Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Nem leszek turista a saját szülőföldemen! – Gubík László a Mandinernek

Nyíltan vállalta, hogy felvidéki magyarként felvette a magyar állampolgárságot, s ezzel elveszítette a szlovákot – ez azonban csak még inkább elkötelezte őt a magyar nemzeti aktivizmus mellett. Gubík Lászlóval, a Via Nova – Új Út elnökével, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársával, a MartFeszt főszervezőjével beszélgettünk a felvidéki szlovák és magyar politikáról, a magyar közösség legégetőbb kihívásairól és a rájuk adható válaszokról.

 

– Nehéz bármit hozzáfűzni a szlovákiai „himnusztörvényhez”, de azért mi próbáljuk meg. Az elmúlt években mintha jelentkeztek volna javulásra mutató jelek a két nemzet viszonyában, erre most büntetni akarják, ha elénekeljük a himnuszt. Meglepő ez a fordulat?

 

– Számomra egyáltalán nem. A gazdasági együttműködés és a migránsválság okozta civilizációs fenyegetettség ugyan közelebb hozta egymáshoz a két országot, aminek őszintén örülök, de a kényes témák megoldásától – ha úgy tetszik –, az igazán mély szövetségtől, azért még messzebb volnánk.

 

– Száz éve ugyanaz a helyzet. Jogfosztást jogfosztás követ. Trianon, kitelepítések, Benes-dekrétumok, nemzetiségi jogok változó szintű korlátozása, majd állampolgársági törvény, himnusztörvény és még hosszú a sor. Csoda, ha ilyen körülmények között renitens a felvidéki magyarság? Mikor kerülhet végre tiszta víz a pohárba?

 

– A kicsinyesség sajnos természetes velejárója a mindenkori szlovák politikumnak. Mégis mi szükség van a 21. században jogfosztó dekrétumok megerősítésére, az állampolgárság felvételének vagy a nyelvhasználat kiterjesztésének korlátozására, nemzeti jelképek kitűzésének vagy a himnusz éneklésének büntetésére? Magabiztos politikai közösség ilyet egyszerűen nem tesz. Arra kéne ráébredni, hogy sokkal több dolog köt össze minket, magyarokat és szlovákokat, mint ami elválaszt. Ez az egymásra utaltság vonatkozik egyébként az egész visegrádi térségre. Ha az európai politikai térképet nézzük, akkor ez ráadásul hatványozottan igaz. Ezért is káros a szűk látókörű nacionalizmus, ami a „himnusztörvényben” is testet ölt.

 

– Mit tehetnek a felvidéki magyarok?

 

– A felvidéki magyar politikum egyik legfontosabb feladata épp az, hogy ezeket a görcsös félelmeket a szlovák partnerekben levetkőzze. Na nem úgy, hogy lemond a magyar közösség jogos követeléseiről, enged belőlük vagy szőnyeg alá söpri őket. Az nem érdekképviselet, az opportunizmus. Ez a „bugárizmus” útja. A mi utunk más. A mi dolgunk az, hogy ráébresszük a szlovák döntéshozókat és véleményformálókat, hogy ami nekünk jó, az nekik is az. Lehet, hogy ezt kezdetben öt és fél pozsonyi értelmiségi fogja csak fel, de törekedni kell nem csak az érdek, de az értékazonosságra is a lehetséges partnerekkel. Ilyen közös értékek például egy közép-európai politikai erőtér megteremtése, az ebben élő nemzeti közösségek komfortérzetének növelése, a gazdaságélénkítő és családtámogató politika, a közös keresztény gyökerek és az életformánk biztonságának megőrzése. Ez Esterházy János politikai hagyatéka is, aki halálra ítélése és börtönévei alatt is a magyar-szlovák testvériség fontosságát vallotta. Nekünk ezt kell hirdetnünk, nekik pedig ezt kell felfogniuk. Embert próbáló feladat, de hosszútávon csak ennek van értelme. 

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu