Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Amikor a kereszténységről oktatna Lendvai Ildikó

Van itt egy vaskos félreértés, amiben cinkos az egész Nyugat és az elmúlt évtizedekben a cukivá kényszerített Egyház is.

 

Olyan felemelő tud lenni, amikor az egykori komcsi propagandista felemelt mutatóujjal, arcán mindentudó félmosollyal leckéztet egy teológust a kereszténység mibenlétéről. Lendvai Ildikó a minap a Facebookon vonta kérdőre Semjén Zsoltot, miután a miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy az Egyház feladata nem az emberbaráti magatartás, hanem az üdvösségre jutás elősegítése.

 

Ugye egyfelől van itt egy vaskos félreértés, amiben cinkos az egész Nyugat és az elmúlt évtizedekben a cukivá kényszerített Egyház is, megfertőzve a felszabadítási teológiával és más baloldali elhajlással.

Ezek azok a mozgalmak, amelyek Jézusban egy jámbor hippit látnak, aki lunatikus mosollyal járta a vidéket, gyógyított, mindenkinek a számára megfelelőt mondta és persze mindenekfelett elfogadó volt.

 

Ugyanezek a gócpontok szeretik azt a hazugságot hinteni, hogy az ókeresztény közösségek valójában korunk egyik első kommunisztikus közegeit alkották. Annyi tévképzetet fel lehet itt sorolni, hogy egyáltalán nem lehet kárhoztatni a korábbi cenzort, ha eltévelyedik a teológiai baklövések sűrűjében.

Nekünk itt most elég annyit tudni, hogy egy ártalmatlan, bolyongó férfitól bízvást nem rettent volna meg a korabeli közeg politikai és vallási vezetése, hogy egy koncepciós perben kivégezzék. Az ártalmatlan szerencsétleneket, akik tömegeket mozgatnak meg, szeretni szokta a hatalom, mert addig sem csinálnak az emberek semmi értelmeset.

 

Mert Jézus elsősorban minden volt, csak nem toleráns. Egy sor dolog elmondható róla, de a léhaság sem tartozik közéjük. Hadd említsek meg Lendvai Ildikónak néhány jézusi mondatot, ha már a feljelentő énje újfent működésbe lépett. Csak azért, hogy megússza az Úr feddését.

 

– Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10, 34)

– Most azonban, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. (Lk 22, 36)

– Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, úgy Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak (Mt 10, 14)

– Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. (Mt 21, 12)

(...)

De térjünk ki még pár mondat erejéig arra is, amit Lendvai Ildikó az inkvizícióról állít, mert abban ugyanúgy fellelhető a kulturális marxizmus hatása, mint mondjuk a keresztes hadjáratok megítélésében.

 

Az inkvizíciónak (lásd Szilvay Gergely korábbi írásait a témáról) eleve az volt a célja, hogy a perbe fogott embereket megtérítse. Az intézmény eredetileg azért jött létre, hogy a katárok eretnekségének elejét vegye, majd a közel 700 éves muszlim megszállást követően Spanyolországban alkalmazták, hogy ki tudják szűrni azokat a muszlimokat, akik csak névleg lettek katolikusok, kiváltságaik megőrzése miatt, de valójában továbbra is gyakorolták hagyományaikat.

 

Jellemző momentum az Egyház hozzáállására, hogy amikor Bourgeri Róbert IX. Gergely pápának úgy nyilatkozott meg, hogy célja az eretnekek megégetése, nem pedig megtérítése, a pápa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Tény, hogy IV. Ince engedélyezte az inkvizíciós eljárásokban a kínzás alkalmazását, de ennek megfelelő értékeléséhez nem feledkezhetünk el pár dologról.

 

Például arról, hogy a kínzás nem veszélyeztethette a vádlott életét, nem okozhatott maradandó sérülést, egy alkalommal volt használható és csak olyan személy esetében, akiről kétségkívül bebizonyosodott a bűnössége. És ha képesek vagyunk nem visszavetíteni a mai sztenderdeket a fél évezreddel ezelőtti időkre – na nem, mintha nem lennének szerte a világban kínzásos eljárások a mienknél kevésbé szerencsésebb régiókban), ez bizony elég komoly jogbiztonságot jelentett a középkorban.

 

Még így is alig ismerünk olyan ügyet, ahol használták volna az eljárás során. Bernardo Gui, akit Eco hazugságai miatt szélesebb közönség is ismer, több mint 600 eljárást folytatott le és egyetlen alkalommal került sor kínzásra. Ha Yves Dossat kutatásait vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy az inkvizíció által perbe fogottak mindössze 1 százalékát adták át a világi hatóságok számára és 10-12 százalékuk kapott börtönbüntetést.

 

Korabeli dokumentumokkal nem igazolható az a katolicizmusellenes propaganda, amit az elmúlt pár száz évben járattak csúcsra.

 

(...)

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu