi és a nő közti különbségeknek nem ellentét vagy alárendelés a célja, hanem a közösség (a bensőséges kapcsolat) és a gyermeknemzés” (2015. június 8.). Ahelyett tehát, hogy egy szabadabb és igazságosabb társadalomhoz vezetne, a genderideológia megakadályozza a férfi és nő közötti közösséget, mély kapcsolatot és a gyermeknemzést. „Egy lépés hátrafelé”, mert „a (nemi) különbség eltörlése valójában problémát szül, nem megoldást” (2015. április 15.).
